Sült mangó, csokihabbal!

Sült mangó, csokihabbalNagyon finom mangót kell beszereznünk ehhez a desszerthez. Ez most tényleg valami olyan lesz, amivel bárkit elkápráztathatunk, akit akarunk, de akár magunkat is kényeztethetjük vele. Tehát vegyünk egy-két-három szép mangót. Héjazzuk meg és vágjuk ki a magját, majd daraboljuk szép szeletekre.

A szeleteket forgassuk meg lisztbe, majd cukorral félig felvert tojásfehérjébe, amibe ha nagy királyok akarunk lenni, akkor reszeljünk egy kis citromhéjat! Majd végül kókuszreszelékbe! A profik ezt aztán kókuszolajban sütik ki, de mi beérjük sima étolajjal. Már tálalhatjuk is, csoki fagyival, vagy a következőkben leírt fehércsoki habbal, ami önállóan is megállja a helyét édességként! A ’kirántott’ mangót, én még meglocsolnám egy kis citromlével, na meg persze mézzel!

 A fehércsokit, két táblát,( a legjobb, ha milka) vízgőzön megolvasztjuk. Közben fél liter tejszínhabot két evőkanál cukorral kemény habbá verünk majd a hűtőbe, tesszük. Két egész tojást és két tojásságát vízgőzön habbá verünk, három kanál cukorral. Eközben beáztatunk három levél zselatint, hideg vízbe, kinyomkodjuk és valamilyen finom gyümölcspálinkába (három cent) megmelegítjük, amitől folyékonnyá válik. Na most jön a neheze, amit én már ezerszer elszúrtam, hosszú pályafutásom alatt! Ha tudnák főnökeim menyi elba…., csokihab került a moslékba! A dolgainkat összekel, keverni, na de persze nem mindegy, hogy hogyan!! Tehát először a tojáshabhoz, lassan csorgatva az olvasztott csokit, majd ehhez a felvert tejszín felét, aztán ebből a masszából pár kanállal rakjunk a folyékony zselatinunkhoz, jól keverjük össze, és ezután borítsuk masszánkhoz. Majd végül a maradék tejszínhabot. Ezt az egész motyót három órára a hűtőbe rakjuk, majd tálaláskor meleg kanállal helyes kis galuskákat formázunk belőle.

Tálalás: Két kanál csokihab, mellé két szelet mangó, amit meglocsolunk citromlével, meg mézzel, de talán a legjobb, ha van otthon, a nagyitól bodzaszörpünk, akkor csak is azzal, ha nincs, akkor idén csinálunk, mert leírom nektek, hogyan!! A tányért még megszórhatjuk reszelt kókusszal, meg csokiforgáccsal, és egy kis csészébe pina coladat is rakhatunk rá. Na persze ekkor már a de lux kategóriába kerültünk! És ha ezt aztán, az első randin, egy leányzónak készítjük, tuti a siker a folytatáshoz!!!
 A mangó a legfinomabb egzotikus gyümölcsök, közé tartozik. Alakja hosszúkásan kerek, zöldes pirostól sárgáig változó színe van. A gyümölcs húsa narancssárga színű, édes-kesernyés ízű, őszibarackhoz hasonlítható. A mangó akkor érett, ha kis nyomásra benyomódik. A gyümölcsöt mosás után hosszában elfelezzük, és a magját eltávolítjuk. Likőrrel (vagy simán) a héjából kikanalazzuk vagy szaftként lekvárhoz, és zseléhez használjuk ( mangóbólé ). Gyümölcssalátákba, fagylaltokba és édességekbe is tehetjük. A mangó húsa kitűnően alkalmas kiegészítőként sonkához, lazachoz, rákhoz vagy garnélához. A mangó nem csupán kellemes ízű vitamin- és ásványi-anyag forrás, hanem papainhoz hasonló enzime gyomorvédő hatású. Béta karotin tartalma miatt kiváló káliumforrás. A- és C vitaminban gazdag. Az éretlen gyümölcsnek magasabb a C-vitamin tartalma, míg az érett gyümölcs inkább A vitaminban gazdag. Rosttartalma segíti az emésztést. Egy átlagos méretű mangó a napi rostszükséglet mintegy 40 %-át tartalmazza. Jótékony hatással van a szívre, csökkenti a vér koleszterin szintjét, és hatékony bizonyos rákos megbetegedések ellen is.

Torkos Zerge

6961 / 2229 látogató

Sült mangó, csokihabbal!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A mangó gyönyörű!Legutóbb egy francia almatortához készítettem belőle bazsalikommal fűszerezett mangó szószt csak úgy natúran pépesítve egy kevés cukorral, remek lett.Lenne ötleted, halhoz mondjuk,egy vörös húsu tonhalhoz hogy illene egy ilyen manós okosság?Üdv:Rob

  2. Szia Robi!
    Hát azt hiszem a vörös húsu tonhal egy külön tanulmány. Én legszívesebben nyersen fogyasztom! Próbáld ki!
    az érett mangót szeleteld vékony szeletkékre, fektesd a tányérra és locsold meg zöldcitrom levével, a nyers(természetesen, nagyon friss és jó minőségű) tonhalból vágjál egy szebb darabot, helyezd a tányér közepére, sózd, borsozd, locsold meg citromos olivaolajjal, majd szórd meg az egész tányérodat, aprított korianderzöldjével, és piros csilipaprikával!!!
    Ha nem fűlik a nyers halhoz a fogad, akkor grillezd meg a halszeletet, legyen legalább másfél centis, és semmiképpen ne süsd át, mert akkor elvész az egésznek a varázsa!! Készits mellé egy mangó ananász ragut, sok gyömbérrel és egy kevés csilivel! Meglátod kiválló lesz!

  3. Bocs, nem ehhez az íráshoz kapcsolódik, de talán nem baj.

    Üdv, Mindenkinek!

    Egy sajnálatos „élményemet” szeretném megosztani Önökkel/Veletek. A hétvégén, pontosabban vasárnap ebédelni szerettünk volna egy születésnap apropóján a soproni Schmauser étteremben. Gondolva az évek óta tartó kellemes kulináris élvezetekre, és a kamaszkori szép emlékekre választottuk ki a helyet.

    Nos, amit tapasztaltunk az megdöbbentő volt. Azt hiszem ez a legmegfelelőbb jelző az esetre. Már az italrendelésünk kihozatalakor volt egy rossz érzésem, ugyanis nem megfelelő hőfokúak voltak a frissítők. Ez még belefér, gondoltam… A levesekre 35 percet vártunk, feltételeztük, sok a vendég, meg hát jót beszélgettünk is. A leves kanalazgatása közben (ami szintén a nem megfelelő kategóriába tartozott, hiszen az egyik sós, a másik kicsit zavaros, a harmadik nem recept szerinti összetevőt tartalmazott) figyeltünk fel a többi asztal társalgatása közben ezekre a mondatokra, hogy „Már két órája várunk. Ez felháborító. Stb.” Egy óra környékén egyszer csak látok egy szakácsruhás srácot elvonulni az öltözőbe, majd elmenni civilben. Ez szeget ütött a fejembe, hiszem magam is, vendéglátós végzettséggel is rendelkezem. Hogy lehet az, hogy egykor váltanak? Ilyet még nem láttam. Egy idő után a felszolgáló személyzeten zavarodottság jeleit észleltem, majd őket sem. Szabályosan eltűntek. Majd előjőve, valami ilyen félmondatokat hallottam tőlük, hogy „ők főznek (Sic!), és türelmet kérnek. Másfél óra múlva, az asztal elfoglalásától számítva, közöltem a felszolgálóval, hogy kérem a számlát, és távozunk. Könyörgött, hogy maradjunk, már tényleg készül a rendelésünk. Az asztaltársaság rábeszélt a maradásra. Közben több asztaltól elmentek már. Kihozták a rendelést. Bár, ne tették volna! Amit kaptunk, az, gyomorforgatóan nézett ki. Belekóstolva ez az érzés csak erősödött. Ordenáré volt az „étel”. Valószínűleg „Mari néni” is finomabbat készített volna. Fizettünk, (igaz adtak 20% „kedvezményt” a kellemetlenségek fejében), és felborzolt idegekkel távoztunk a helyről.

    A helyhez méltatlan volt az egész történet, és biztosra veszem, hogy az ott ebédelni szándékozók soha többet nem mennek még a környékére sem az étteremnek, mint, ahogy mi sem fogunk. A védnöki táblát, s minden más elismerő feliratot, tessék levenni a falakról! Így még a szocialista világban sem jártam.

    Értékelem, a személyzet buzgalmát, hogy megmentsék a helyzetet, de tisztességesebb lett volna a vendégek elé állni, és azt mondani, hogy sajnálatos módon a nincs konyhai személyzet, emiatt a felvett rendeléseket nem tudják teljesíteni. Ezzel a jó szándékú igyekezettel csak rontottak a kialakult helyzeten. Sajnos, azt kell, hogy mondjam, hogy teljesen lerombolódott bennem az eddig kialakult jó vélemény a Schmauserről, és ezt már semmi, és senki sem tudja jóvátenni.

  4. Egyátalán nem baj! Köszi a hozzászólást! Nyugottan írd meg tapasztalatdat, a soproni gasztronómiáról, ezután is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.