A szeretetet nem pénzben mérik

A szeretetet nem pénzben mérik - képforrás: cyberpressA szomorú szeptemberemet, a hétvégi Szeretetszolgálatos délután – is – feldobta. Mint írtam, különböző programokkal várták az érdeklődőket a szervezők. A Nap istenien sütött Sopronban. A Krasznai Kosár Kupa kezdése előtt pont volt még időm, hogy kilátogassak a Lackner sulihoz.

A mentőcsoport bár már befejezte a bemutatóját, mégis lelkiismeretesen lógtak a köteleken, futatták a kutyákat, és válaszoltak kíváncsi fáncsi gyerkőcök kérdéseire. A Komédiás Magyar Integrált Színház Vuk előadása kedves és szórakoztató volt.

A gyerekeket belevonták a történetbe, ami különösen tetszett. Dalbetétek is voltak, amik vidámabbá tették a hangulatot. Egyszerű, de nagyszerű, nem hosszú darabot láthattunk. A Vuk után, Pintér Béla és a Csemeték koncertje következett. Nem láttam és nem hallottam róluk, kíváncsian vártam hát a sót.

Kellemes meglepetésemre egy jóképű, szeretetet árasztó emberke állt a színpadon, 6-8 gyerekkel körülötte, akik a koncert végéig énekeltek és táncoltak a tehetséges előadóval. Azt tudni kell, hogy a sorokban Istené és Jézusé a főszerep.

Én nem tartozom egyik valláshoz sem, a zene szövegek mégis függetlenül ettől a ténytől, elgondolkoztatóak, barátságosak, viccesek és szórakoztatóak! Modern táncolós, néha rap-es stílusban derített jókedvre Béci és a sok csemete, akik tömegestül bugiztak a színpadon. (cukor ellenében, ami talán az egyetlen unszimpatikus dolog volt az egészben)

Kimondott felüdülés volt ez a pár óra. Barátnőmmel és kislányával, friss levegőn, a természetben, önzetlen szeretetben lehetett részünk, amit ezúton köszönök a szervezőknek és a résztvevőknek.

2343 / 1113 látogató

A szeretetet nem pénzben mérik” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Szia Zsuzsesz!

    Egyetértek meglátásaiddal a rendezvényt illetően. Alapjában szuper volt a hangulat és volt mondanivalója a rendezvénynek.

    A cukorért ezer bocs. Ráadásul én mint szervező munkatárs kellett hogy megvegyem a fellépés alatt. Azért úgy gondolom ez is inkább az ADÁS része volt: adni jó.
    Beszéltem Bécivel a produkciója végén és azt mondta, hogy kis közönsége minden helyen más és más, van ahol rögtön beindulnak van ahol kis gátlásaikat leoldandó kis rásegítésre van szükség, hogy tényleg örömmel legyenek és ne szégyeljék magukat mások elött a színpadon: most így utólag, lehet hogy itt a cukorra gondolt.

    Derüs napot!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.