Jó napot, sógor!

Nem kifejezetten bortúrára mentünk, de ha már Sopronban és környékén jártunk, azért feltérképeztük picit a borvidéket is. És tanulságos átruccanást is végrehajtottunk az osztrákok irányába.

Sopron borkultúrája rendkívül fejlett, legalábbis az ország többi vidékéhez viszonyítva. Neves borászatok kiváló borokat készítenek, és elmondható, hogy marketingben is ott vannak a szeren. Nem csoda, hiszen az osztrák borászatok pár száz méterre tőlük jó példával járnak elől. Az osztrák bormarketinget a szakma hazai képviselői évek óta irányadónak tekintik. Példamutató ugyanis, ahogyan az ilyen-olyan adottságú borvidékeikről kultúrált, viszonylag jó minőségű borokat képesek előállítani, de ami ennél is fontosabb: eladni.

Az osztrák bormarketingtől leesik az ember álla, abszolút egységes fellépéssel, összefogással képesek voltak megteremteni az osztrák borok rangját, kialakítani egyfajta nívót, amitől hasraesni nem kell, ha a borokat nézzük, de az eladásoktól és a bevételektől már el lehet kerekíteni a szájat. Sopron különösen szerencsés amiatt is, mert egy-két nagynevű borász kétlakinak is tekinthető, gondolok itt a Weninger pincészetre és Pfeinszlékre, akik mindkét országban jelen vannak különlegesen jó boraikkal és persze marketingmunkájukkal.

Előbbivel ezúttal nem volt szerencsénk, igaz, a magyar oldalon próbálkoztunk. Meghökkentő volt, hogy egy teljesen sima borkóstolót nem voltak hajlandóak lebonyolítani a kedvünkért, pedig nyitva voltak és üzemeltek, de egy másik csoport foglalta le az energiáikat, mi meg nem jelentkeztünk be. (Ketten szerettünk volna minden kommentár és beszélgetás nélkül megkóstolni 3-3 bort, de ez meghaladta az agybeli kapacitást, kár érte.) Jóllehet elég sértődős típus vagyunk, azért tudván tudjuk, hogy Weninger borai kiválóak, még akkor is, ha most nem kóstoltuk. Pfneiszlről szintén tudjuk, amit tudunk, úgyhogy külön az ő boraik sem kerültek sorra.

Volt viszont pár pincészet, amit eddig kevéssé ismertünk, és nagy örömmel tapasztaltuk, hogy jó borok készülnek náluk. Ha Sopron, akkor persze kékfrankos, de nem csak ebben tudnak jók lenni. Ittunk kiváló bort a Gangl pincészettől, valamint a Jandl-től, illetve egy közepesnél valamivel jobb bort a Panck nevűtől, aminek nem ez a neve, de elfelejtettem. Ha előkerül a pontos név, majd kijavítom. (Közben megérkezett, helyesen: Lenck – a szerk. Az érintett és az olvasók elnézését kérjük.) Nagyon-nagyon ízlet az Ivancsics pincészet kékfrankosa is, az ő nevét megpróbálom nem elfelejteni. A nyerő egyértelműen a Ráspi Kékfrankos selection nevű bora volt, egészen új minőség kékfrankosból, de a Ráspinak amúgy is külön bejegyzés dukál.

Sajnos nem volt szerencsénk a sokat sztárolt Luka Enikő borát megkóstolni, a korábbi tapasztalataink kedvezőtlenek, most viszont nem üzemelt a látványborászat, így sajnos nem tudott javítani a korábbi helyezésén. A legrémesebb borélmény egy kőszegi nedűhöz kapcsolódik, a termelő nevét sem szégyellem leírni, Frank-nak hívják (szégyellje ő), még külön szerencse, hogy külső nyomásra nem ihattuk meg a palack végét… Pedig terveink szerint legyűrtük volna.

Mint írtam, a soproniak sok dolgot átvettek az osztrákoktól, van közösen átvett szabályrendszer, az illusztrációnak választott kép is közös termék, az egységes bormarketinget hívatott képviselni. Átnéztünk viszont Ausztriába, ahol egy noname községben nyitott pincenapok voltak. (Közben megtudtuk, a falu neve: Mönchof – a szerk. Az érintett és az olvasók elnézését kérjük.)Az egy dolog, hogy az autók már a zebra 100 méteres közelében lefékeznek, ha valaki le szándékozna lépni (1 kilométer a magyar határ…), meg hogy tisztaság van, anélkül elvagyunk, de hogy széles jókedvvel kínálják, kóstoltatják a boraikat három napon át, teljesen ingyen és bérmentve, az nem semmi.

Gyönyörűen dizájnolt palackok, cimkék, elegáns poharak, hozzáértő eladók töltögetik a borokat, és meresztgetik a szemüket, mert megkérdeztük, hogy mivel tartozunk. Hozzá nagy halomban áll a pogácsa, bödönben az isteni fokhagymás zsír, tepertőkrém, parasztkenyér, tormás kence, körözött, a város 17-18 borászatában, borkereskedésében. Lenyűgöző a profizmus, és megvan az eredménye is, mert az eladott palackok nyilván kompenzálják, a kieső bevételt a kóstoltatás miatt. Ja, a boraik? Hát azok nem valami jók…

http://dibbuk.dibbuk.blogter.hu/?post_id=304230

2826 / 1217 látogató

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.