A SMAFC-os lányok ismét megverték a Darazsakat

Bravúros győzelem – két hosszabbítással Az elmúlt hat hónap rengeteg munkájának, az edzői hozzáértésnek, a szívvel-lélekkel történő játéknak köszönhetően különleges karácsonyi ajándékban részesült december 21-én a SMAFC-NYME serdülő kosárlabdacsapata.

Az egyetem utánpótlásegyüttesének lányai Palkovits Tamás vezetésével az alapszakaszban immár másodszor arattak bravúros győzelmet a Soproni Darazsak/A csapatán. Az első mérkőzést november 8-án 69-59-re hazai pályán nyerték a SMAFC serdülői, a visszavágót – rendkívüli küzdelemben, két hosszabbítással – 90-89-re az ellenfél vendégszeretetét élvezve.

Bár a SMAFC-os lányok közül betegség miatt hiányzik Böcskei Nikolett és Kutasi Dóra, s Cserpes Fanni, Kisréti Bianka és Németh Enikő sem teljesen egészséges, a lányok a mérkőzés elejétől keményen küzdenek a Darazsak ellen. Az első SMAFC-pontok után nagy a taktizásás a zöld-sárgáknál: Böröndy Vivien mégiscsak ebben az ötösbe kerül, Cirják Szilvia edző munkáját pedig tanácsaival immár Juray Balázs és Hollósi Anna is segíti.

Hiába.

Az első negyedet 14:11-re Palkovits Tamás lányai nyerik. A 18. percben egyenlő az állás, aztán a következő néhány percben a Darazsaknak megy jobban a játék. A második negyed végén 34:22-re ők vezetnek. A 33. perctől őrült dobópárbaj kezdődik, amelyből a SMAFC-os Préger Laurának köszönhetően a kék-fehérek kerülnek ki győztesen, ám ekkor még mindig 3 pont a hazaiak előnye. (A csoportelsőséghez a SMAFC-NYME csapatának 10-nél kevesebb pontkülönbség is elég, de mindenki pontosan tudta, hogy itt ennél többről van szó.)

Már csak pillanatok vannak hátra a mérkőzésből. A hangulat a nézőtéren is csodálatos, a szurkolók tombolnak, a lányok feszülten koncentrálnak! Laura elindul, faultolják, de ezzel együtt is bedobja a kosarat. A mérkőzésidő lejárt, de hátra van még egy büntető. Óráknak tűnnek a másodpercek, a nézők állva drukkolnak. A büntető bemegy, a mérkőzés döntetlen, jön a hosszabítás.

Ez is döntetlennel végződik: a Darazsaknál Cipek Dóri harcol keményen, a kék-fehéreknél változatlanul Préger Laura küzd a csapatért. Kezdődik az újabb hosszabítás: az első három percben a Darazsak vezetnek 3 ponttal, majd Laura bedob két büntetőt, de a következő támadásnál nem bírja tovább: mindkét lába begörcsöl, le kell vinni a pályáról. Nem is csoda, az eltelt 39 perc alatt 67 pontot dobott!

Egy perc van hátra a mérkőzésből, s 1 ponttal vezetnek a zöld-sárgák. A SMAFC-nál már kipontozódott Németh Enikő, Kálmán Enikő és Cserpes Fanni is, a Darazsaknál Böröndy Vivien. Vészesen peregnek a másodpercek, végül a kék-fehéreknél a mindent eldöntő labda, Uzsoki Piroska passzolja Szeder Dórinak, aki 4 méterről bedobja.

A végeredmény: 90-89.
A SMAFC serdülő kosárlabdacsapata idegenben, hihetetlen küzdelemben megőrizte csoportelsőségét: 10 mérkőzésből 10 győzelmet szereztek. A Darazsak 8 győzelemmel és 2 – a SMAFC-tól szerzett – vereséggel a második helyen állnak.

Soproni Darazsak/A – SMAFC-NYME 89:90 (11:14, 23:8, 17:16, 17:30, 16:16, 5:6)
Darazsak: Cipek 37, Böröndy 23/9, Németh 16, Klajkó 5, Hadarics 5, Molnár 3, Horváth, Artner, Dolmány, Milchram, Wenninger.
SMAFC: Préger 67/3, Cserpes 6, Kálmán E. 6, Uzsoki 4, Szeder 2, Németh 2, Bálint 2, Kisréti 1, Takács, Kálmán P., Major, Lantos.

3797 / 1547 látogató

A SMAFC-os lányok ismét megverték a Darazsakat” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nem Szabi, a SMAFC jóval több ennél.:) Laura valóban hihetetlenül tehetséges játékos (ezért is nagy veszteség – a többiekkel együtt – a Darazsaknak), de a SMAFC nem csak róla szól. Palkovits Tamás edzőről, Laura csapattársairól, a soproni egyetemről, a támogatókról, a szakértelemről, a sportszerűségről, a játékosok szüleiről, a mintaszerű összefogásról. És arról a hét hónapról, amely alatt olyan CSAPAT született, amelynek tagjai immár másodszor is képesek voltak legyőzni a zöld-sárgákat…
    Hajrá SMAFC!

  2. Anikó!
    Akkor hadd kérdezzek vissza: amiket felsoroltál, az a Darazsaknál nincs? “támogatókról, a szakértelemről, a sportszerűségről, a játékosok szüleiről, a mintaszerű összefogásról”. Ezt így kell érteni?

  3. Nem Szabi. Azt mondtam, a SMAFC több annál, mint hogy az eredmények kapcsán kizárólag Laura tehetségéről beszéljünk.

    Nem szabad figyelmen kívül hagyni a fent felsoroltakat: úgy mint “Palkovits Tamás edző, Laura csapattársai, a soproni egyetem (ez értelemszerűen hiányzik a Darazsaknál :), a támogatók, a szakértelem, a sportszerűség, a játékosok szülei, a mintaszerű összefogás.” Ez így együtt vezetett ahhoz, hogy a SMAFC serdülő kosárlabdacsapata mindössze féléves felkészülés után veretlen az alapszakaszban, és több más csapat mellett a Darazsakat is legyőzte. Kétszer…

  4. Kedves Anikó!
    Félre ne értsd senki nem akarja, sem a sok munkát, sem az összefogást, sem az eredményt megkérdőjelezni, szerintem Szabolcs sem, de igazat kell, hogy adjak neki hiszen ha, hozzáértő kosaras vagy akkor látod, hogy Laura 67 pont a csapat többi tagja összesen 23 pont, én úgy gondolom Szabolcs erre utalhatott. De ha elmondhatom a véleményemet az,hogy lett SMAFC utánpótlás az csak jó az egész város kosárlabda életének, hiszen van választási lehetősége a gyerekeknek, a szülőknek és a szakembereknek. A sportok így a kosárlabda is , mint minden SPORT miről is szól: BÉKEsség, BARÁTSÁGok szövődése, KÜZDelem és
    ELLENFELEK. Ezzel ellentétben úgy gondolom, hogy ez a serdülő meccs (ahogy a fennti cikkben is ezt írták-“itt ennél többről van szó”) , egész másról szólt. Sajnos úgy nevezném, hogy lelki háború. Itt ebben a sportban a küzdelem- harccá, az ellenfél- ellenséggé vált, bánat és sértettség találkozott és sajnos ennek csatornájául a felnőttek ezeket a gyerekeket választották, de nekik még nem kellene megtapasztalniuk ezt a lelki háborút ehhez ők még kicsit és túl ártatlanok. Így hát nekünk felnőtteknek kell rávezetnünk őket az őszinte, tiszta küzdelemre és barátságos mérkőzésekre, hogy élvezhessék a helyi kosárlabdát. Préger Laura egy nagyon tehetséges játékos, egész biztos vagyok benne, hogy ha okosn edzik őt a szakemberek akkor válogatott játékos is lehet belőle, de ahogy azt a lába is jelezte túl volt terhelve a meccsen!
    Én csak azt szeretném, ha ez a két csapat barátságban férjen meg a városban, mint annak idéjén az SVSE és a SOPRONI POSTÁS. Hiszen mi is most öreg kosaras lányok együtt egy csapatban kosarazunk!
    Felnőttek, szülők és szakemberek legyünk okosak tegyük félre vélt vagy valós sérelmeinket, gondoljuk át őszintén mit is hibáztunk és nézzük újra ártatlanul, békésen küzdő tehetséges kosaras lányaink mérkőzéseit!!! Üdv. Eszti

  5. Nálam nagyobb edző szavaival élve :
    A győztesnek mindent szabad!!!
    A szó elszáll az írás megmarad… :-)

    BUÉK!!!!!!

  6. Balázs!
    Mi ezt úgy ismerjük…
    Sírni csak a győztesnek szabad!
    Elgondolkodtató, hogy a Darazsas lányok miért sírva hagyták el az öltözőt.Mi tudjuk és sajnáljuk.A gyerekeket.
    Reméljük eljön az idő, mikor a vezetőitek belátják, hogy elfér két csapat is a városban.Sőt mindkét csapat előnyére válhat az EGÉSZSÉGES rivalizálás.
    Sok sikert mindkét csapatnak!
    HAJRÁ SOPRON! B.Ú.É.K.

  7. Kedves Eszti!

    Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet.
    Az Általad leírtak nagy részével egyetértek, s biztos vagyok abban, hogy a hozzánk hasonlóak – mezszíntől függetlenül -arra nevelik a gyermekeiket illetve a tanítványaikat, hogy a kosárlabdázás (ahogy Te is írod) jó esetben a küzdelmekről, a barátságokról, az egészséges rivalizálásról és a győzni akarásról szól.

    Ebbe azonban nekem nem fér bele sem az, hogy az egyik tréner a következő utasítással küldi pályára játékosait: “Lássam a gyűlöletet a szemetekben!”, sem az, hogy
    ugyanennek az edzőnek egy tanítványa mérkőzés közben szándékosan letépi egy SMAFC-os kosaras mezéről a címert…
    Emiatt én is a gyerekeket sajnálom. Mezszíntől függetlenül.

    Veled – valamint a sportszerűséget, a tisztességet és a gyerekek érdekeit szem előtt tartó sportvezetőkkel, szülőkkel és támogatókkal – együtt továbbra is hiszek abban, hogy a kosárlabdázás szépségeiből a jövőben a hűség városában (is) mindannyian töltekezhetünk.:)

  8. Kedves Anikó!
    Engedd meg, hogy én is tegyek két észrevételt írásaiddal kapcsolatban! Az egyiket szomorúan teszem. A másikat még szomorúbban!!!
    1. Azt írod feljebb: “Nem szabad figyelmen kívül hagyni a fent felsoroltakat: úgy mint “Palkovits Tamás edző, Laura csapattársai, a soproni egyetem (ez értelemszerűen hiányzik a Darazsaknál :), a támogatók, a szakértelem, a sportszerűség, a játékosok szülei, a mintaszerű összefogás.” Ez így együtt vezetett ahhoz, hogy a SMAFC serdülő kosárlabdacsapata mindössze féléves felkészülés után veretlen az alapszakaszban…”
    Kedves Anikó! Egyetlen “apróságot” hagytál figyelmen kívül – szerintem a legfontosabbat – a felsorolásból: Préger Laura és csapattársai ( akiknek ezúton is őszinte szívvel gratulálok ) NEM az elmúlt fél évben tanultak meg kosarazni! Lehet vitatkozni különböző edzők, szakemberek felkészültségéről, szakmai tudásáról, egyet nem lehet elvitatni: az alapokat ŐK ( csupa nagy betűvel ) fektették le, adták át! Nem a SMAFC-nál…
    2. Az ilyen megjegyzések:”mérkőzés közben szándékosan letépi egy SMAFC-os kosaras mezéről a címert…” ( és hasonlók ) miatt én is a GYEREKEKET sajnálom… mindkét részről!!! Mert feszültségkeltő, hangulatszító és teljességgel ellentmond mindazoknak az általad szépen megfogalmazott ideáknak – egyben hiteltelenné is válnak általa – melyeket előtte leírtál! Az én lányom is a Darazsaknál kosarazik! Az unokanővére a SMAFC-nál. Nagyon jó barátnők, ahogy a Te lányoddal is jóban van. És még vagy 8-10 másik kislánnyal is, akik a SMAFC egyesületében kosaraznak. Én pedig a szüleikkel. Veled is! És egyetlen vágyam van, hogy ez így is maradjon! Egyetlen szurkolást tudok elképzelni, amikor a két egyesület – bármely korosztályos csapatának – játékosai egymással szemben felsorakoznak a pályán:
    HAJRÁ SOPRON!!!

  9. Kedves K. Gyöngyi!
    Sajnálom, hogy el kell gondolkodnod azon, hogy miért hagyták el sírva a darazsas lányok az öltözőt! Szerintem egy ilyen szoros mérkőzés, ráadásul kétszeres hosszabbítás után, ha nem a SMAFC az ellenfél akkor is sírt volna egy lelkes csapat!!! Sőt úgy gondolom, hogy ha a SMAFC veszített volna egy ponttal, azok a kislányok is sírva távoztak volna meccs után!!!
    Robival teljesen egyetértek, hiszen ezek a gyerekek évekig egy csapatban játszottak, barátok szinte család voltak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy milyen eredményesek voltak egy csapatként!!! Mint már írtam én is örülök a SMAFC megalakulásának, hiszen több lehetőségünk van Nekünk is választani, de ezt a csapatot nagy kár volt szétrombolni, a gyerekeket fosztották meg a további együtt elérhető sikereiktől! Sajnálom! HAJRÁ SOPRON!!!

  10. A Robival egyetértve, még annyit szeretnék hozzászólni a dologokhoz, hogy képzeljétek a helyembe magatokat.
    Darazsas edző vagyok, a lányom a SMAFC junior csapatában játszik, és a két serdülőcsapat javarészét, én tanítottam meg a kosárlabda alapjaira, 4-5 évvel ezelőtt, és annak eredményeként, boldogan vettem át Velük együtt, a kenguru és gyermek döntőn, az aranyérmeket.
    Ezek után, egy ilyen mérkőzésen mint ez volt, nem tudok és nem is akarok csapatoknak szurkolni, hanem a gyerekeknek, egyenként. Pl.: Kiwi, Laura, Cipi, A két Enikő, Piri, stb…
    Nagyon rossz ez a helyzet.
    A legjobban az keserít el, hogy ez a felnőttek és edzők közötti “háború”, a gyerekek jelenét és jövőjét fogja tönkretenni…
    Bencze Marcsi

  11. Nem tudom megállni, hogy Marcsi szavaihoz csatlakozva elmeséljek egy – a jövőre nézve talán mindannyiunknak tanulságos – kis történetet!

    Palkovits Tamás mondta el nekem, többször is hallottam tőle, mint az együvé tartozás, az összefogás és csapatszellem számára legszebb példáját:
    Ha jól emlékszem, egy régi, tavaszi szünetben a családjával a bécsi állatkertbe látogatott. Sorra járták a bemutatott állatok kifutóját, amikor valaki ráköszönt! Csodálkozva fordult hátra. Az akkori csapatának egyik kis játékosa volt, a szüleivel együtt! Még nagyobb volt a meglepetése, amikor szépen, sorban előtűntek a többiek is, szinte hiánytalanul, szüleik társaságában! Nagyon jól érezték magukat, sokat bolondoztak és gyakran összejártak a későbbiekben is. EZ a csapat nyert Kenguru, majd Gyerek Országos döntőt később!

    Nos, kedves mindannyian!

    Ennek a csapatnak a tagjai küzdöttek EGYMÁS ELLEN ezen az ominózus mérkőzésen! EZ a csapat EGYÜTT egy olyan aranycsapat lehetett volna, amely végigtarolja az összes, korosztályos döntőt! De, akiknek így, ketté szakadva minimálisra csökkent az esélye ugyanezen eredmények elérésére! Még akkor is, ha egyikük veretlenül vezeti most a regionális tabellát…

  12. Tisztelt hozzászólók!

    Örülök annak hogy ha igy is elöször de beszélgetünk erről a dologról mert igy legalább lassan megismerjük egymás gondolatait amit eddig sajnos nem tudtunk megtenni.Mint tudjuk csak és kizárólagos igazság nem létezik de azt talán azok a most a Darazsas szülők is elismerik hogy azzal hogy megalakult a SMAFC utánpótlás szakosztálya nagyon sok olyan leány kosarazik újra aki ilyen vagy olyan okból már a Darazsaknál nem játszottak igy újra a sport is kitölti a napjaikat.Az hogy most a Laura sok pontja kellett a győzelemhez ez vitathatatlan de kérem hogy ne felejtsétek el hogy az utolsó percben a csapatunkban lévő játékosok közül (ha ez a csapat nincs) ,a Darazsaknál SAJNOS egyikük sem lehetett volna pályán.Azt pedig talán Ti is tudjátok hogy az első mérkőzésen a ponteloszlás teljessen más volt.Sajnos Robi nem tudok igazat adni Neked abban hogy ha ez a csapat együtt marad akkor olyan eredmények lettek volna. Ez a csapat a Marcsi majd a Tamás keze alatt lett CSAPAT és VELÜK nyertek országos bajnokságot majd azzal a lendülettel még az Edinával,de aki a csapattal együtt élt az látta az utánna lévő csapatot és játékát a gyerekek fejlődését.Mi szülők és a gyerekek is nagyon sajnálják hogy elszakadtunk hisz rengeteg sok közös élményben volt együtt részünk és most is beszélgetünk bár nagyon kerüljük a téma szóbahozását de sajnos vagy talán nem is ez igy alakult hisz igy sok értékes emberrel ismerkedtünk meg akiket eddig igy nem ismertünk.Szeretném és valószinű a többi szülő is ha elfogadnátok ezt hisz nem csak a bajnoki cim okozhat örömet.Szeretném azt is ha a Darazsas vezetőség is elfogadná és megértené ezt hisz az egész szenbenállás fentartásáért ŐKET tartom felelősnek és most egyelőre más Tényt nem irok ide.Kivánok mindkét egyesületnek nagyon sok sikert, egészséget és boldogságot az Újévben.

  13. Kedves Eszter!

    Igazad van,egy “megnyert” meccset elveszíteni ráadásul 1 ponttal nagyon nehéz,és érthető lenne ha csak ezért sirtak a lányok.De elárulom neked nemcsak ez volt a sírás oka.Nekem nem kell elgondolkodnom,mert tudom.Többek között ez volt az ok amiért eljöttünk.Nagyon nagyon nehéz döntés volt,de egy percét sem bántuk meg,Söt úgy látom a darazsaknál is csak pozitiv változások történtek, aminek szívből örülök.
    Igaza van Robinak.nem lett volna szabad szétszakítani ezt a csapatot,mert ők együtt nagy csapatot alkottak.Szülöket gyerekeket örökre a szívembe zártam.Az élet hozott már meglepetéseket, még bármi megtörténhet…
    Nem szeretnék megbántani senkit,de biztos vagyok benne,hogy megfelelő irányitással még hozhattunk volna Sopronba aranyat.

    Szia Marcsi!Örülök,hogy te is hozzászóltál
    Teljes mértékben egyetértek veled,de hidd el
    nem mindegyik szülő között dúl háború és mindent megteszünk,hogy a gyerekek jelenét jövöjét ne tegye tönkre.De te ezt úgyis tudod:)

    Gyerekeim kicsi koruk óta sportolnak,és sokszor találkoztam elfogult szülökkel,akik élsportolót szeretnének gyerekeikből.Az álmainkat ne a gyerekekben akarjuk megvalósítani,álmodják meg a jövöjüket ő maguk,igy lesznek boldog kiegyensúlyozott felnöttek.
    Én többet nem kívánok-e témában hozzászólni.
    Sok sikert mindenkinek! Gyöngyi

  14. Tisztelt hozzá szólok!

    A feszültséget nem a szülők szítják! Az első mérkőzés után tett edzői nyilatkozatokat megnézve elgondolkodtatónak tarom Cirják Szilvi nyilatkozatát “a háborúban csak egy csata volt”: Kérdezem én milyen háborúról beszélt??
    Arról, hogy a gyerekek hol tanultak meg kosarazni csak annyit, hogy Bence Marcsi és PALKOVICS TAMÁS keze alatt Rétfalvi Edina érdemeit nem kisebbítve- országos bajnokságon aranyérem, majd következett Cirják Szilvi, Juray Balázs kettős aki kettő héttel az országos döntő előtt erőnléti edzést tartott az amúgy is fáradt csapatnak (francia országból nemérég hazatért gyerekek 3 nappal később kadet középdöntőn vettek részt ahol olyan csapattól kaptunk 30 pontos verést akit előtte megvertünk ez már jelzés volt, hogy fáradtak a lányok és Sz. Zsófinak és P. Laurának részleges szalag szakadással muszáj volt játszani). Majd az országos döntőn az edző szavát ilyen mondatok hagyták el: “izzadjatok vért”, “azért nem sikerült a győzelem mert kicsik ( a két aranyérmet nyert csapat) nem szokták az országos döntő légkörét” stb. és ezzel minden megvolt magyarázva. Ezeket a dolgokat csak azért írtam le mert lehet így is gondolkodni meg lehet úgy is, hogy gyerekeket szem előtt tartva az Ő egészségük és normális fejlődésük érdekében dolgozni és nem pedig a saját egyéni érdekeinket tartjuk szem előtt. Azt tudom, hogy mióta a lányom a SMAFC-nál kosarazik SOKKAL jobban érzi magát teljesen kinyílt és mindig jókedvű. Számomra csak ez a fontos! Itt nincs a gyerekek között klikkesedés aki meg próbálta már nincs közöttünk ( magától elment)a szülök között is nagy az összetartás. Amikor a Darázsfészket fel avatták és a két bajnoki győzelmet mutató zászlót felhúzták akkor illet volna azokat az játékosokat illetve edzőt meg hívni akik ebben részt vettek nálam ez a minimum vagy legalább a nevüket felolvasni. Remélem a következőkben nem lesz háború mi azt nem akarjuk. Szerintem az összes szülő nevében mondhatom , MI nem akarunk háborúzni és egyik csapat szülője és gyereke sem! Egészségben és eredményekben gazdag boldog új évet kívánok mindenkinek!

  15. Tisztelt hozzászólok!

    Elfejtettem Cirják Szilvinél 7. helyet szereztek a lányok úgy hogy végig verték az országot előtte.

  16. Kedves Róbert!

    Ha megengeded idézlek….

    “Ennek a csapatnak a tagjai küzdöttek EGYMÁS ELLEN ezen az ominózus mérkőzésen! EZ a csapat EGYÜTT egy olyan aranycsapat lehetett volna, amely végigtarolja az összes, korosztályos döntőt! De, akiknek így, ketté szakadva minimálisra csökkent az esélye ugyanezen eredmények elérésére! Még akkor is, ha egyikük veretlenül vezeti most a regionális tabellát…”

    Akarod, hogy a lányod úgy szerezzen bajnoki címet és tagja legyen egy olyan csapatnak amelyik a következő edzői (szakvezetői) utasításokat(uszításokat!)kapja….
    “Lássam a gyűlöletet a szemetekben!”
    “Megöllek,megöllek!”
    “Kinek hiszel egy 12 éves gyereknek vagy egy felnőttnek”
    “A gyerekek 80%-ban hazudnak,hidd el mi pedagógusok ezt tudjuk!”
    ÉN NEM!!!!!!!
    Mindenki szájából elhangozhat olyan dolog amit később megbán, de ezek a mondatok jellmzőek a gyerekek ott eltöltött utolsó évére.
    Mellesleg egy évvel ezelőtt a serdülő csapat teljes szülői kara egyöntetüleg egyetértett abban, hogy ami itt zajlik az sem emberileg sem szakmailag nem helyes.

    Kérdem én…mi a fontos?????
    Az eredmény, vagy hogy a gyerekek jól érezzék magukat abban a közegben ahol heti 5-ször másfél órát eltöltenek? Emberek (gyerekek)legyenek vagy eszközök a magukat mindenáron megvalósitani akaró “pedagógusok” kezében?

    A történeted amit leírtál nagyon jó példa arra ,hogy akkor az ott egy csapat volt.Nem is lehet eredményt elérni másként csak csapattal,ahol minden gyerek érzi,hogy fontos része az EGÉSZnek!!!

    Kívánom , hogy a következő egymás elleni fordulókon hangozzon minnél többször fel a szülőktől a legmegfelelőbb buzdítás…
    HAJRÁ SOPRON!!!

    Böcskeiné Zsanett

  17. Kedves Zsanett!

    Köszönöm a véleményed, nagyra értékelem. Ahogy Zsoltét és a többiekét is. Nem akartam ide többet írni, mert távol álljon tőlem, hogy velem legyen tele az oldal. A véleményeddel maximálisan egyetértek, de megerősíteni nem tudom, mert személyesen nem tapasztaltam. Kislányom még nem az a korosztály.
    Viszont engedd meg kérlek, hogy ehhez kapcsolódóan én is idézzek tőled egy mondatot:
    “Emberek (gyerekek)legyenek vagy eszközök a magukat mindenáron megvalósítani akaró “pedagógusok” kezében?”
    Nos, csak annyit jegyeznék meg – és ezt Zsolt hozzászólásával kapcsolatban, Neki is üzenem -, hogy ez a gondolat vonatkozhat SAJNOS olyan edzőre is, aki ma már a SMAFC sikereiért dolgozik! Ezt viszont ( ismétlem a szóhasználatot) sajnos személyesen volt “szerencsém” megélni!
    Ahogy első hozzászólásomban is megjegyeztem nekem egyetlen vágyam, hogy továbbra is ugyanolyan jó maradjon a kapcsolatom mindenkivel. Legyen “Darazsas” vagy “Smafcos”! Mert számomra a lényeg: SOPRONI!

    Végezetül örömmel látom, hogy vannak már, akik magukévá tették ezt az “eszmémet”! Mert mindannyiunk – legfőképpen gyermekeink – érdeke, hogy így hangozzon a szurkolás, ha két, soproni csapat kűzd egymás ellen:

    HAJRÁ SOPRON!

    T. Róbert

  18. Kedves Mindenki!

    Tekintve, hogy – akaratomon kívül – ezt a fórumot sikerült vitává dagasztanom apró, ámbár korántsem akaratlan megjegyzésemmel, hadd vindikáljam magamnak a jogot arra, hogy be is rekesszem azt! Szerintem a további hsz-ok csak újabb és újabb, sehova sem vezető, talán valakik számára még bántó polémiákká silányulnának, ezért kérek mindenkit tisztelettel, hogy a hozzászólások utolsó mondatainak szellemében, amikor mindenki minden jót kívánt egymásnak, fejezzük be az adok-kapokot. Ha valaki nem így érezné, mármint, hogy itt azért egymásnak feszültek a megjegyzések, annak azt tanácsolom, hogy esetleg személyesen próbáljon elégtételt szerezni vélt, vagy valós igazának!
    Én is minden jót kívánok erre az amúgy baromira nehéz évre, és annak örüljünk, hogy a gyerekeink sportolnak, jó közösségekben vannak, mert lehetne ez máshogy is, de sosem legyen úgy! Hajrá lányok! (Ezt mindenki értse úgy, ahogy szeretné :-))

    Szabolcs

  19. Kedves Szabolcs!

    Látod …azért kiütköznek a látásmód beli különbségek!
    Véleményem szerint ez nem vita hanem egy beszélgetés!!!!!!Egy vélemény nyilvánítás,ahogy a címben is láthatod.
    HAJRÁ SOPRON!
    Tisztelettel: B. Zsanett

  20. Tisztelt Szabolcs!
    Én csak hírből ismerlek téged de az írásodból kiderül, hogy a feszültség nem bennünk van, mi tudunk egymás között beszélgetni ha egy kicsit indulatosabban is. Szerintem az visz tovább mindent ha beszélünk róla mintsem a szőnyeg alá seperjük a dolgokat. Ez nálunk nem szokás. Attól hogy a véleményünk különbözik még nem haragszunk egymásra hiszen csak így juthatunk előrébb. Ha odafigyelünk egymásra és nem ” háborúzunk” talán még valami jó is történhetne, de ez pár embernek nem érdeke. Mi szülök legalábbis a legtöbb nem haragszunk egymásra ezt kimerem jelenti mint azt is ,hogy szívesen beszélgetek bárkivel akár az ellenfél(nem ellenség)táborából is. Hajrá SMAFC-Sopron!!

  21. Nem szeretnék belefolyni a vitába, csak azzal kapcsolatban szeretnék hozzászólni, mely már a mérkőzés hosszabbítása alatt is foglalkoztatott, és rettentően elszomorított. Ér annyit a presztízs, a vélt/valós sérelmek felhalmozódása, hogy a végletekig veszélyeztessük egy gyermek egészségét?! Préger Laura egy igazi kincs, akinek remélhetőleg a közeljövőben mindannyian éveken át boldogan tapsolhatunk, ahogy a soproni színekért küzd. Vigyázzunk rá, ne tegyük tönkre!!! Mindannyian felelősek vagyunk gyermekeinkért, tanítványainkért, játékosainkért! Ennek jegyében kívánok mindenkinek BOLDOG ÚJ ÉVET! HAJRÁ SOPRON! HAJRÁ LÁNYOK! HAJRÁ KOSÁRLABDA!

  22. Tisztelt Noel!

    Ha kint voltál a meccsen akkor láthattad azt, hogy 4. negyed elején ilyen sorrendben kipontozódtak a (nem biztos, hogy a szabályoknak megfelelően) Németh Enikő, Kálmán Enikő, Cserpes Fanni és még volt egy beteg játékos aki nem tudott ott lenni ( sajnos) Böcskei Nikolett Ők azok a játékosok akik a CSAPAT Húzó emberei. Akik a pályán maradtak már a fiatal koruk ellenére abba kellet hagyniuk a kosárlabdázást vagy még csak most kezdték el ezt a sportot és nem rendelkeztek azzal a tapasztalattal mint az előbb említettek. Ez szerintem az edzőnek (Palkovits Tamás) is nehéz döntése volt.
    Egy kérdés ami viszont nem csak nekem tűnt fel. Amikor láthatóan Nusi a szünetben elég határozottan magyarázott a két bírónak a játékvezetői felfogás merőben meg változott amit az edzőnk szóvá is tett. Az előbb említett játékosok ki is pontozódtak majd ismét a mérkőzés elején látható játékvezetés következett. Ezek az események vezettek oda, hogy Laura a pályán legyen. REMÉLEM TÖBBET NEM KERÜL ILYEN HELYZETBE. Többek között azért sem, mert a többiek is sokat fognak még fejlődni és nálunk csapat munka folyik. Nem egy játékos dobott nálunk 20 pont felett, igaz itt is kiemelkedik Laura teljesítménye. Hajrá SMAFC!!!

  23. Kedves Mindenki!
    Úgy olvasom, hogy minden szűlőnek saját sérelmei vannak a gyerekeinken keresztül, védjük őket és ezáltal hozzott döntésünket is védjük és magyarázzuk egymásnak, de hiszen erre nincs szükség ez teljesen normális!!! Részemről lezárva, kívánok a jövőre nézve minden szölőnek, EDZŐKNEK, MENEDZSER SZERŰ embereknek okos folytatást, a GYEREKEKNEK FANTASZTIKUSAN JÓ KOSÁRLABDÁZÁST!!!!!
    H A J R Á S O P R O N!

  24. Kedves Zsolt!

    Nem a játékvezetés miatt kellett Laurának a végletekig a pályán lennie, hanem az elmúlt időszak alatt kialakult közeg miatt, mely alatt egyik oldal sem tud igazán higgadtan gondolkodni, hatása alá került szülő, edző, vezető, és sajnos még a gyerekek is. Struccpolitika lenne, ha a – MINDKÉT fél kárára tévedő – játékvezetésben látnánk a hibát. Minden érintett hozzájárult ehhez a helyzetnek a kialakulásához, és minden érintett higgadt, előremutató gondolkodása kell ahhoz, hogy újra a sport, a gyerekek kerüljenek a középpontba! Szóljon róluk a játék!

  25. Kedves Noel!

    Igazad van nem egy személyben a játékvezetés felelős, de szerepe volt benne mert nem tudtak a mérkőzés színvonalának megfelelő játékvezetői teljesítményt hozni. Tévedtek ide-oda senki nem vádolja Őket csalással egyszerűen sok volt nekik ez a mérkőzés. Egy példát had említsek meg. Amikor a Cs. Fanni (7-es számmal Játszott) kipontozódott akkor a szabálytalanság közelébe sem volt ha nem a mi 8-as számú játékosunké volt a fault. Ezt úgy kell bemutatni az asztalhoz, hogy a bal kezünkkel mutatjuk az ötöt jobbal a hármat na ez a három nem mindig látható ugyan is a harmadik ujját félig nyújtotta ki és ráadásul rendszeresen nem mennek oda az asztalhoz hanem messziről mutogatnak félre értésre adnak okot és ezáltal hetesnek nézték. Ilyen hibákat gyakran elkövetnek hidd el nekem tapasztalatból tudom , mivel a Krasznai csarnokban gyakran kezelem az eredmény jelzőt. Gyakran előfordult, hogy olyan játékos kapott faultot aki pályán sem volt csapattól függetlenül. Ugyan ezekkel a bírókkal is megtörtént többször az ellenőrnek jeleztük Ő azt mondta most már mindegy menjen tovább a meccs. Az ilyen dolgokat is jelezni kellene minden csapatnak összefogva mert egy ilyen éles mérkőzésen amit előre tudtunk minden kis apró dolognak nagy jelentősége van.

    Tisztelettel! Németh Zsolt

  26. Köszönjük Noel.
    Gratulálunk a higgadt és előremutató gondolkodást javasló felvetésedhez, valamint abbéli ötletedhez, hogy a gyerekek kerüljenek a középpontba.:)
    HAJRÁ!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.