Január 11. Sopron – megemlékezés a nagyenyedi magyar irtásról

A JOBBIK Magyarországért Mozgalom és HVIM soproni alapszervezeteinek szervezésében, megemlékezést tartanak a 160 évvel ezelött – 1849. január 8-9-én –
NAGYENYEDEN (Alsó-Fehér vármegye) és környékén lezajlott tömeges magyar irtásról.

A megemlékezés Széchenyi téren, gr. Széchenyi István szobra elött kezdődik, ahol felidézik a drámai események történetét, majd a résztvevők az Erzsébet utca, Csengery utca, Batsányi utca, Béke utca érintésével a Hétpecsét Parkba sétálnak ahol Székelykapunál közös imádság, főhajtás után énekléssel zárják a rendezvényt.
A rendezők, minden érdeklődőt szeretettel várnak!

2167 / 1018 látogató

Január 11. Sopron – megemlékezés a nagyenyedi magyar irtásról” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Tisztelt Megemlékező EGYBEGYŰLTEK!

    Szokás felénk a magyar hazában ünnepeket, megemlékezéseket tartani, hiszen a szkíta, hun magyar múltunk telis tele van nemzetünk érvényesülésének dicső dátumaival nagyszerű hősiességünk számtalan példájával.

    Mai összejövetelünk célja azonban nem az ünnep, hanem az emelt fővel történő EMLÉKEZÉS, a KEGYELET a már 160 évvel ezelőtt is zajló magyarságot irtó folyamatra!

    MAGYAROK KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜLI IRTÁSÁRA, több alkalommal volt már példa történelmünk során, de ezek közül is „dobogós” helyezést ért el DÉL ERDÉLYI VÁRMEGYÉKBEN 1848/49-ben fél év alatt lezajló népirtás, amely mintegy 50 ezer MAGYAR FEGYVERTELEN POLGÁRI ÁLDOZATOT KÖVETELT a románok 19. századi gyilkos „terület szerző etnikai honfoglalása” következtében.

    Kisenyed, Kőrösbánya, Zalatna, Ompolygyepű, Brád, Nagylak, Sárd, Boroskocsárd, Boroskrakko, Magyarigen, Borosbenedek, Algyógy, Radnót Marosujvár, Szászernye, Gerendakeresztúr, Kalotaszentkirály, Felvinc, Felsőszentmihály, Hétfalú, Hari, Diód, Alsójára, Tordaszentlászló, Marosdécse, Verespatak, Ardúdbánya, Tövis, Bucsum, Toroczkószentgyörgy

    És további 100 kisebb település lett a románok által elnéptelenítve, Avram Janku, Prodan, Axente Sever és más román nemzeti „hősök” – román és a magyar szociálliberális körök történetírása szerint „NÉPFELKELŐKNEK” hazudott martalócok mészáros, gyilkos csapatai által!

    Minden népnek megvannak a maguk hősei, de olyan arcátlan történelem és igazság hamisítást, mint amilyen déli szomszédunk nacionalistái, majd kommunistái végeztek, nem fordul még elő az európai történelemben.

    A vezéreiknek szobrot állítottak, majdnem mindegyik erdélyi városban, utcák százai viselik a gyilkosságokat – az etnikai tisztogatást végigvivő néptribunok neveit!

    Mondják ránk, hogy a 19. század második felének magyar kormányai elnyomták az országban számosan élő nemzetiségeket, nem engedték, gátolták nemzeti öntudatuk fejlődését. Mindez olyannyira igaz lehet, hogy az elhíresült véreskezű román népvezérek egyetlen napot sem töltöttek semmilyen fegyintézetben, nem ítélték el őket soha, még a bizonyíthatóan nekik tulajdonítható tetteikért sem fogták őket perbe, és a „ferencjózsefi” Magyarország jóvoltából nyugdíjat és biztonságot kaptak hajdani Habsburg birodalmat szolgáló felbujtóiktól.

    Igen! Oszd meg a népeket, és uralkodj a KÁRPÁT MEDENCE felett! Ez volt az akkori mottója is az elnyomásnak! Annak az elnyomásnak, amely megágyazott Magyarország feldarabolásához, az 1918-1920 között bekövetkező országvesztésnek!

    Ma, amikor 2 hete zajlik a cionista izrael gázai népirtása a világ TISZTESSÉGES közvéleménye egyöntetűen ítéli el a PALESZTNOK GYILKOLÁSÁT, a budapesti szocialista kormány élükön egy magyarul ugyan beszélő gyurcsány – nevezetű telavívból is irányított szabadkőműves cionistával – természetesen NÉMA, őt nem zavarja a lemészárolt palesztin civilek százainak tragédiája. Nemzettudat romboló pártlapjuk a Néphazugság, minapi címlapján azt igyekszik a baloldali választók fejébe tömni, hogy a szemben álló felek kölcsönös légi csapásokkal TÁMADJÁK egymást …

    A ronwerberi propagandagépezet hazugság malmai forognak megállás nélkül!

    Mit várhatunk tehát, mindezektől? Mit várhatunk a Likud magyarországi „testvérpártjától?” A szent korona helyett a narancs szimbólumát választó és azt mindmáig büszkén vállaló polgári szövetségtől? SEMMIT!

    Tisztelt Megemlékező honfitársaim!

    1849. január 9-én 24 óra alatt 1000 magyar nagyenyedi asszonynak, lánynak, férfinak, aggastyánnak, gyermeknek vágták el a torkát, szúrták agyon, lándzsával, bajonettel, karddal, lőtték agyon puskagolyóval az alkoholtól megrészegült oláh haramiák!

    Az évszázados magyar iskola és polgárváros épületeit kirabolták, majd felgyújtották! Mérhetetlen értékek pusztultak el a Bethlen Gábor Fejedelmünk által alapított TÖBB ÉVSZÁZAD KULTÚRKINCSEIT FELHALMOZÓ Református Líceumban! Két napig égett az egykor 8 ezer lakosnak otthont adó vármegye székhelye!

    Tegnap előtt jelen voltam Nagyenyeden, a vérengzés 160. évfordulóján emlékezők gyertyagyújtásán! A megható és torokszorító beszédek elhangzásán a JOBBIK Magyarországért Mozgalom képviselőin kívül nem volt jelen egyetlen magyarországi párt küldöttje vagy képviselője sem!

    Nyilvánvaló, hogy 1000 magyar ember vérének kioltása és további ezer, vérszomjas a román hordák elől a mínúsz 20 fokos kemény télben, hálóruhában menekülő hajdani néptestvérünk kín és fagyhalála nem elegendő ok ahhoz, hogy erről ott, Nagyenyeden emlékezzenek a magyarországi politikai szervezetek, vagy akár itthon a csonka országban csendes gyertyagyújtás mellett felidéződjön és meggyászolásra kerüljön a magyar mártírok emléke!

    Az 1990-es elcsalt rendszerváltás óta a magyar kormányok a kölcsönös magyar – román történelmi megbékélés üres frázisainak jegyében – mintha legalább is nekünk lennének bűneink, – a közös kormányüléseken még odáig sem jutottak el, hogy NAGYENYEDen vagy bárhol máshol a felprédált több mint 100 magyarlakta erdélyi településen akár csak egyetlen egy, az eseményeket kőbe vésve is megörökítő emléktáblát avathattak volna erdélyi magyar közösségeink!

    Tisztelt Soproniak!

    Kérem, vigyék hírét a mai gyász jubileumnak, olvassanak a témáról minél többet, mert szükséges, hogy ismerjük és nagyra becsüljük szeretett hazánk történelmének gyászos fejezeteit is, emlékezzünk elődeink mártíromságáról és tudjuk, léteztek magyar holokausztok amelyeket mindmáig elhallgatnak!

    Sopron, 2008. január 11.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.