Elsőbálozóként a Volton

gaz, hogy 1993 óta létezik Volt fesztivál Sopronban, én meg már közel járok a negyvenhez, de valahogy eddig mindig elkerültük egymást. Nem baj ez, persze, a kaliforniai Burning Man is benne van a távlati tervekben, kell, hogy maradjon valami friss cucc a nyugdíjas napokra is.

Idén aztán sikerült eljutnom az ország második legnagyobb zenés-táncos rendezvényére, és őszintén szólva nem érzem azt, hogy eddig valami eget verőről maradtam volna le.

Ha egy fesztivál csak abban más, mint a többi, hogy nálunk egy kiátkozás előtt álló pocakos sokkrocker lép fel az utolsó napon, és garantálható, hogy a négynapos rendezvény felén tökig merülünk a sárba, az még édeskevés ahhoz, hogy az ember az ország túlsó végéről a MÁV jóindulatára bízza magát, és elvergődjön a Lővérekbe.

A Volt fesztivál meglátogatása mellett a legnagyobb érv, hogy Sopron gyönyörű város, ahol akkor is kellemesen el lehet tölteni az időt, ha nincs kedvünk az egyre büdösebb sárban tapicskolni, sőt, a Lővérek is nagyon szép a fesztivál nélkül is (vagy annak ellenére, kinek, hogy), kellemes erdei sétától a fürdőzésig mindenre alkalmas, az utóbbit valahogy beépíteném a kötelező fesztiválprogramba a Fény nevű turbósított vodka fogyasztása mellett.

Sajnos a mai magyar fesztiválkínálat felhígulásának köszönhetően most ott tartunk, hogy ha valaki elmegy egy nagy redezvényre, és lelkiismeretesen végiglátogatja az összes helyszínt, akkor tulajdonképpen látta a fesztiválszezon 90 százalékát, a magyar fellépők a Balaton Sound kivételével mindenütt ugyanazok, nem csodálkoznék azon sem, ha ugyanabban a sorrendben kerülnének színpadra az egyes helyszíneken, mint a Volton.

Be kell látnunk, hogy ez az ország túl kicsi ahhoz, hogy hétnaponta olyan három-négynapos rendezvények kerüljenek megrendezésre, amiknek a programja, de még a körítése is tulajdonképpen ugyanaz.

Van pár nagy szponzor, aki nagyobb összegeket áldoz a fesztiválok támogatására, ezért megjelenést kap, színpadot, bódét, lehetőséget a terméke promótálására, és mivel nem sok ilyen cég van, minden második, rosszabb esetben pedig mindegyik fesztivál tele lesz velük.

Ezért van ki tudja milyen Café meg amolyan színpad mindenütt, és ezért tudom kívülről, hogy melyik helyszínen kik lépnek majd fel, ez pedig idegesítővé és unalmassá teszi a fesztiválidényt.

Ez alól a Volt sem kivétel, van egy nagyszínpad, aminek a programja – a magyar fellépők tekintetében mindenképpen – megegyezik a többi fesztiváléval, kivéve a Szigetet, bár a program összeállításakor igencsak be lehetett szakadva az a felelős, aki a Tankcsapda elé Lauren Garniert tette be, a sokkal megfelelőbb Sepultura helyett, és képes volt a Kaukázus nevű vállalhatatlan zenekart oda feltenni, ahol egy Franz Ferdinand is játszott, vagy a Limp Bizkit.

A többi sátor/színpad/kunyhó fellépői között is csak pár olyan név szerepelt, akikkel a többi plakáton nem találkozhatunk, akinek nincs még a töke tele a Kispállal vagy a Subscribe-bal, az mazochista.

Egy átlag fesztiválozó normális napja amúgy is azzal telik, hogy egyre zombisodó mozgással jár-kel fel s alá a sártengerben, iszik egy kicsit, vesz egy tejfölös lángost, amitől aztán állhat sorban a horrorisztikus műanyag budik előtt, utána elmegy egy színpadhoz, ahol jó esetben olyan zenét játszanak, ami érdekli, rossz esetben meg ott az alkohol, meg a fetrengés.

Az ellátás terén sem nagyon lehet újat mutatni, talán csak az árakban – a Volton vagy nem szabályozták központilag az árakat, vagy az egyes kereskedők tojtak a dologra, ezért fordulhatott elő, hogy ugyanabból a borból ittam nagyfröccsöt ezerért, de hétszázért is, a pálinkaárak fluktuációjáról nem is beszélve. Azt pedig már csak nagyon halkan merem megjegyezni, hogy az ilyen hepajokon elengehetetlen VIP-szektorban, amit nem mellesleg bulldózerrel kellene eltüntetni még azelőtt, hogy azokba bárki betenné a lábát, az árak még jobban megszaladtak, négycentviszki ezerért kicsit húzós azért.

A Balaton Sound és a pécsi Rockmaraton az idei kínálat két olyan helyszíne, ahol vállaltan egy műfaj képviselőire hegyezik ki a programot, az egyik az elektronikus zene, a másik a rock/metál műfaj rajongóinak kínál fellépőket, a két halmaznak nemigen van metszete, és ez ettől jó.

Jobban tenné a többi rendező is, hogy inkább kisebb léptékben gondolkodva, kevesebb színpadot felállítva szervezne olyan fesztiválokat melyek simán megélnek egymás mellett, mert nem ugyanazt a közönséget érdeklik. A Volt és a Sziget megmaradhatna egyfajta olvasztótégelynek, a többiek meg szakosodnának, lenne metál, indie, alternatív, elektronikus, jazz, stb. rendezvény, a szponzorok meg eldöntenék, melyik műfaj az, amit támogatni akarnak, és végre nem csak kétfajta csapolt sör közül válogathatnánk a helyszíneken.

index.hu

395641 / 5365 látogató

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.