Életre szóló élmény

Este nyolckor érkeztünk az étterembe, a földszinten fogadtak minket, ahonnan aztán az első emeleti  étterembe, a helyünkhöz kísértek minket. Szép nagy körasztalt kaptunk négy személyre, és természetesen a vendégszakács menüjét választottuk, borajánlattal.

A menü 160€, a borajánlat 80€-ba került.  Választhattuk volna még a vegetáriánus menüt, vagy az étterem menüjét. Az étkek , ezért a kisebb vagyonért, a következők voltak:

Amuse Bouce

Pisztráng Kaviár, Kókuszdió, Lakritze, Ananász

2008 Riesling «Eroica» Château Ste. Michelle/

Dr. Loosen, Washington State, USA

Forró és hideg Burgonya, Szarvasgomba, Vaj

2006 Conundrum, Caymus Vineyards

Napa Valley, USA

Menü

Gesztenye, Birsalma, Csoki, Sültburgonya

Vadon fogott Tengeri Sügér, Kamilla, Rák, Édeskömény

2003 Estate Gewürztraminer Dry

Navarro, Mendocino, USA

Hízott Libamáj, Daiko,Shiso,Yuzu

2000 Chardonnay Caneros, Miura Vineyards

Napa Valley, USA

Homár, Popcorn, Mangó, Curry

2007 Sauvignon Blanc Brandner Vineyards

Santa Ynez Valley, USA

Szarvasgomba robbanás, romana saláta és parmezán

Wagyu Beef A-I por, Burgonya, Chips

1996 Cabernet Sauvignon, Caymus Vineyards

Napa Valley, USA

Egy harapás citromos szóda

Szalonna-Karamell, Alma, Kakukkfű

Alma, Torma, Zeller

2005 Col Solare, Château Ste. Michelle/

Piero Antinori, Washington State, USA

Körte, Hagyma, Cheddar, Narancsillattal töltött párna

Csoki, Áfonya, Dohány, Juhar

Édesburgonya bomba fahéj gyújtózsinórral

Leültünk, és megrendeltük az ételt, kértünk Champagner –t aperitifnek, viszont az italon még tanakodtunk, és ekkor követte el a felszolgálógárda az első, és egyben utolsó hibáját. Mivel az  aperitifet gyorsan elfogyasztottuk, a beköszönő fogás megérkezett úgy, hogy még nem volt a poharunkban innivaló. Ezt aztán gyorsan orvosolták, és ezentúl aztán minden nagyon flottul ment, annak ellenére, hogy elég problémás vendégek voltunk, értve ez alatt, hogy többször voltunk dohányozni, egyszer megnéztük a hangárban lévő repülőket, kérdeztünk, beszéltettük őket, és természetesen kritizáltunk is!

Az első Amuse  Pisztráng kaviár volt, valami fehér golyón, amiből szétharapás után kókusz íz tört elő, mellette por alakban ananász és egy apró pont lakritz. A lakritz más néven édesfa (bár ez tükörfordítás németből), a jól ismert kutyagumi egyik alapfűszere. Nem estem hasra! Finom ananászos volt a por, érdekes volt az egészet összepróbálni, de nekem nem állt össze egy étellé, a lakritz ízt meg egyáltalán nem találtam. Ezután kaptunk egy klasszikus burgonyát, szarvasgombával, ami már talán egy kicsit elcsépelt, de üdítő harmóniát mutatott az első fogáshoz képest. Apró tálkában hideg szarvasgomba olajjal ízesített, habszifonból kifújt burgonyahab, és egy acéltűn lévő sült burgonyagolyó egy kis metélőhagymával és két kocka finom parmezánnal, na persze a kihagyhatatlan szeletke szarvasgombával. A két amuse boucethez édes bort kaptunk, amit egyikünk sem nagyon értett.

A két amuse között egy óriási kocsit tolt felszolgálónk az asztalunkhoz, és házi baguett vagy kenyér, meg hat féle vaj között választhattunk. A baguett finoman szólva sem volt nagy eresztés, se nem  ropogós, se nem omlós, a kenyér ezzel szemben első osztályú volt. Kérhettünk algás vajat (nagyon jó), zöldcitromosat, chilist, sózottat, sózatlant…

A következőben gesztenyét kaptunk, birsalmával, mindkettő krém formájában érkezett egy műanyag hengerben, amit aztán felszolgálóink emeltek le a tányérról, és ekkor keveredtek a krémek össze és villant elő egy csokoládékocka és egy szelet burgonyachips. Az étel langyos volt, és kimondottan harmonikus, bizony nagyon-nagyon finom. A gesztenye összekeveredett a kissé pikáns birsalmával, a csoki és a chips roppant a fogunk között. Nagy élmény volt! Valahol azonban meghökkentő egy ennyire édes ételt, előételnek szervírozni! Bőven megállta volna a helyét, desszertként is, akár! Kiváltképp, hogy ismét egy édes bort kaptunk hozzá kísérőnek, és bánatunkra ugyanez a bor maradt a következő fogásunkhoz is, ami egy tengeri sügér filé volt.

A filét, egy fátyol vékony, sáfrányos kamilla hártya fedte, a tetején vékony szelet édesköménnyel.

A hal mellet egy pötty édesköménypüré, a tányéron ropogós rák ízű gombóckák. Finom, ismét klasszikus, hal édeskömény, sáfrány, rák ízek, változatos textúrák. Hal lágysága, a püré, a ropogós rákgolyóbisok meg persze a zselésített szósz. Viszont, nekem már valahogy kezdett hiányozni egy jó harapásnyi falat, például ebből a halból, valami igazi szósszal, és egy jó kanálnyi köret hozzá. Tényleg ez suhant át az agyamon, ahogy a falatnyi ételt elfogyasztottam. Jó volt, de mélyen belül nem erre vágytam.

Ezután posírozott libamáj érkezett egy kisvillán, alatta langyos, zöld színű leves, egy kis csészében, amit a kezünkben kellett tartanunk nehogy felboruljon. Pincéreink minden alkalommal, szépen elmondták ételeink alkotóelemeit, és pontos instrukciót adtak fogyasztásukhoz. Isteni finom libamáj volt, nekem egy kis kacsamájas beütéssel az ízében, a leves yazuval, ami egy citrusféle, és kínai bazsalikommal készült, és a máj jégcsapretek levélkéivel volt megbolondítva. És ismét egy édes bor, amit aztán már szóvá is tettünk. Sommeliérünk magyarázata szerint az újvilágban több az édesebb bor, és nekik amerikai borokat kellet adni a menühöz. Majd miután hosszas beszélgetésbe elegyedtünk vele, és kiderült a mellettünk fekvő Rustra járt a Borakadémiára, és többször volt már nálunk enni, elárulta, hogy ő sem igazán ért egyet a borösszeállítással, de ezt a főnöke így akarta. Ilyenkor ugye nincs mit tenni, és mi is sokkal megértőbbek lettünk, főleg hogy megkaptuk a homárhoz adott szárazabb borocskát. Ami aztán igazán ízlett, és ínyünkre való volt.

A következő fogás kanadai homár volt popcorn-al, mangóval és curryvel. A homár természetesen a legjobb minőségű, és kiválóan elkészített, az ízek finomak, a tányér gyönyörű. Habzsoltam, és nagyon ízlett, aztán egyszer csak túlszáraz volt a popcorn, és nem értettem miért kell a mangót pürésíteni, majd zselésíteni és langyos kockát vágni belőle, amikor egy igazán finom, érett mangónak, utánozhatatlan az íze és kiváló az állaga. Harapható, szaftos, puha, savai csiklandozzák az ember ínyét, édessége boldogsággal tölt el!  Nem lenne ez a fogás sokkal jobb, ha enyhén megmelegített, és egy kis tárkonnyal megbolondított mangó szeleten érkezett volna a homár, nyakon öntve egy kókuszos-currys, enyhén csípős, meleg szósszal, vagy akár egy currys hollandival?! Minek ide ez az agyon szárított, porított pattogatott kukorica, amitől porzott a szám??  Azt hiszem üzletvezetőnk találta a szeget a fején, amikor szép németséggel, azt mondta hogy  „Wollen  sie uns verarschen!? oder ist es grenz genial?! ich kann es nicht entschieden!!” Szabad fordításba: „ezek vagy szívatnak minket ennyi pénzért, vagy ez tényleg fenomenális! De ezt nem tudom eldönteni!” Aztán persze megkérdeztük a főpincért milyenek a vendégek reakciói! Az ő tapasztalata, hogy kb. 15 százalék az aránya azon vendégeknek, akik nem igazán értették az ételeket! Ami szerintem azért nem kevés! A mellettünk lévő asztal is hangosan panaszkodott a borajánlat miatt!

Szarvasgomba tortellóni érkezett, kiskanálon, aminek érdekessége abban állt, hogy folyadékkal, esetünkben szarvasgombalevessel, volt töltve! Egy kis fonnyasztott salátával, aminek szerepe érthetetlen, íze felfedezhetetlen, és egy szeletke szarvasgombával, és természetesen parmezánforgáccsal volt ízesítve. Ahogy az ember a szájába vette és ráharapott, szétrobbant a szájba. Érdekes, és finom volt! Bizony végre a borunk is passzolt!

Elérkeztünk végre a húsfogáshoz!!

Wagyu Beef Burgonyával! Még soha sem ettem wagyu marhát, és előre csorgott a nyálam! Ez a világ egyik, ha nem a legjobb marhahúsa, és persze a legdrágább! Kobe fajtájú, eredetileg japán marha húsa, amit a mendemonda szerint masszíroznak, és sörrel itatnak. Húsa erősen átszőtt zsiradékkal, úgynevezett márványozott! Szaftos és ízletes! Egy szóval, a steakek steakje! Kicsit bővebben: http://www.deluxe.hu/cikk/20070402/a_vilag_legdragabb_husszeletei

Első körben pincéreink hoztak egy nagy edényt száraz jéggel, fűszernövényekkel, amire aztán vizet öntöttek, amitől az asztalunk megtelt illatos, fehér füsttel! Majd megérkezett a hús! És csalódás fogott el! Egy apró szelet húsocska, enyhén zselésített burgonyapürével, ami chipsdarába volt forgatva! A hús gyönyörűen átszőve zsiradékkal, omlós, ízletes, de nem igazán szaftos, és a legnagyobb fájdalmam, ismét a szósz volt, amit porítottak, és egy kicsi műanyag zacskóba zártak, amiből aztán a húsra kellett szórnunk! Miért nem lehetett egy frankó kis jusel köríteni? Amúgy a burgonya szuflénak meg zéró burgonya íze volt! Isten bocsássa meg nekem, de engem az amerikai hadseregben használt MRE (Meal Ready-to-Eat, Individual)-re emlékeztetett! Nem tudom, ismeritek-e? Ez egy nagy zacskóba zárt, több kis zacskó, teli kajával, harctérre tervezve. Amúgy arra nagyon jó találmány! http://www.sopron.info.hu/2007/06/22/zerge-teszetel-mre/

Az igazán emlékezetes a hozzá szervírozott vörösbor volt, Kaliforniából!

Itt azt hiszem már kellően kapatosak voltunk, és kiválóan éreztük magunkat! Nekem csak egy finom marhapofa, vagy marhaszegy hiányzott olyan Bock Bisztrós módra vaj puhán, omlósan, ragacsos szafttal, vagy akár egy jó kis borjúmáj, zsályás szószban, sült hagymával…. libasülttel is kiegyeztem volna!

Mi viszont citromport kaptunk ostyazacsiban, ami a szájban olvadt, hozzá egy ruhaszárítón lógó ropogós szalonnaszeletet, karamellel, és egy pohárka kakukkfüves-zelleres lében úszó fehér csoki golyót, washabival töltve! Mit mondjak?

Desszertként körte parfé következett, édes hagymakockákkal, chedder sajttal. A tányér alá egy papírpárnát tettek telis teli narancsillattal. És ebből a párnából, a ráhelyezett súlytól, szépen lassan jött ki a levegő. Lehet a sok bor miatt, de ettől már heveny nevetőgörcsöt kaptam, viszont még így, levegőt kapkodva sem éreztem a narancsillatot. A desszert viszont teljesen rendben volt!

A második desszertünk aztán igazi bombacsapás volt! Csúnya, de észvesztően finom! Ízek orgiája! Csoki fagyi, habosan, krémes dohányfagyival, földimogyorópor, szárított áfonyaszemek, áfonyagolyócskák, és juharszirup golyócskák, kívül zselések, és ahogy szétvágod, ráfolyik belsejük a fagyira! Összekanalazva igazi élmény, ami mély nyomot hagy az emberben!!

A végére kaptunk még egy édesburgonya golyót arany barnára sütve. Kívül ropogós, belül finoman krémes, beleszúrva, egy meggyújtott fahéjrúd. Ami természetesen bódító illatot árasztott!

Életre szóló élmény volt, de az is biztos, hogy nem leszek törzsvendég a Chicagói étteremben, és nem csak a távolság és az árak miatt!! Este nyolctól, hajnal fél egyig étkeztünk, megismertünk egy másik világot, új ízeket, és egy teljesen más gondolkodást! És nekem megerősödött a hitem, hogy főzni, jó minőségű dolgokból, szívvel, lélekkel, egyszerűen, sallangmentesen kell és érdemes! Legalábbis nekem! És enni is ilyen ételeket szeretek! J

Majd elfelejtettem, hogy étkezés után ismét érkezett egy óriási kocsi, telis-teli pralinéval és tortákkal! Kiválóak voltak egytől-egyig! És a felszolgálást is csak dicsérő szavakkal illethetem!

16051 / 2884 látogató

Életre szóló élmény” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Igaz proliként nőttem fel,de egy két fényképet megnézve amit egyes éttermekben “kajának” neveznek-nekem inkább röhejesnek hat.
    Hát még az árak!
    PARASZTVAKÍTÁS STÁTUSSZIMBÓLUM!

  2. Mind szép és jó, a képek gyönyörűek,…………..de az ilyen túl “csicsás ” helyen nem tudom, hogy magyar ember mennyire érzi jól magát,…….meg aztán belegondoltál -e, hogy hány embernek még “sima ” étteremre sem telik évek óta, pedig dolgozik, tanul , családot nevel ezerrel.
    Azt gondolom, hogy nekik illetve sokaknak az is élmény, ha “nagy napokon” hús kerül az asztalra. ………………Ugye láttál már ilyent?…..mert én sokat!!!……….és én most nem a naplopókról és “ingyenélőkről beszéltem.

    …Ja, és javaslom, egyszer kóstold meg szilveszterkor a ropogós malacsültet hagymás törtburgonyával párolt káposztával,…..esetleg,…újévre füstölthúsos lencse leves,………..
    Kíváncsi lennék mit szólnál.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.