Elhunyt a soproni várúr

4500 négyzetméteren 200 vasúti kocsira való követ épített fel Taródi István

SOPRON — Elhunyt Magyarország utolsó „várura”, Taródi István (†85). A soproni különc 1951-ben fogott neki furcsa erődítménye építésének, amely mára a város egyik nevezetességévé vált. A Taródi-várként, vagy az irigyek által olykor Bolondvárként emlegetett épületegyüttesbe a közép kori lovagvárak mintájára a várba szabályos felvonóhídon lehet bejutni, a tornyokba pedig csigalépcsőkön kapaszkodhat fel a látogató. Az épületben kút, lovagterem és borház ugyanúgy megtalálható, mint egy „valódi” várban.

– Bár középkori jellegű, valójában egy modern kori építménnyel állunk szemben, amely semmiképpen nem tekinthető műemléknek – magyarázta Kelemen István történész, a Soproni Múzeum munkatársa.

A várúr egész életében megszállottan kutatta a középkori várak történetét, és rendszeresen felkeresett régi romokat, hogy ötleteket merítsen a látottakból. Évtizedeken át a maga két kezével építgette a saját telkén élete művét, és hiába fogadkozott, hogy 1986-os nyugdíjazása után nem rakja tovább a köveket, a munkát soha nem bírta abbahagyni. Becslések szerint Taródi István mintegy 150–200 vasúti kocsira való követ épített a 4300 négyzetméter alapterületű várba, amelynek legnagyobb tornya húsz méter magas. Taródi az elmúlt 10 évben semmire nem kért építési engedélyt, ám Sopron városa nem kívánja vizsgálni a Taródi-várat, mivel jelenleg nem folyik ott építkezés. Úgy tudjuk, a jövőben is legfeljebb állagmegóvásra fog sor kerülni, ez viszont nem engedélyköteles – mondta Kuslics Balázs sajtóreferense.

– A tulajdonos soha nem kért pénzt a látogatóktól. Ehelyett ki-ki annyit ajánlott fel belépőként, amennyit gondolt – tudtuk meg Pintér Évától, a helyi Tourinform-iroda munkatársától, aki úgy tudja, Taródi István gyermekei tovább folytatják az atyai hagyományt.

K. R. M.
blikk.hu

14039 / 2583 látogató

Elhunyt a soproni várúr” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Csak csodálattal tudok adozni, levett kalappal a vár épitöje, Tarodi István elött.Szüleim vittek a hatvanas években megtekinteni az épitkezést, ugy is mint kuriozumot és a korszemléletnek megfelelően, egy szövőgépjavitomester alürjeinek “csodáját”.Azóta huszonötször néztem meg immár a feleségemmel.Ezekután mégnagyobb tisztelettel fogok ellátogatni a várba,Debreceni lokálpatriotaként is,de Sopronváros igaz tiszteőjeként is.Köszönet hogy szolhattam.Maradok baráti tisztelettel minden, Sopronilakosnak.Balázs Sándor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.