6ásos befejezés

A csapat ma megkoronázta a kupagyőzelem óta eltelt időszak teljesítményét, és reménytelen játékkal, hat gólt kapva, megalázva távozott a pályáról. Valószínű, ezeknek a nagyrészt helyi kötődés nélküli játékosoknak (Horváth András, Bagoly Gábor érdemei miatt, Rabózky teljesítménye miatt kivétel) semmit nem jelent, ami nekünk nagyon fáj: a valaha mindenkire veszélyesnek vélt, szimpatikus csapatból, akik Simon “ha nem fut, lehúzom a pályáról, mint egy szánkót” Tibor, és Pintér “hajtsál b**meg” Attila idején csúszott, mászott a pályán, most egy viccelődések célpontjává vált irányítás nélkül szédelgő zsoldos sereg lett.

Edzőnk? Selymes Tibort annyiszor alázta már meg Sopronban Márius Vízer, hogy a szakmai kompetenciáján túl, az emberi is erősen megkérdőjelezhető. Tulajdonosunk? Pénzügyi szerepvállalását, szereptévesztéssel ötvözi. Ha mindig mindenben Ő akar dönteni, akkor minek hív ide három hétre, három napra, vagy akár 24 órára bábokat a kispadra. Valószínű, ameddig a csapatnál marad, semmi esélyünk arra, hogy kilábaljunk az egyre mélyülő válságból. Sokan mondják, hogyha nincs Márius Vízer, nincs Sopronban foci. Most sincs. A közönség már kiabálni is fásult, nem érzi magáénak a csapatot. Egyes hangok szerint a városnak meg kellene vonnia a Sopron név használatát a Kft.-től, mert szégyent hoz rá. Ez kissé radikális álláspontnak tűnik, de az biztos, hogy valamit tenni kell, mert így a nézők bizalmán túl, az első osztályú szereplés jogát is elveszíthetjük. Ami jó hírnek tűnik, hogy a selyemzsinórt márt valószínűleg postázták, mert a lelátón ott ült Csertői Aurél, aki fiatal, agilis edző hírében áll. Ha igazak a feltételezéseim, és Ő veszi át Selymes helyét, nem csak a játékosokkal gyűlhet meg a baja, hanem Márius Vízer súgóival is, akik sokak szerint a mostani gyalázat fontos szereplői. Ui.: Selymes Tibor ne vesződjön a téli felkészülés tervével.