A szeretetet nem pénzben mérik
A szomorú szeptemberemet, a hétvégi Szeretetszolgálatos délután – is – feldobta. Mint írtam, különböző programokkal várták az érdeklődőket a szervezők. A Nap istenien sütött Sopronban. A Krasznai Kosár Kupa kezdése előtt pont volt még időm, hogy kilátogassak a Lackner sulihoz.
A mentőcsoport bár már befejezte a bemutatóját, mégis lelkiismeretesen lógtak a köteleken, futatták a kutyákat, és válaszoltak kíváncsi fáncsi gyerkőcök kérdéseire. A Komédiás Magyar Integrált Színház Vuk előadása kedves és szórakoztató volt.
A gyerekeket belevonták a történetbe, ami különösen tetszett. Dalbetétek is voltak, amik vidámabbá tették a hangulatot. Egyszerű, de nagyszerű, nem hosszú darabot láthattunk. A Vuk után, Pintér Béla és a Csemeték koncertje következett. Nem láttam és nem hallottam róluk, kíváncsian vártam hát a sót.
Kellemes meglepetésemre egy jóképű, szeretetet árasztó emberke állt a színpadon, 6-8 gyerekkel körülötte, akik a koncert végéig énekeltek és táncoltak a tehetséges előadóval. Azt tudni kell, hogy a sorokban Istené és Jézusé a főszerep.
Én nem tartozom egyik valláshoz sem, a zene szövegek mégis függetlenül ettől a ténytől, elgondolkoztatóak, barátságosak, viccesek és szórakoztatóak! Modern táncolós, néha rap-es stílusban derített jókedvre Béci és a sok csemete, akik tömegestül bugiztak a színpadon. (cukor ellenében, ami talán az egyetlen unszimpatikus dolog volt az egészben)
Kimondott felüdülés volt ez a pár óra. Barátnőmmel és kislányával, friss levegőn, a természetben, önzetlen szeretetben lehetett részünk, amit ezúton köszönök a szervezőknek és a résztvevőknek.
