Az euró beszél
A nyári zenei fesztiválok, ünnepi hetek és a jó idő, kicsalogatják az embereket otthonukból, egy kis szórakozásra, kikapcsolódásra. Ezeken a rendezvényeken vagy csak éppen séta közben összefuthatunk ismerősökkel, olyanokkal is akiket már ‘ezer éve’ nem láttunk.
Ilyenkor az ember megpróbálja összefoglalni mi is történt vele az elmúlt időszakban. Nem egy egyszerű feladat, hiszen az élet nem áll meg, mindig történik velünk valami. Idén is volt szerencsém találkozni pár rég nem látott emberkével, akik mind jó hírrel szolgáltak. Család, gyerekek, kutya, macska mind jól vannak, ház épül, nyaralás lesz… szerény személyük pedig Ausztriában vállalt munkát.
Nem túlzok, tízből heten kint dolgoznak. Olyanok is, akik lelkiismeretesen több éven sőt évtizedeken keresztül, itt Sopronban keresték meg a betevő falatra valót. Akarva-akaratlanul ki kellett menniük a szomszédba munkáért.
Legtöbbjük természetesen a magyar fizetés duplájáért ingázik nap mint nap a szomszédba. Ott még mindig jobban keres valaki akár ‘Teilzeit’ (részidős) munkakörben is! Nem csodálkozom aki így dönt. A mai világban is, még mindig a pénz beszél.
Ez nem fog nagyon változni a jövőben sem. Lehet, hogy a kinti munkáltatók még értékelik is polgáraink eredményét? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy dolgozni kell, hacsak nem ezüst kanállal a kezünkben születtünk meg sok évvel ezelőtt.
A szomorú végkifejlet csak az, hogy még a magyar méh is Ausztriába jár, ahol nyilvánvalóan édesebb az élet.
