Baráth Gyula versek – Kőhida
Baráth Gyula. Költő. Sokan furcsállva felkaphatják a fejüket. Baráth Gyula költő?! Tán más jut az eszükbe. Baráth Gyula vagány, a hétpróbás, a bűnöző, rafinált, kanyhaló cigány, a kutya, a tróger, a barát – a jó, a rossz barát. A bohóc. Ezzel sokakat szíven ütött már. A régivágású, a becsületes zsivány.
A becstelen, a csaló fráter, a dúvad, kit ellenségnek senki nem kíván, akit kevesen szeretnek igazán, mégis irigyelt alak. Ezerarcú. Ember. Társ, apa, hitves, üzletfél. Valaki, aki vállalja magát, ezerarcúságával. Bizton mondhatom, sorsán felvillan ezernyi szín, árnyalat, az élet minden mélysége és magassága, mocska, szennye, árulása és áldása. Kivételes figurája a magyar alvilágnak, éjszakának. Versekkel áll az olvasó elé, ízekkel, képekkel, amelyek megragadnak bennünk, nyersességükön átsüt a való, az élet, az életünk.
[kek]TnzpW3nbn-M[/kek]
