Czanik Csaba Árpád – Kurszán Kende lovastanya
Czanik Csaba Árpád, a Kurszán Kende lovastanya / mely Sopron mellett, Harka végében található / alapítója és a csapat vezetője. Lovasíjász, író, filmrendező, hegymászó.Lovas- és lovasíjász tudása mellett mélyen átlátja a magyarság és hagyományőrzés jelentőségét és igyekszik mindezt tovább adni, megismertetni a szálláshely vendégeivel is.
Önmagát elsősorban írónak tartja. Több könyve is megjelent a lélekről, a szellemi útkeresésről. Sokan keresik fel a mindennapi életben akár lelki útmutatást kereső, akár a mindennapi problémák megoldását kutató emberek. Számos írása mellett előadás sorozatai is mennek az ország több városában és rádiós valamint televíziós beszélgetéseket is gyakran vállal.
„Húsz éve írok könyveket a spiritualitásról, sok száz előadás van a hátam mögött, jártam magas hegyek csúcsán, társaimmal a legvadabb hóviharban, amikor már az emberi élet nem egy fabatkát nem ér, de már csak egy emberi sóhaj, megmutatja és átérezteti a hegyen járóval, hogy milyen parány is és mégis ilyen nagy dolgokra képes az ember. A vágtató ló hátán ülni, szárnyalni a széllel s feszíteni az ideget, majd kioldani és hallani, ahogy a vessző elsuhan, sokkal több, mint sport, sokkal több, mint játék.
Képessé teszi az embert arra, hogy ott és akkor abban az egy pillanatban robbanjon, szétáradjon, s egy ezredmásodpercig része legyen a tökéletes egésznek, hogy szelleme harcosként tudjon szárnyalni. Abban az egy ezredmásodpercben, amikor a vessző elindul örök útjára az elmúlt ötezer év dobban meg minden íjon, s minden idegen. Őseink járnak táncot lelkünkben, szívünkben, szellemünkben, s az irántuk érzett Tisztelet, Méltóság, Szeretet, Hála, mely jelképezi a hagyományőrzést és a lovon az íjászt.
Munkánkat, mely életforma, mely valójában, mint említettem gyerekkorunk óta bennünk van ez hatja át.”
„Bemutatónknál arra törekszünk, hogy a harc életszerűsége átragadjon a nézőre és a nézőben az adrenalin megmozduljon. Részévé váljon egy hadjáratnak, egy erőnek, egy harcnak. Az eddigi bemutatóink alapján ezek láthatóan működnek. Nem csak a visszajelzésekre lehet hivatkozni, hanem a nézők szemére és tekintetére is. S ez a tekintet és ez a tűz, ami ilyenkor fellobban mutatja, hogy ez az őserő még él és élni is fog.
Lovainkat a gyorsaság jellemzi. Hisz úgy gondoljuk a csatában a leggyorsabb lovak mentek elől. A szuper lassú lovak, szuper gyönyörű vágtájukkal nem tudják átadni a tüzet, de bemutatnak egy cirkuszi mutatványt. Így a régi idők harcában a csata végére értek csak a csatatérre. S ott nem cirkusz volt. Az élet és halál járt körtáncot. S a leggyorsabbak, a legbátrabbak jártak elől.
Lovaink képesek a parázsban táncolni. (Reméljük más harcosok lovai is!) De mindezek ellenére, ha úgy akarjuk a 3 éves gyermek is biztonsággal ülhet a hátán. Egy-egy bemutató alkalmával nem a taps, ami mélyen elér a harcoshoz. Az a cirkusz része, de mindennél többet ér, amikor egy hétéves kislány azt mondja, ezt látni élete legboldogabb napja. Így születik a hagyomány és így él tovább.”
Czanik Csaba Árpád.