DJ Portré – Parkinson

Riportalanyuk már egy tapasztal “róka” a partiélet világában. Parkinson, a Soproni Pub Fiction klub tulajdonosa, dj-e, pultosa, egyszóval szíve-lelke! A Deep lemezbolt egykori alapítótagja, a zene megfáradhatatlan rajongója, és hírdetője.

Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?

Emlékeim szerint úgy 6 éves lehettem, amikor tesómmal együtt karácsonyra egy Grundig magnót kaptunk. Attól a naptól kezdve megrögzötten figyeltem az akkori zenei műsorokat és szinte mindent felvettem amibe nem pofáztak bele. Nagyrészt persze az akkor fútó slágereket sikerült rögzíteni, de azért szép lassan rájöttem, hogy ezek nekem nem jönnek be.

1988-ban aztán pont a budapesti koncert napján sikerült elcsípni a The Cure- Disintegration című lemezét, ami aztán alaposan megváltoztatta a zenéről alkotott addigi képemet.

Jöttek a dark cuccok csőstül, haverokkal egymásnak adogattuk a megszerzett újdonságokat. Aztán a 90-es évek elején már másfelé is kalandoztunk. A városban akkoriban igen élénk Hardcore élet folyt, ami tovább formálta a zenei ízlésemet.

Milyen előadók voltak kezdetben hatással rád?

Itt meg kell, hogy említsem a Telihold címü fanzint, amit soproni arcok csináltak, és ami szerintem országos szinten is minőségi zenei lap volt akkoriban, kár hogy 94-ben megszűnt. Később beszivárgott az elektronikus zene.

Elsőre azt sem tudtam mit kezdjek a dologgal, csak iszonyatosan vonzott, folyton kerestem a hasonló zenéket, de szerencsémre Sopronban már kb. 95-től viszonylag rendszeresen voltak partik, úgyhogy nem volt nehéz dolgom, és valójában attól az időszaktól kezdve kerestem a helyzetet, hogy aktívabb része lehessek ennek az egésznek.

A kezdetekről már az előbb beszéltünk. Az elektronikus dolgok közül a mai napig meghatározó dolog egy 1996-os Palotai mix volt, azon hallottam előszőr drum&basst. Végem volt azonnal.

Szerencsémre egyébként akkor 2 lemezbolt is volt Sopronban – igaz, az egyik nagyon hamar bezárt -, és mindkét helyen volt olyan eladó, aki hasonló zenékre volt ráállva, jöttek is a jobbnál-jobb cuccok mindenféle stílusban. De engem elsősorban a drum&bass motivált. Ez egészen 2000-ig tartott, addig ahol csak lehetett drum&basst játszottam, de minden mást is hallgattam. Walkmanben meg otthon. :)

A kérdésre visszatérve a fontosabb hatások nemcsak a dnb-ből értek. Jól emlékszem például egy Anokha válogatásra, amin csak indiai producerek munkái voltak, Amon Tobin, Talvin Singh, ilyesmik. Vagy ott volt Dj Cam, Krush, Coldcut, Funki Porcini, Banco de Gaia, vagy amit még nagyon szerettem az pl. egy Cup Of Tea Records-os válogatás volt, ami sajnos már nincs meg, de hallgattam trip-hopot ugyanúgy mint bigbeatet vagy jazzt.

Drum & bass fronton meg hát nem is tudom…Photek – Modus Operandi, Source Direct, Roni Size – Reprazent, 4 Hero – Two Pages, de nagyon bejöttek a Good Lookingos cuccok, és meg kell említenem még Ed Rush és Optical Wormhole-ját. Csomó meg biztos hogy eszembe sem jut hirtelen, de nagyjából ezek ugranak be azonnal.

Milyen zenéket hallgatsz otthon?

Mivel minden nap körülvesz a zene, otthon nem jellemző hogy leülök meghallgatni bármit is. Ha mégis akkor az hangulatfüggő hogy mit dobok fel. Jazz, minimal, house, hip-hop… bármi lehet – gyakran nyúlok vissza a gyökereimhez is, legutóbb pl. Smiths-t hallgattam jó pár napig.

Miyen stílust szeretsz a leginkább játszani?

Breakbeat. De szeretek elkalandozni más irányokba is, hogy merre azt a lemeztáska tartalma, meg a kedvem dönti el, sokminden lehet. Punk, ska vagy akár sanzon egyaránt.

Milyen a partiélet Sopronban?

Választék van elég szerintem. Más hasonló méretű, vagy lélekszámú városhoz (Sopron kb. 56.000 lakosú) képest teljesen oké a helyzet. Azért persze vannak problémák, az ifjú próféták eljövetele felénk is jellemző, de gondolom ez más városokban is így van. Hiányolom az összefogást, az egész mintha inkább versennyé kezdene válni.

Ki a “rílebb” arc, ki hallgatott előbb ezt, vagy azt, hovatovább ki fedezte fel a spanyolviaszt. És persze valaki mindig felfedezi újra meg újra, pedig mindennek vannak előzményei a városban…

Amúgy Sopronban kiemelkedően erős a minimal. Ott vannak Junkie & Hawky a Secret Fusion sorozattal, a Deadcode csapata, Cartridge, Igor aka Reecoba és még sorolhatnám, akit kihagytam meg ne sértődjön! :)

Mi igyekszünk sokszínüek lenni a Pub Fictionben, hallhatsz nálunk hip-hopot, funkot, breaket, drum & basst, dubstepet, minimalt, electrot a teljesség igénye nélkül, csak be kell ülni egy sörre, meg eljönni a bulikra.

Aztán ott van még a Hangár, ahol koncertek és partik egyaránt vannak, a metáltól a drum & bassig sokminden.

Szóval a választék megvan, minden hétvégén el tudsz menni a városban jó bulikba.

Mit kell tudni a Pub Fiction Clubról? Ha jól láttam legutóbb, nagy bővítésbe kezdtetek?

A Pub Fiction Club 2004-ben nyitott egy olyan helyzetben, amikor a városban eléggé egyhangú volt a helyzet, főleg partyk terén. Az is volt a cél, hogy intimebb közegben, változatos programokkal próbáljunk meg kicsit pezsdíteni a városon.

Voltak kulturális programok is, nemcsak zene, színház, stand up comedy, kiállítás, filmek, összekapcsolva partikkal. Mostanában ez elmaradt, úgyhogy ezen a téren érzek restanciát, de nem hagytunk fel a terveinkkel, szép sorban mindent igyekszünk megvalósítani.

Mindettől függetlenül úgy érzem sikerült annyit hozzátenni a város életéhez, amennyi hosszabb távra megalapozza a klub létjogosultságát, érdekességét!
Erről még korai volna érdemben nyilatkoznom, maradjunk annyiban hogy ha a terveink megvalósulnak, tájékoztatlak róla akár egy újabb beszélgetés alkalmával. Addig megőrizném a szkepticizmusomat.

Mit kell tudni a Kortárs Mozgástér-ről, aminek Te is a tagja vagy?

A Kortárs Mozgástér egy civil összefogás, csak jelenleg sajnos inaktív. Számos kulturális programot valósítottunk együtt. Tagjaink közt volt költő, színész, építész, csomagolástervező, dj, csak az idők során mindenkit egyre jobban lekötött a munkája, így jelenleg pihentetjük a közös projekteket, de remélem azért fog még együtt dolgozni a csapat.

Melyik bulid volt a legemlékezetesebb a Pub Fiction-ben?

Sok bulira emlékszem vissza szívesen, nehéz kiemelnem bármelyiket, de pl. BAN BAN, Nedu Lopes, Danny Breaks látogatása nagyon szép emlékeket ébreszt bennem. A legnagyobb alighanem a tavaly márciusi Scratch Match volt ahol a két brazil, BAN BAN és Nedu Lopes voltak a vendégek és iszonyatosan nagyot játszottak.

De minimal vonalon is voltak emlékezetes esték, pl. Sven Wegner a Lebensfreude Rec.-tól, és számos bécsi dj is bevette már kis klubunk falait, tiszta szerencse hogy az osztrák főváros mindössze 60 km. Soprontól.

Réges régen, még a Deep lemezbolt Sopronban volt és ha jól tudom Te is az alapítók közt voltál. Mi történt azóta?

Igen, igen. Ez, ha jól emlékszem 1997 decemberében történt. Két barátommal, Ertinger Gáborral és QQ-val nyitottuk a boltot a soproni Deep sörözőben, innen a név. Kezdetben szinte semmink sem volt, a keverő nem hangszínszabályzós volt, az egyik lemezjátszó pedig egy ősrégi JVC, érintőgombos és csak 33/45 -öt tudott sebességben.

Nem a DJ-k álma… Az igazság az hogy akkortájt az országban még nem lehetett túl könnyen hozzájutni ezekhez a dolgokhoz, sőt szinte semmihez sem. Az efféle infrastruktúra csak később alakult ki. Nekem ez az időszak nagyon meghatározó volt, csomó új impulzus ért napról-napra, amiben a legtöbbet az Ertának köszönhetek, aki mindenben nagyon sokat segített, bíztatott.

Igazából ott lettem dj, ott jutottam először bakelithez, szóval az egy nagyon fontos pont volt az életemben. Talán ott dőlt el az is végérvényesen, hogy én ezzel fogok foglalkozni jó sokáig. Aztán a bolt Pestre költözött és azóta is működik, én meg maradtam Sopronban.

Szeretek itt élni, Pest nekem életvitelszerűen nem jó terep. Pár napot ott tölteni tök jó, de én szeretem a kisvárosi nyugalmat, hogy nem sietünk sehová, hogy 10 perc alatt bárhol ott vagy a városban. Meg hát lehet hogy ez már megrögzöttség, de úgy érzem, hogy nekem itt, Sopronban még dolgom van…

forrás: antropos.hu