Egy percet sem hagyott ki

HOLLANDIA – LÉGIÓSSORS VÁLASZOL BABOS GÁBOR, a NEC Nijmegen kapusa

A tizenhétszeres válogatott játékost megbecsüli az ifjú edző, Mario Been
A holland Eredivisiében, az angol másodosztály után Európa második „legmagyarabb” külföldi bajnokságában öt honfitársunk – Fehér Csaba, Pető Tamás, Bodor Boldizsár, Kerekes Zsombor és Babos Gábor – keresi a kenyerét. Utóbbi futballista, a NEC Nijmegen 32 éves kapusa csapata valamennyi szezonbeli mérkőzését végigjátszotta.

Egy fordulóval az alap szakasz vége előtt együttese, a NEC Nijmegen a tizenegyedik helyen áll a tizennyolc csapatot felvonultató holland bajnokságban. Ez jó vagy rossz eredmény?

Mivel a rájátszásban az alapszakasz végén a hatodiktól a kilencedik helyig végző csapatok versenyeznek majd az UEFAkupa-indulásért, sajnálom, hogy a matematikai esélyünk is elszállt az első kilencbe kerülésre – mondta Babos Gábor. – Egy ponton múlt csupán, hogy megmaradjon a sansz, így azonban a tizediktől a tizenharmadikig tartó szakaszban fejezzük be a bajnokságot, vagyis csupán az Intertotókupa-indulásért szállhatunk versenybe.

Tehát elégedetlen?

Ezt nem állítottam, de valóban bosszantó a helyzet, különösen annak fényében, hogy a bajnokságban rendre az úgynevezett hatpontos meccseket buktuk el, a kisebb csapatok ellen. Furcsa idényen vagyunk túl: az élen álló három csapat közül megvertük a PSV-t, döntetlent játszottunk az Ajaxszal és az AZ-val, a kiesés ellen küzdő Excelsiortól és a Willem II-től azonban kikaptunk.

Ön viszont a statisztikák alapján remek szezont zár: az idényben lejátszott harminchét találkozóból átlagosan minden harmadikon érintetlen maradt a hálója.

Én is úgy érzem, jó idényt zárok, ezt jelzi az is, hogy mind a harminchárom bajnokit az első perctől az utolsóig végigvédtem, és csak negyvenkét gólt kaptam! Mario Been, a csapat fiatal vezető edzője teljesen megbízik bennem, és ez sokat számít nekem.

Ez azt jelenti, hogy a következő bajnokságban is a NEC kapujában áll majd?

Szerződésem kétezer-kilencig köt a gárdához, és mivel egyelőre nem hallottam más érdeklődőről, úgy vélem, nincs okom a távozáson gondolkodni. Jól érzem magam itt, Nijmegenben és általában Hollandiában is, hiszen immár lassan hét éve élek az országban.

Jelenleg négy magyar játékossal együtt…

Fehér Csabával és Pető Tamással rendszeresen beszélek, sokszor felhívjuk egymást telefonon, sőt olyan is előfordul, hogy összefutunk egy közös ebédre. Bodor Boldizsárral is váltunk időnként néhány szót, Kerekes Zsomborral nem nagyon tartom a kapcsolatot. Fehér Csabát és a PSV-t különösen sajnálom, mert annyira összpontosítottak a BL-re, hogy közben hagyják kicsúszni a kezükből a bajnoki címet.

Még ne temesse őket, hiszen az utolsó kör előtt ugyanúgy hetvenkét ponton állnak, mint az AZ és az Ajax!

Én szinte biztos vagyok benne, hogy az AZ megveri az Excelsiort, és ezzel megőrzi első helyét.

Beszéljünk más témáról: válogatott… Korábban, még a Matthäus-érában igencsak zűrös körülmények között fordított hátat a nemzeti csapatnak.

Már többször leszögeztem, hogy bár Lothar Matthäus úgy akarta beállítani a dolgot, mintha én mondtam volna nemet, a valóság nem ez volt. Amikor pedig a következő kapitány, Bozsik Péter megkeresett, éppen porcsérüléssel bajlódtam, ezért megkértem, hogy tekintsen el a beválogatásomtól. Tizenhétszer léptem pályára a nemzeti csapatban, több mint harmincszor ültem a kispadon – én erre az időszakra már úgy tekintek, mint egy becsukott könyvre.

Várhidi Péter nem kereste?

Nem. Nyilván tud róla, hogy korábban Bozsik Péter kérését visszautasítottam. A megkezdett fiatalítást egyébként jó iránynak tartom, így lehet ugyanis esélyünk arra, hogy a közeljövőben valamikor végre kijussunk világversenyre.

És ha mégis behívná a kapitány, mit válaszolna?

Ahhoz, hogy ez előforduljon, nagyon sok kapusnak kellene kidőlnie a sorból…

forrás: Nemzeti Sport Online