Ez történt 2009-ben – 3
Bravúrok idegenben – veretlenség itthon
Az első hetek bizonytalankodása után a közös edzések hatására azért lassan kezdett kialakulni a csapat játéka, kezdett stílusa, arculata lenni az SKC-nak. Az első két hét súlyos vereségei után szép lassan elkezdtek jönni az eredmények. Az első igazán bíztató jel a Falco legyőzése volt Szombathelyen, a Göcsej-kupa keretében
A szombathelyieket aztán egy remek meccsen a Krasznai-kupán is legyőzték a fiaiank – hosszabbítás után.
A bajnokságot a jelentősen megerősített, ám elég későn összeálló Szolnok otthonában kezdtük – a papírformának megfelelően vereséggel. A folytatásban az Albacompot itthon – többek között David Brooks 39 pontjával, s Gombás Gabinak a hoszzabbításban beemelt kulcsfontosságú triőlájával – túlórában vertük.
A továbbiakban hazai pályán megőriztük a veretlenséget. A Körmend és a Falco ellen mindent kiadva magából telt ház előtt, óriási közönségsikert aratva hatalmas csatában nyertek a srácok. A Falco elleni siker értékét növeli, hogy azt gyakorlatilag a meccs elején megsérülő Matt Knight nélkül vívta ki a csapat.
Ami a másik két hazai meccset illeti, a Sopronban a szezon során messze a legerősebb felállásban pályára lépő Salgótarjánt egy látványos, ám a védekezés tekintetében maga után sok kívánnivalót hagyó meccsen fektettük kétvállra, s ami a játék képét illeti, a DEKE ellen is hasonló volt.
Idegenben a szolnoki mellett két papírforma-vereséget szenvedett el együttesünk, de a ZTE és a bajnok ASE dolgát is alaposan megnehezítette csapatunk. Volt négy olyan derby amelyen elvben velünk hasonló erősségű csapatok ellen idegenben is lett volna esélyünk. Ebből kettőt, Kaposvárott illetve Pécsett valóra is váltott csapatunk, Dombóváron a meccs elejét, Nyíregyházán pedig a meccs végét rontották el a srácok.
Ezzel együtt azért kevesen gondolták volna szurkolóink közül, hogy a névszponzor elvesztése után az ötödik helyen fordulunk 2010-re.Márpedig ez a helyzet…Persze ahogy mondani szokták, a neheze csak most jön…
Fájdalmas veszteségek, tragédiák
A sok öröm mellett sajnos nem egy szomorúság is érte a magyar, s azon belül a soproni kosárlabda társadalmat. Nagyon jó, sportbaráti kapcsolatot ápolt csapatunk vezetőivel Bálind József, Jampi bácsi, akinek augusztusi halála a barátoknak nagyon fájdalmas, Dombóváron pedig gyakorlatilag pótolhatatlan.
A december e tekintetben különösen szomorú volt. A sport és a kultúra terén is halatmas munkát végző Weisz Feri bácsi elvesztése nagyon fájdalmas, a korábban Sopronban a szurkolókat gyakran tapsra ragadtató Gordana Kovacsevics váratlan halála megrázó volt. Az év utolsó napjaiban pedig itt ez az újabb tragédia, szegény Horváth Zoli, Cece tragikus balesete.Nyugodjanak békében!
sakc.hu
