Ferenc pápa piros jelzést adott a cigarettának

Úgy tűnik Ferenc pápa nem csupán a szavak frontján küzdi meg harcát a jobb, emberibb és igazságosabb világért. A jövő évtől egyetlen szál cigarettát sem árusíthatnak a továbbiakban a Vatikánváros közigazgatási területén. Nem valószínű, hogy a Pápai állam felelős a világon évente 7millió ember halálát okozó dohányzásért ( Egészségügyi Világszervezet), de a Szentatya döntése az egész világ számára példaértékű lehet.

Az Olaszországban megjelent statisztikai adatok szerint évi 10 millió euróval a cigarettaárusítás a második legjelentősebb bevételi forrás a Vatikán számára. Tehát ennyi profitról mond le Vatikánváros a következő évtől, mert a pápa szerint semmiféle profit nem törvényesíthet olyasmit, ami emberéletekbe kerül. Nyilvánvaló, hogy a cigaretta stoppal újabb ellenlábasokat szerez magának Ferenc, aki igehirdetésében is vakmerőnek és formabontónak bizonyult az eddigiekben, de most már a tettek mezejére is lépett. Jómagam örülök ennek, bár kétségtelen könnyen beszélek, soha életemben nem cigarettáztam. Mégsem mondhatom, hogy a jó példák vezéreltek erre az útra. Édesanyám nagy dohányos volt, kisebbik nővéremnek pedig tüdőrák okozta a halálát. Ő szegény sorozatban szívta el a bűzrudacskákat. Hiába figyelmeztette már gimnazista korában apám, aki szintén nikotin ellenes volt, hogy rossz vége lehet ennek. Rossz vége is lett!  Láttam, ahogy Anna nővérem teste elsorvad, a tüdeje valósággal szétbomlik és reménytelenül, csontbőrré soványodva, két fiát és férjét maga után hagyva, fiatalon adja át magát a halálnak.

Apám mesélte el, hogy amikor a második világháború végén a szovjetek a pozsonyi fogolytáborban egybe gyűjtötték  a menekülő Magyar Hadsereg maradékait, vezérőrnagyok alázták meg magukat azzal, hogy csikket szedtek az agyon köpködött, koszos udvaron, és aznapi kenyéradagjukat is feláldozták egyetlen szál cigarettáért. Hasonlóképpen a mai napig a fegyházakban és börtönökben is kemény valutának számít a dohány, szinte mindent megadnak érte. Magyarország sajnos nem csupán az elfogyasztott alkohol, hanem a dohányzás mértéktelenségét tekintve is az élmezőnyben áll Európában. Hiába lett méregdrága a cigaretta, buzgón vásárolják. Ez a szenvedély úgy látszik nem árfolyam függő.

Persze könnyen beszélek én. Soha nem tudtam élvezni a füstölés szertartását  és a tüdőbe leszívott káros anyagok élénkítő hatását. Pedig baráti társaságban, főleg a katona években nagy kísértéseknek voltam kitéve magam is. Szörnyű volt elviselni, az amúgy is emberi párától telített körletek füstnyomását. Manapság is, azokkal utazni, akik autójukban is dohányoznak, szinte maga a pokol számomra. Nem hiába hirdetik külön adományként a dohányzás mentes gépkocsikat, mert a füst mindenhová behatol, tartós dohányszagot erjeszt. Ruhán, szobában, függönyökön érzi meg az, aki nem kedveli a cigarettát. De ez még csak hagyján, itthon is százezrekben mérhető azok száma , akik életüket, egészségüket áldozzák fel ezért a szenvedélyért, megcáfolva minden felvilágosító törekvés és megelőző egészségügyi program hatékonyságát. Nem is beszélve a cigarettás dobozokon feltüntetett elrettentő képekről és feliratokról, amelyek inkább valamiféle kétszínű és álszent hirdetés gyanánt szolgálnak, a kifordított pszichológiai logika eredményeként.

Gyakorló tanárként magam is jól tudom mennyit küzdenek a nap minden percében a pedagógusok azért, mert a tanulók már kilenc,  tíz, tizen kétévesen dohányoznak a tiltások ellenére is. De mit lehet tenni, ha valaki már az anyaméhben nyeli magába a nikotint és függőként születik meg. Valósággal szenved a cigaretta hiányában és kábítószer megvonásos tüneteket produkálva keresi dependens érzéseinek tárgyát. Iszonyatos emberi bűnök és gyarlóságok ezek. Az igaz bűnökön azonban a dohánygyárak profitszerző tulajdonosai osztoznak. Meg azok, akik ezt a szokást filmekben, közösségi alkalmakkor hirdetik és viselkedési mintaként terjesztik. Ezt azért az utóbbi években már törvények szabályozzák és csupán a régebbi filmekben szerepelnek még macsó férfi példaként, lázadó modern nőként a sorozat piások és cigizők. Több évtizedes munkásságuk hatásait azonban nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni.

Nem gondoltam soha, hogy valaha is lesz olyan államfő, jelen estünkben maga a pápa, aki meg meri lépni, hogy a dohányzás ellen a tökéletes tiltás eszközével lépjen fel az emberi élet védelmében, és ezzel a profithajszolók, a szenvedély rabjainak ellentámadását, és akár gyűlöletét is magára vonja. Azt hiszem valami elkezdődött, és ezúttal talán nem a rossz javára.