Sopron.info.hu

Gőbl Gábor: A soproni fociról I.

  2008 jún 09 / #helyi

Tisztelt soproni szurkolók!

A június 14-ei gála mérkőzés kapcsán szeretnék egy szubjektív tájékoztatást adni arról, hogy miként tekintek én a szombati FOCI JUNIÁLIS-ra, tágabb értelemben a soproni futball jelenlegi helyzetére. Mivel szurkolóként 1977 óta jelen voltam városunk csapatainak mérkőzésein rengeteg örömöt és bánatot éltem meg, csakúgy mint Önök.

Az esemény jó alkalom arra, hogy méltó megemlékezés keretében idézzük fel a 15 évvel ezelőtti EMDSZ SOPRONI LC történelmi hőstettét. Mindenki számára emlékezetes, hogy az azóta sajnos eltávozott LACZÓ ISTVÁN Elnök úr és Győrfi Laci bácsi trenírozta soproni csapat a februári 11. helyről az ezüst éremig küzdötte fel magát a másodosztályú pontvadászatban és az akkori kiírásoknak megfelelően osztályozó keretében az élvonalbeli tagságért mérkőzhetett a Diósgyőrrel szemben. 9000 soproni néző előtt ledolgozták a srácok az 1-0-s hátrányt, és frenetikus buzdítás és izgalmak mellett a 75. perctől kezdődően negyed óra alatt padlóra küldték a sokkal esélyesebb DVTK-t. A másnapi Nemzeti Sport címlapján, először virított soproni egész oldalas sportsikerről szóló hír: „Sopron lett Eldorádó testvérvárosa! SLC – DVTK 5 : 0 ” Találó volt a megfogalmazás. Innentől számíthatjuk a soproni labdarúgás új fejezetének kezdetét! Ez a siker inspiráció volt mindenki számára. Az azóta eltelt röpke 15 év alatt rengeteg minden történt Sopron labdarúgásában! Ami mindannyiunk számára bevillanhat: Borsós és Deák Gabi góljai az első élvonalbeli mérkőzésünkön az Újpest ellen! Soha nem látott tömeg 11.000 néző a Káposztás utcában az első Ferencváros elleni rangadón.

Szegény Chiratcu Peti öngóllal felérő gólpassza Wukovicsnak! Az első győri vendégjátékunk az ETO ellen 4000 soproni szurkoló bíztatta a hóesésben a csapatot! A hatvani osztályozó meccs, melyet Michram Peti bravúrjai nélkül, bizony elbuktunk volna!

A második szezonban Fischer Pali sokadik virágzását, Ördőg Józsi gólfesztiválját a Siófok ellenében, Csernai Pali bácsi profizmusát is megcsodálhattuk! Majd jött a tavaszi lejtmenet és a szörnyű kiesés.

Ebben az évben már bontogatni kezdte az SLC mellett a szárnyait a távközlési csapat a József Attila utcában. Burcsa Győzővel a bordó szürkék ekkor jutottak fel a másodosztályba, ahol az 1995/96-os szezonban azonnal újoncként ezüstöt szereztek Gombásék, és örökké emlékezetes ETO elleni mérkőzésen 5000 szurkoló előtt alig maradt le a MATÁV az első osztályról. Két éven át 2 soproni NB 2-es csapat rivalizált egymással, talán nem kellett volna…

A sokak által remélt egyesülés azonban elmaradt, így az SLC – SFAC temetése után, már csak egy csapat létezett. Burcsa Győző, Róth Antal, Bodnár László, Vörös Sándor, Tompa Károly urak, kitartó munkájának, no meg a csapat minőségi labdarúgóinak köszönhetően élcsapattá válva feljutásra aspirálhatott a Matáv FC Sopron. 2000 nyarán újra futball láz tört ki a városban. Ismét a Fradi, UTE, Honvéd, ETO, ZTE, Haladás, Videoton ellen készülhetett Sopron csapata! Ezen a nyáron kerültem a klubhoz, mint menedzser. Felejthetetlen idők voltak! Javaslatomra piros – fehér szerelésben szerepelt a csapat. Jó pár városi céget és vállalkozót sikerült megnyernem azokban az években, hogy támogassák pénzzel is a Matáv FC Sopron csapatát. Nem volt egyszerű, mert sokan úgy gondolkodtak a „MATÁV-nak nem adnak”, mert nincs rászorulva, másrészt sokan nem velük, hanem már a megszűnt SFAC-al szimpatizáltak. A közönség azonban mindinkább a csapat mellé állt. Ez kifejezetten Simon Tibor ideérkezését követően volt igaz, persze az addigi szomszédváras rangadókra nem kellett nógatni a fiatalokat, sem pedig a középkorosztályt, hogy jöjjenek ki a Káposztás utcába. Ismét külön vonatot, buszokat kellett szervezni az idegenbeli mérkőzésekre.

Simon Tibor Sopronba szerződtetése a klub legjobb döntése volt akkoriban. Bestiális módon meggyilkolt örökös vezetőedzőnk 2002. januárjában hetek alatt megváltoztatta az öltözői szokásokat, a játékosokat elhivatottá és gladiátorokká formálta. Személyes tragédiáján túl nem csak a keze nyomán rügyezni kezdő soproni, de a magyar labdarúgás is elvesztett egy nagy tehetségű szakmailag ragyogóan felkészült fiatal, ambiciózus trénert.

2003. tavaszán pedig elkezdődött a várva várt stadionépítés! Menedzseri tevékenységem 2003 május végétől sűrűsödött be igazán. A szezon végén kiderült, hogy nagyon nagy összegű a klub pénzügyi hiánya a szponzori bevételek radikálisan csökkenni fognak, mivel a MATÁV lefelezi a korábbi támogatás összegét.

A támogatói körből kiszállt több a távközlési vállalathoz kapcsolódó informatikai cég, és tovább rontott a helyzeten Bognár György ügyvezető sikkasztási ügye. A hiány az új szezon kezdetére meghaladta a 140 millió forintos összeget… 

 soproni futball azonban nem halhatott meg!!! Ezt minden a klubhoz közel álló személy így gondolta, és a maga szintjén tett is a szebb jövőért. Ekkor már hetek óta tárgyalásban álltam Antók Zoltán celldömölki nagyvállalkozóval, akivel június elejére megszületett a szerepvállalásának feltételeit tartalmazó egyezség, ami az addigi többségi tulajdonos ( Matáv SC Sopron UP Egyesület ) vezetése számára is elfogadható volt.

Ekkor sikerült kialakítani a klubot üzemeltető gazdasági társaság számára azt a tulajdonszerkezetet, amelynek révén az elkövetkező két évben sikerült stabilizálni a klub gazdálkodását és felszámoltuk az állandósult pénzhiányt.

A konszolidálás legfontosabb eleme, a fizetések és a vállalkozói díjak radikális csökkentése volt. Az Antók Nyomda Kft, és a másik új kiemelt szponzor Brau Union Sörgyár, és a további szponzorok révén állandósult havi bevételek érkeztek a klub számlájára. Sokat jelentett a megkeresett kisebb cégek pozitív hozzáállásán, hogy köztudomású volt Sopron MJV Önkormányzata 25 %-os tulajdonosként, és éves 30 millió forintos éves összeggel támogatóként is szerepet vállalt a klub életében.

Ekkor vásároltam jómagam is 5 millió forint összegért 5%-os üzletrészt a Matáv Sopron Futball Kft-ből.

Folytatás szerdán: „ Megérkezik Pintér Attila a sikerek kovácsa”