Interjú a csapatkapitányainkkal: Pados Kitti (leány MEFOB)

Elsőként arról kérdeznénk, hogyan értékeled a csapat idei szereplését a 2019/20-as „csonka szezonban”?

„Újonc csapatként kezdtük a szezont, így elég nehéz volt felvenni a ritmust a többi, már összeszokott csapattal szemben, akik évek óta együtt eddzenek, és jobb játékosállománnyal rendelkeznek. Az első pár meccs döcögősen indult számunkra, hiszen egyáltalán nem tudtuk, mire számítsunk az ellenfeleinktől. A szezon elején elég sok különbséggel kaptunk ki a csapatoktól, de úgy gondolom, hogy néhány meccs elteltével mutattunk biztató jeleket, voltak szép megmozdulásaink és minden meccsen próbáltunk eleget tenni az edzőink kéréseinek. Egyértelműen fejlődést mutattunk az első mérkőzéseinkhez képest.”

Mennyiben sikerült a szezon előtt eltervezett célokat megvalósítani mind a csapat, mind játékos pályafutásod szempontjából?

„A szezon elején az edzőinknek elég nehéz dolguk volt velünk, hiszen tényleg mindent az alapoktól kellett kezdeni, ahogy ez egy frissen alakult együttesnél szükséges. Értelemszerűen nem mi voltunk a legesélyesebb csapat, de sosem feltett kézzel álltunk ki a pályára. Próbáltunk mindig a legjobb tudásunk szerint szerepelni. A kudarcaink ellenére is edzőink, valamint az egész csapat támogatta egymást az előrelépés érdekében. A cél az volt, hogy jobban összeszokjunk, jobban megismerjük egymás erősségeit és azt az előnyünkké kovácsoljuk és természetesen, hogy jól érezzük magunkat a közös munka során. Úgy gondolom, ezeket az előre eltervezett célokat sikerült megvalósítani, hiszen a cél a fejlődés volt. A saját szempontomat tekintve voltak jó és rossz meccseim egyaránt, ha épp nem ment a dobás, akkor igyekeztem a védekezésemmel, gólpasszokkal, valamint lepattanókkal segíteni a társaimat és hozzájárulni a mérkőzéshez, mindig igyekeztem a maximumot kihozni magamból és segíteni, biztatni a csapattársaimat.”

Mit gondolsz, mire lett volna képes a csapat a szezon hátralevő részében?

„A hátralévő meccseken szerettük volna bebizonyítani, hogy méltó ellenfelei vagyunk a versenytársainknak, de sajnos a kialakult helyzet miatt valószínűleg erre csak a következő szezonban lesz lehetőségünk. Addig is becsülettel csináljuk az edzők által előírt edzésterveket hétről-hétre és reméljük, hogy minél hamarabb lehetőségünk lesz újra bizonyítani, hogy újonnan alakult csapatként is fel tudjuk venni a versenyt a többi csapattal.”

Mit jelentett az idei szezonban csapatkapitánynak lenni? Milyen feladatokkal járt, ki döntött erről? Kérlek, mesélj nekünk erről a posztról!

„Nagyon örültem, hogy mind a csapattársaim, mind az edzőim bizalmat szavaztak nekem mint csapatkapitánynak. A SMAFC Egyesülete mindig közel állt a szívemhez, hiszen ebben a klubban kosárlabdáztam az utánpótlás korosztálytól egészen a felnőttig, nagyon boldogan tekintek vissza a régi szép időkre, ezért külön örömömre szolgált, hogy lehetőségem adódott az Egyetem színeiben újra magamra ölteni a SMAFC-os mezt és pályára lépni a Krasznai csarnokban. Az egyik mérkőzés előtt választottak meg a lányok csapatkapitánynak és természetesen ezer örömmel vállaltam ezt a feladatot. Feladatomnak éreztem, hogy biztassam, segítsem a lányokat a pályán és a pályán kívül egyaránt és persze próbáltam a legnehezebb helyzetekben is mosolyt csalni az arcukra.”

Mik a terveid a jövőre nézve?

„Az első és legfontosabb célom a jövőre nézve, befejezni a tanulmányaim az Egyetemen, de amíg itt tanulok, továbbra is erősíteni szeretném a csapatot és megmutatni az ellenfeleinknek mire is vagyunk képesek. A lányok és én is nagyon motiváltak vagyunk és az egész csapat nagyon sokat fejlődött a kezdetekhez képest, amihez az edzőink nagyban hozzájárultak türelmükkel, támogatásukkal és szakmai tudásukkal. Nagy reményekkel vágunk neki a következő szezonnak és mindent elkövetünk a jó szereplésért. Addig is itthon folytatjuk az edzéseket és várjuk mikor léphetünk újra pályára.”