Léptünk előre, de van még min dolgozni

A 9. helyen zártuk a szezon első felét, fájó, hogy a tavalyi év végén elszenvedett két vereséggel nem jutottunk a Magyar Kupába. Edzőnkkel, Sabáli Balázzsal – aki igen alapos statisztikai kimutatásokat készítve maga is értékelte az évad első felét – beszélgettünk a 2018-19-es szezon eddigi történéseiről

– Volt egy minimális cél, hogy a tavalyi szezonhoz képest előre kell lépni – ez egyértelműen sikerült…
– Igen, ha azt nézzük, hogy egy éve ilyenkor csupán egy győzelmünk volt, most pedig hat van, akkor ezt a dolgok jelen állása szerint valóban elértük. De ez tényleg – ahogy mondtad -, csak a legminimálisabb cél volt.

– A korábbi években, amikor vezetted a csapatot, voltak hol jobb, hol – főleg sérüléshullám esetén – rosszabb sorozatai a társaságnak. Most viszont eddig úgy tűnik, nincsenek tendenciák, sorozatok… hullámzó a játék, nagy a kontraszt a hazai és az idegenbeli meccsek között…
– Valóban, tény, hogy nem igazán kiegyensúlyozott a játékunk és ehhez csak egy adalék, hogy a bajnok Szolnokot egyedül mi vertük meg, ugyanakkor ki tudtunk kapni például Szegeden. Tény és való, hogy eddig szinte meccsről meccsre hullámzó volt a játék és ezért sem tudtunk jó sorozatot felépíteni. Azért azt is tegyük hozzá, a bajnokság erőviszonyai nagyon kiegyenlítettek. Több olyan vereségünk is volt, amelyeken egy-egy statisztikai kategóriában kirívóan gyengén teljesítettünk és ez okozta a vereségünket. Körmenden húsz labdát adtunk el, Pécsett nem támadtuk elég agresszíven a gyűrűt, mindössze hat büntetőt dobtunk be és csak tizenegyszer kísérletezhettünk a vonalról, az Alba ellen pedig a mezőnybeli dobószázalékunk volt nagyon gyenge. Tény, hogy törekedni kell arra, hogy stabilabb legyen a játékunk.

– A TF elleni idegenbeli siker esetében, – bár a győzelmet nem kell megmagyarázni -, nem volt felhőtlen az öröm. Nyilván vereség és vereség között is lehet különbség. Az edzőnek mely vereségek fájtak igazán a szezon első feléből?
– Valahol mindegyik fáj, de valóban van különbség vereség és vereség között. Egyetlen olyan meccset játszottunk, amelyen simán, nagy különbséggel kaptunk ki, ez pedig a körmendi mérkőzés volt. A vereségek közül nekem kettő az, ami nagyon fájó és bár az emlék friss, az utolsó, Alba elleni nincsen közöttük, ők fizikálisan “bedaráltak” minket. A ZTE elleni hazai és a szegedi meccsen viszont, mentalitásban múlt felül minket ellenfelünk, nos ezek fájtak nekem a legjobban.

– Hogyan, miben lehet előrelépni a szezon második felében?
– Készítettem statisztikai kimutatásokat. Elsősorban a csapatokat különböző statisztikai mutatókban összehasonlító adatokban mélyedtem el. Ezek alapján az látszik, hogy – bár ez kicsit ellentmondásos lehet a legutóbbi, Alba elleni meccs után, de mint mondtam, ott kirívóan gyengén dobtunk – támadásban a legjobbak között vagyunk. Mi dobtuk a negyedik legtöbb pontot, miénk volt a harmadik legtöbb támadó pattanó és a második legtöbb kiharcolt fault, miénk volt a második legtöbb közeli kosárkísérlet és mi dobtuk átlagban a harmadik legtöbb közeli kosarat. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy időnként éri a csapatot olyan bírálat, hogy túl sok triplát vállalunk – nos, miénk a mezőnyben a második legkevesebb triplakísérlet. Támadásban számaink tehát összességében nem rosszak, persze itt is lehet még csiszolni sok mindent. Védekezésben viszont több mutatóban is hátul kullogunk a mezőnyben. Nem a blokkolásban, abban elsősorban Wesley Gordonnak köszönhetően mi vagyunk a legjobbak, ugyanakkor védő lepattanók megszerzésében a tizenkettedik, labdaszerzések tekintetében pedig a tizenegyedik helyen olvasható csapatunk neve, itt tehát agresszivitás és koncentráció vonatkozásában tavaszra nagyot kell javulni. Ez a kimutatás jól jelzi, világosan megmutatja, hogy mire kell nagy hangsúlyt fektetni. Van tehát még min dolgozni, de bízom benne, hogy előre tudunk lépni a szezon második felében. Még annyit tennék hozzá, hogy egyéni teljesítményekben is akadtak elmaradások az eredetileg elvárttól, ezen is próbálunk javítani.