Sopron.info.hu

Libapecsenye a la Zerge

  2006 nov 24 / #gasztro

Libapecsenye a la ZergeMegkéstem, elismerem, de a libapecsenye nem csak Márton napkor libapecsenye. Ezért most olvashattok itt pár libás receptet, ahogy én szeretem. Libát szerintem legjobb egészbe sütni, és ha már veszünk egy egész libát, hát dobjunk a kosarunkba egy szóló libacombot is, mert akkor már össze  tudunk hozni egy libalevest is a sültünk mellé.


A libában, ha minden jól megy, találunk egy kis zacskót, amiben a gúnár nyaka, szíve, mája és zúzája található. A leveshez szükségünk lesz még egy fej vöröshagymára, két gerezd fokhagymára, egy-egy szál sárgarépára, fehérrépára, tejfelre meg sokkminden másra, amit úgyis mindjárt leírok, és ezzel most szakítok is, a számomra nagyon idegesítő receptek sorával, ahol tételesen fel van sorolva minden grammra pontosan, mintha aranyat kéne kotyvasztanunk a sötét középkorban, és csak akkor sikerülhet ha mindent belerakunk, és mindenből pont annyit, amennyi elő van írva. Hát nem!

A főzés érzés, meg tisztelet és persze szeretet! Szeresd és tiszteld azt, amiből csinálod, meg azt ami lesz belőle, és nem utolsó sorban AKINEK készíted! Én meg adok egy pár ötletet hozzá, meg egy “vezérfonalat”, amit ha követsz, nem kerülhetsz nagy bajba! Csak bátran!
Libapecsenye a la ZergeNa tehát, ha már kiszedtük a kis zacsit a libából, akkor szépen, és bőven sózzuk be kívülről, belülről egyaránt. Majd a hasüreget borsozzuk meg, és dörzsöljük meg jól majoránnával. Negyedeljünk fel egy almát, meg egy narancsot és ezeket is dugdossuk bele a libánkba. Ha ezzel kész vagyunk, rakhatjuk is tepsire és irány a sütő, másfél óra 140 fokon, miközben néha, néha forgassuk meg.

Ja és majd elfelejtettem, egy kisseb fej hagymát és két gerezd fokhagymát is préseljetek még valahogy bele ebbe a fránya gúnárba. Miközben, süldögél, felkockázzuk a libabelsőséget, a nyakról levágott, és a combon lévő húst. Az edényünkben zsiradékot forrósítunk, a legjobb, ha libazsírt, és beleszórunk egy apróra vágott vöröshagymát, amit üvegesre pirítunk. Ha libazsírral csinálod, akkor már most íncsiklandó illatok kezdenek terjengeni az éterben.

Libapecsenye a la ZergeErre aztán mindjárt rá a hús és a belsőség. Párszor megkevered, hagyod pirulni, majd jöhetnek is hozzá a kockára vágott zöldségek és a szeletelt fokhagyma, meg egy kiskanál majoránna. Isteni! Az egész motyót megpirítod majd nagyon kevés piros paprikát szórsz rá. Aztán szépen felöntöd vízzel. Ha nagyon komolyan veszed a dolgot, akkor a nyak csontjából, kevés zöldséggel főzöl egy úgynevezett alaplét, és azzal öntöd fel, de ha rám hallgatsz, akkor vízzel, és beledobsz pár tyúkhúsleves kockát a Maggitól. És ez egyáltalán, nem szentségtörés!

Ha az alkatrészeink puhára főttek, (nem szét!!!!) akkor szépen betejfelezzük, és öntűnk bele egy kis tejszint is. Ez úgy működik, hogy egy pohár tejfölt és a deci tejszint szépen, csomómentesen összekeverjük, majd a forró levesünkből teszünk ebbe a kotyvaszba, egy merőkanállal, és ezt az egész cuccot bele borítjuk, a levesünkbe, miközben azt bőszen keverjük, és a miatyánkot suttogjuk. Ha minden jól megy, akkor már fél siker, és nem “csapódik” ki a tejföl.

Ezek után, libazsírból és három kanál lisztből, egy jó kis rántást készítünk, és ezzel besűrítjük a levesünket. Só, bors, reszelt citromhéj, meg egy kis mustár jön még bele, hogy megfelelően pikáns legyen, és már tálalhatjuk is! Mindenki oda lesz érte! Vagy tőle??
Közben süldögél a libánk, amihez párolt vörös káposztát, meg zsemlegombócot készítünk, ha már így belelendültünk!

A káposzta egy külön tanulmány, azt hiszem. És készíthetünk belőle egyszerre többet is, mert ezt sokáig eltarthatjuk hűtőben, és fagyasztva sem veszít semmit élvezeti értékéből: Amúgy meg hihetetlen, hogy mennyi étek mellé passzol! Én imádom, sültkolbásszal, hurkával, malacsülttel….egy fej vörös hagymát apróra vágunk, és zsiradékon megfonnyasztjuk, majd cukrot és egész köményt szórunk rá, addig kavargatjuk, míg a cukrunk enyhén karamelizálódik, ekkor hozzádobunk egy hüvelykújnyi friss, reszelt gyömbért és három gerezd reszelt fokhagymát. Felöntjük, három dl vörösborral és három dl 100% narancslével, hozzákeverünk még eper vagy szamóca lekvárt, de legjobb persze a ribizli.

Libapecsenye a la ZergeHa ezzel megvolnánk 10-15 percig forraljuk, redukáljuk, hogy ízeink összehaverkodjanak egymással. Most már mehet bele a szeletelt, vagy gyalult vöröskáposzta, és még egy hámozott almát is hozzáreszelhetünk. Fedő alatt pároljuk, majd sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, és egy kis balzsamecettel, fahéjjal, reszelt narancshéjjal bolondítjuk meg! A tudomány, azt hiszem, éppen itt van, amikor kialakítjuk a végleges formáját, és összhangba hozzuk a sós, savanyú és édes ízt. Ha sok a ’leve’ akkor én mindig egy kis étkezési keményítővel sűrítem be, amit vízbe elkeverek és belecsurgatom a káposztába, addig fojtatva, amíg olyan sűrű nem lesz, mint amilyennek szeretném. Ha eközben a libánk sütési ideje lejárt, vegyük ki a sütőből, locsoljuk meg az alatta összegyűlt izgalmas, és íncsiklandó szafttal, majd rakjuk még vissza harminc percig 180 fokon.

Ha minden úgy történik, ahogy terveztük akkor egy gyönyörű, ropogós, omlós libucit vehetünk ki a sütőből! Aminek az egész lakásba terjengeni fog az illata és még az utcán járkálok is felkapják majd a fejüket, keresve e mennyei illatok forrását. Most már csak a ’knődlink’ hiányzik. Aminek az elkészítését megint csak a hagyma pirítgatásával kezdjük, persze legjobb, ha libazsírban. Amikor már üvegesre pároltuk, dobjunk hozzá egy kis friss, összeaprított petrezselyemlevelet, és öntsük hozzá a zsemlekockánkhoz, amit ha nagy királyok akarunk lenni, akkor egy kicsit pirítsunk meg a sütőbe.

A “mennyiség?”kérdezitek. Talán fél kilónyi, amihez öntsetek langyos tejet, annyit hogy még ne legyen túl nedves a masszátok, majd tegyetek bele három égész tojást, sót, borsot, reszelt szerecsendiót. Egy kis olvasztott vajat is csurgathattok bele, csak jót tesz neki, de nehogy valami margarint, hanem igazi teavajat.

Gyúrjátok össze a masszát, ha túl lágy rakjatok még bele zsemlekockát vagy búzadarát, ha száraz, akkor meg tejet. Kóstoljátok meg, ha jó, formázatok belőle apró kis gombócokat és sós forrásba lévő vízben, főzzétek ki. Na hát imigyen megvolnánk. Nem mondom nem kis munka, talán nem is hétköznapra való, de négy, öt embert simán jóllakathatunk vele, és aztán begyűjthetjük a dicséreteiket és elismerésüket.

Legközelebb kenyeret fogunk sütni, ami azért sokkal egyszerűbb lesz, de mégis óriási élmény, a készítőnek és reményeim szerint annak is, aki elfogyasztja a friss, ropogós kenyeret.
 
Torkos Zerge