Menü 2.
Sopronban, nem tudom, miért, a távol – keleti éttermeknek nem volt soha hosszan tartó sikerük. Többször próbálkoztak kisvárosunkban emberek kínai, thai, szecsuáni ízek és ételkülönlegességek megbarátkoztatásával. Előbb – utóbb, sajnos ezek a helyek örökre becsukták étlapjaikat és kapuikat. Egyszerűbb, tésztás ételeket (noodles) otthon is lehet készíteni, de Kismartonig kell utazni egy bőséges, finom autentikus kínai vacsoráért! (tudom, van a Plázában két gyors étterem, de ezek választása csakis akkor jöhet szóba, ha a part szakad … ez kb. kétévente egyszer történik meg)
Azért szerencsére Sopron több éttermének az étlapján is felfedezni véltem pár keleti ételt, amelyekkel csökkenteni tudom e kiváló íz világ hiányát.
Ha nem is egy kész elő – fő és desszert választék tárul elénk, de mégis vannak alternatívák. Egy hely ahol néha enni szoktam, – menüt és étlapon szereplő finomságokat egyaránt – a zöldséges rizsüket választom. Istenien finom! Egy élményekkel teli nyaralásom jut mindig eszembe, amikor e rizses ‘mutyit’ eszem. Ugyanilyen, finom, egészséges volt ott is, mint itthon. Azt az élményt is szívesen leírom, hogy e messzi tájon ettem gulyás levest is! Amikor egy étterem fekete tábláján kiböktem ezt a magyar specialitást, a sok más étel felsorolások között, nem volt más hátra, mint hogy rendeljek egy csészével. Kihozták a levest és nem hittem az ízeknek. Mintha kilenc ezer km – re lennék átmeneti lakhelyemtől, otthon, Sopronban, egy helyi étteremben ücsörögvén. Napjainkban, amikor a zöldséges rizst eszem, pont fordított érzésem van. Vicces ez az élet.
