Mestereink – Balogh Béla

Mindenek előtt szeretném kihangsúlyozni, hogy építőmérnök vagyok, és nem orvos vagy fizikus, de a mondanivalóm ezekkel a területekkel kapcsolatos. Tisztában vagyok azzal, hogy mindaz, amit mondani szeretnék, a sajtó számára szenzációként is felfogható, de azt is tudom, hogy az általam felvázolt dolgokat még nagyon sok kutatónak és tudósnak kell átvizsgálnia, mielőtt biztosak lehetnénk a dolgunkban.

Mindenek előtt szeretném kihangsúlyozni, hogy építőmérnök vagyok, és nem orvos vagy fizikus, de a mondanivalóm ezekkel a területekkel kapcsolatos. Tisztában vagyok azzal, hogy mindaz, amit mondani szeretnék, a sajtó számára szenzációként is felfogható, de azt is tudom, hogy az általam felvázolt dolgokat még nagyon sok kutatónak és tudósnak kell átvizsgálnia, mielőtt biztosak lehetnénk a dolgunkban.

Mindenek előtt szeretném kihangsúlyozni, hogy építőmérnök vagyok, és nem orvos vagy fizikus, de a mondanivalóm ezekkel a területekkel kapcsolatos. Tisztában vagyok azzal, hogy mindaz, amit mondani szeretnék, a sajtó számára szenzációként is felfogható, de azt is tudom, hogy az általam felvázolt dolgokat még nagyon sok kutatónak és tudósnak kell átvizsgálnia, mielőtt biztosak lehetnénk a dolgunkban.Mindenek előtt szeretném kihangsúlyozni, hogy építőmérnök vagyok, és nem orvos vagy fizikus, de a mondanivalóm ezekkel a területekkel kapcsolatos. Tisztában vagyok azzal, hogy mindaz, amit mondani szeretnék, a sajtó számára szenzációként is felfogható, de azt is tudom, hogy az általam felvázolt dolgokat még nagyon sok kutatónak és tudósnak kell átvizsgálnia, mielőtt biztosak lehetnénk a dolgunkban.Mindenek előtt szeretném kihangsúlyozni, hogy építőmérnök vagyok, és nem orvos vagy fizikus, de a mondanivalóm ezekkel a területekkel kapcsolatos.

Tisztában vagyok azzal, hogy mindaz, amit mondani szeretnék, a sajtó számára szenzációként is felfogható, de azt is tudom, hogy az általam felvázolt dolgokat még nagyon sok kutatónak és tudósnak kell átvizsgálnia, mielőtt biztosak lehetnénk a dolgunkban. Balogh Béla: A tudatalatti tízparancsolataJó szándékkal, pozitív gondolatokkal, nagy lendülettel és szép reményekkel hozzákezdünk valamihez, ám az eredmény messze elmarad elvárásainktól. A tudatos gondolkodás és döntés – úgy tűnik, nem mindig segít. A tudatalattiban rögzült rossz programok, beidegződések „felülírásához” nyújt hatékony segítséget Balogh Béla legújabb könyve. (CD melléklettel)  

Balogh Béla: Gyógyító meditáció

Ha a szívünk tiszta és gyógyító-segítő szándékunk komoly, a rendszeres meditáció hozzásegít bennünket belső érzékelésünk kifejlődéséhez. Az Olvasó az angliai központú White Eagle Lodge, azaz a Fehér Sas Páholy rituális fehér mágiával dolgozó testvériségének gyógyító meditációját tartja a kezében. A könyv sokkal több, mint a CD használatát segítő útmutató, hiszen bepillantást nyújt a Páholy működésébe és munkájába.
CD melléklettel

Mindenek előtt szeretném kihangsúlyozni, hogy építőmérnök vagyok, és nem orvos vagy fizikus, de a mondanivalóm ezekkel a területekkel kapcsolatos. Tisztában vagyok azzal, hogy mindaz, amit mondani szeretnék, a sajtó számára szenzációként is felfogható, de azt is tudom, hogy az általam felvázolt dolgokat még nagyon sok kutatónak és tudósnak kell átvizsgálnia, mielőtt biztosak lehetnénk a dolgunkban.

Mindannyian tudjuk, hogy ma már nincsenek polihisztorok, hiszen a szakosodás következtében kutatási eredményeknek olyan áradata zúdult ránk, amivel egy ember megbirkózni nem képes. Én mérnök vagyok, aki azokból az építőelemekből dolgozott, amiket a fizika és az orvostudomány bocsátottak a rendelkezésünkre ahhoz, hogy valamelyest megértsük magunkat és a bennünket körülvevő világot, de felhasználtam egy részét annak a tudásanyagnak is, ami a világvallásokban az erkölcsi tanítások közös alapjára épül, és azt is, ami az ezoterikus tanításokból ezekkel és a fizika eredményeivel valamint az orvostudomány eredményeivel összeegyeztethetőnek tűnik.

Az eredmény, amire jutottam, számomra is meglepő volt, hiszen nem egyezett azzal, amit a materialista világképet leíró tanáraimtól tanultam. Minél mélyebbre jutottam a részletek tanulmányozásában, annál inkább világossá vált számomra, hogy az univerzum felépítésére és működésére vonatkozó ismeretek gazdag tárháza már ma is a rendelkezésünkre áll, és csak azért nem sikerült eddig felismernünk a lényegét, mert ez az információ három – egymással gyakran szemben álló – tábor képviselőinek a kezében van. Az egyik az anyagelvű tudomány minden elismerést megérdemlő tudósainak és kutatóinak a tábora. A másik az erkölcsi értékeket képviselő idealista gondolkodók tábora. A harmadik tábort egy holisztikus képet hangoztató, ezoterikus ismereteket gyűjtő emberek egyre növekvő csoportja képviseli.

Mindhárman a maguk várát védik.

És – mintha ez még nem volna elég, ezeken a táborokon belül sem zökkenőmentes a kommunikáció, és táborokon belül is rendkívül sok a nézeteltérés és a vita.

Én először a fizikának az anyagra vonatkozó ismereteit vettem nagyító alá, majd igyekeztem egyeztetni az orvostudomány által feltárt tényekkel, és az eredmény döbbenetes volt.

Minden jel szerint ugyanis – és azért szeretném kihangsúlyozni, hogy minden jel szerint, mert szívesen megvárnám, amíg az általam felvázolt gondolatmenetről több szakértő is kompetens véleményt mond – szóval minden jel szerint, ha a fizika törvényeit és a kutatások eredményeit összevetjük az orvostudomány agykutatásra vonatkozó eredményeivel, valamint azokkal a jelenségekkel, amiket a tudat produkálni képes, enyhén szólva is meglepő eredményre juthatunk.

Mégpedig arra, hogy létezik élet a fizikai test halála után, és létezik élet a fizikai test megszületése előtt is. Sőt, ez az az alternatíva, ami lehetséges, és a teljes elmúlás az, aminek a lehetősége kizárható.

Szeretném megvilágítani a gondolatmenet néhány elemét, ami erre az eredményre vezethet.

Mindannyian hallottuk – hiszen ezt tanítják -, hogy a bennünket körülvevő anyagnak kettős természete van. Egyes kísérletekben anyagi tulajdonságokat mutat, más kísérletekben pedig úgy viselkedik, mint hullám. Ez már önmagában elég különös, és mi eddig az anyagnak inkább arra a tulajdonságára figyeltünk, ami számunkra kézenfekvőbb, miközben a hullámtermészettel főleg a fizikusok foglalkoztak.

Az egyre kisebb anyagi részecskék keresése fokozatosan eljuttatta a tudományt a húr-elmélethez, ahol már egyértelműnek látszik, hogy anyagi részecskék nem léteznek, csak apró hullámok. Hogy mitől érezzük mi ezeket a hullámokat mégis anyagnak, arra Wolfgang Pauli már 1925-ben rájött, és 1945-ben Nobel-díjat is kapott a felfedezésért. A róla elnevezett Pauli-féle kizárási elv értelmében ugyanis egy atomon belül nem lehetséges két teljesen egyforma elektron.

Más szóval, ha két különböző atomban teljesen egyforma elektronok vannak – tehát nem részecskékről van szó, hanem egyforma hullámokról -, akkor ezeket egymáshoz közelítve anyagérzetet tapasztalunk, egymáshoz viszonyítva ezek a hullámok anyagi tulajdonságokat mutatnak, és a két atom ezért nem is préselhető egymásba. Egy kicsit talán emlékeztet ez a jelenség arra, amikor két rádióadó ugyanazon a frekvencián közvetít egy körzeten belül, és hol az egyik, hol a másik adót halljuk, miközben a két hullám mintha birkózna egymással, mintha egymást félre akarnák tolni az útból, mintha egymást anyagi akadálynak érzékelnék.

Eddig rendben is volna a dolog az anyag hullámtermészetét és az anyagérzet magyarázatát illetőleg.

Csakhogy felmerül egy fontos kérdés:

Az atomon belül létező hullámok a fizikusok szerint állóhullámok. (Az erre vonatkozó információkat azokból a tankönyvekből merítettem, amit jelenleg a svéd iskolákban és egyetemeke használnak, és a bibliográfiában meg is jelöltem a használt forrásokat.) .Az általunk ismert univerzumban azonban minden hullámnak van, illetve kell legyen forrása. Hullámforrás nélkül nem jön és nem is jöhet létre a hullám, mint ahogy a rádióhullám sem jön létre rádióadó nélkül, a tóba dobott kő nélkül nem jönnek létre a karikák a vízen és így tovább.

Logikusnak tűnik, hogy az atomon belül lévő hullámok létrejöttéhez és fennmaradásához is szükség van hullámforrásra, tehát olyan energiára, ami ezeket a hullámokat létrehozza és fenntartja. Már csak azért is gondolom így, mert jelen ismereteim szerint az anyag belső mozgása, az atomon belüli részecskék/hullámok rezgése még abszolút zéró fok közelében sem áll le, és nem ismerünk olyan módot, amivel ezeket a hullámokat megállásra lehetne bírni, vagy meg lehetne szüntetni. Léteznie kellene egy erőnek, ami ezt a mozgást fenntartja, és ez a mozgató, rezegtető erő jelentené az anyagot alkotó hullámok forrását.

De hol kereshetjük ezeket a forrásokat?

Jelen ismereteink szerint azok a hullámok, amiket az anyag önmagából kibocsátani képes, fel vannak térképezve. Ezt nevezzük elektromágneses spektrumnak. Az elektromágneses spektrumnak van olyan tartománya is, amit földi anyag nem képes kibocsátani. Ezt nevezzük kozmikus sugárzásnak. Az általunk ismert és feltérképezett spektrumon belül viszont nem találunk olyan forrást, vagy olyan energiaszintet, amiről akárcsak feltételezni is lehetne, hogy az anyagot alkotó hullámokat létre hozza.

Talán itt lehetne idézni Max Planck 1944-ben, Firenzében “Az anyag lényege” című előadásának részletét, miszerint:

“Uraim! Mint fizikus, tehát mint egy férfi, aki egész életemet a józan tudomány, azaz az anyag vizsgálatának szolgálatába állítottam, fölmentve érzem magam attól a vádtól, hogy naiv embernek tartsanak, és így bátran kijelenthetem az atom területén végzett kutatásaim eredményeképpen a következőket: Az anyag csak önmagában nem létezik.

Minden anyag csak egy bizonyos erő által keletkezik és létezik, amely erő az atomrészecskéket rezgésbe hozza és azt az atom legparányibb naprendszereként összetartja.”

Felteszem tehát a kérdést, hogy mi történne abban az esetben, ha ezeket az energiaszinteket a kozmikus sugárzásnál is magasabb energiaszinten kellene keresnünk?

Amennyiben ezt az elgondolást mások is megvizsgálják, és elképzelhetőnek tartják, úgy gondolom, korunk tudósai eddig soha nem látott lehetőségek küszöbéhez érkeznek, ami a bennünket körülvevő Univerzum megértéséhez és feltárásához vezethet.

Nézzünk meg most együtt néhány olyan következményt, ami ebből az elgondolásból adódik.

1. Azt a bizonyos magasabb energiaszintet az anyag nem hozhatja létre, tehát annak a bizonyos magasabb energiaszintnek az anyag lététől függetlenül is léteznie kell.

2. Ha az anyagot alkotó hullámokat egy magasabb energiaszint hozza létre és tartja fenn, akkor ennek az energiaszintnek az anyag szerveződésében is részt kell vennie. Ha pedig így van, akkor az élet kialakulásáról és az evolúcióról alkotott eddigi elképzeléseink is teljesen új megvilágításba kerülnek.

3. Ha magának az anyagnak is szüksége van arra, hogy a hullámait valami fenntartsa, akkor kétségessé válik az az elképzelés, miszerint az anyag önmagától, mintegy a véletlenek és az évmilliárdok hatására életet tudott volna produkálni. Az élet kialakulásának vagy létének lényegét és mikéntjét tehát az anyagi világnál magasabb energiaszinteken lehetne keresni.

4. További következmény lehet az, hogy az élet lényege is ezekhez az általam a könyvben “magasabb szféráknak” nevezett régiókhoz tartozik. Ha az anyagnak van valami megfelelője egy magasabb frekvenciatartományban, nem kizárt, hogy az életnek is van valami megfelelője ebben a magasabb frekvenciatartományokban, és ebben az esetben az élet nem korlátozódhat a fizikai létre, hiszen a fizikai test halála semmilyen módon nem zavarhatja meg az anyagot fenntartó és szervező energiaszint létét, ugyanolyan kevéssé, mint ahogy egy rádióvevő-készülék földhöz vágása sem gyakorol különösebb hatást a rádióadóra.

Én ma úgy látom, hogy az élet nem a fizikai létre korlátozott, a tudatunk, a gondolkodásunk, az információ befogadására és feldolgozására való képességünk nem feltétlenül és nem mindig az agyhoz kötött tevékenység, amit többek között az is igazolni látszik, hogy a halálközeli élményekről beszámoló egyének gyakran olyan információk birtokában voltak felébredéskor, amik a kórtermen kívül, sőt, az épületen kívül történtek – és erre számtalan bizonyíték van. Továbbá ezt a feltevést erősítik a kutatások eredményei is, amikből itt most csak egyet ragadnék ki.

A hidegháborús években végzett orosz kísérletek azt mutatják, hogy két ember között akkor is létre jöhet telepatikus kapcsolat, ha ezek egymástól 1700 km távolságra vannak, és az egyiket közülük ólomkamrába zárják. Ha a gondolat energetikai jelenség, akkor ehhez rendkívül nagy energia szükséges a hozzárendelhető frekvenciával együtt, amit viszont gyerekjáték lenne mérni, ha az agy bocsátaná ki. Mérni azonban csak az elektromágneses spektrumon belül tudunk, tehát nem elképzelhetetlen, hogy az az energia, ami az anyagot is fenntartani képes, a kozmikus sugárzást jóval meghaladó frekvencián jelentkezik, és a gondolataink is ebből a szférából származnak. Ezeket az energiaszinteket sem földi anyag, sem a földi anyagból összeálló emberi agy létre hozni és kibocsátani nem képes, és ezt a test élete, egészségi állapota vagy halála semmi módon nem befolyásolhatja.

Ebben az esetben viszont megfontolandó, hogy a test halála utáni élet valamint a test születése előtti élet az, amire a különböző kutatási területekről származó eredményösszesítés után esély van, és szó nem lehet arról, hogy az élettapasztalatunk, a gondolataink, az érzéseink és az emlékeink bármiféle károsodást is szenvednének a test halálának beálltával.

Mindezt természetesen nagyon sok tudósnak és kutatónak kellene átvizsgálnia, és ellenőrizni, hogy egyáltalán lehetségesnek tartják-e.

Én úgy látom, hogy a jelenkori tudományos eredmények ebbe az irányba mutatnak, és ez az, ami valamelyest összhangban lehetne a tudományon kívül rekesztett információkkal, a teremtés-történetekkel, a vallásos hit alapjait képező tanításokkal, és bizonyos ezoterikus tanításokban fellelhető elemekkel.

Megemlíteném itt Grandpierre Attila fizikusnak Az élő világegyetem könyve c. művét, amiben a szerző nagy örömömre egészen más logikai úton és más megközelítésben, vallásos és ezoterikus elemek nélkül, a fizika és a csillagászat eredményeibe sokkal jobban beleágyazva arra a következtetésre jut, miszerint maga az Univerzum él, és az élet szervező princípiuma az egész Világegyetemben érvényesül.

Lehetségesnek tartom, hogy elérkeztünk a fejlődésünknek azon szakaszához, amikor is mélyebb ismereteket szerezhetünk az univerzumról és saját életünk lényegéről, és úgy látom, hogy ezen az úton minden hasznosítható információra szükségünk lesz. Az induláshoz szükséges adatok már ma is rendelkezésünkre állnak, csak világnézeti szakadékok állják útját annak, hogy ezt az információt egy kalapba gyűjtsük, és alaposan átvizsgáljuk. Ha sikerül legyőznünk ezt az akadályt, és a tudomány, a vallás és az ezoterikus tanítások között kialakul valami jóindulatú és egymás értékeit elfogadni tudó kommunikáció, úgy érzem, eddig elképzelhetetlen távlatok nyílnak meg előttünk, nem beszélve arról, hogy mindhárom irányzat képviselői valóságos kincses ládára bukkanhatnak.

A Végső Valóság nem arra utal, hogy ami ebben a könyvben le van írva, az szent és sérthetetlen volna, inkább arra, hogy együtt keressük azokat a dolgokat, amik mögött már nem lehet további okokat találni, és amik az univerzumban állandó és örök jellegűek. Hogy ez mennyire sikerült, annak a megítélését az olvasókra bízom.

Amennyiben ez a könyv különböző szakterületeken dolgozó tudósok figyelmét is felkeltené, mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani azért az áldozatos munkáért, évtizedeken át folytatott kísérletekért, felépülő és romba dűlő elméletekért, és főleg a kitartásért, amivel mindig újra kezdték vagy folytatták a munkát, hiszen az ő eredményeik nélkül soha nem juthattunk volna el eddig a pontig. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a könyvben felvázolt univerzum-modell csak egy a lehetséges változatok közül, és pontosan korunk tudósainak a kezében vannak azok az eszközök, az a minden apró részletet figyelembe vevő tudás, aminek a segítségével érdemben tovább léphetünk.

Soproni előadás 2006.05.14.

Demuth János
http://www.ezoterikasopron.uw.hu/