Mindszenty és a farizeusok

Kereszténynek most a legnehezebb lenni. Mert aki vallásának alaptanításaihoz hű kíván maradni az nem nézheti elégedetten a mai közállapotokat. Az igazságos embernek nem a korrupció, a hatalomvágy, a pénzimádat, a farizeusi hamisság és manipuláció fáj a legjobban, hanem a lelki posvány terjedése. Ahogyan a Jelenések könyvében áll:  “Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.”

Néró üldözte a keresztényeket, és ezzel csak erősebbekké váltak. Az istenhívőknek mindig jót tett a rájuk zúdított gyűlölet. Mindig erősödtek lelkükben az elnyomók nyílt és fondorlatos támadásaitól. Sztálin cinikusan számonkérte a pápa hadosztályait. De hol van már Sztálin? Hol van már Rákosi és Kádár? Mégis eszembe jut, amikor édesapámat, ahogy mesélte,  arra vették rá az ötvenes évek elején, hogy az akkor még kevesen motorkerékpárt birtoklókkal együtt, zavarja meg az úrnapi körmenetet, különben kicsi műszaki boltja után, ugrik az iparengedélye is. Emlékszem azokra a BM -es alakokra és besúgókra, akik megbújtak a templomok félhomályos hátsó sarkaiban és azt figyelték, hogy kik járnak egyáltalán oda. Aztán jelentették. És emlékszem arra, amikor a jó eredményű felvételim után, azért nem vettek fel a főiskola nappali tagozatára, mert pannonhalmi bencés diák voltam. Mégis jó szívvel gondolok hajdani “gáncsolóimra”. Ők nem gyengítették, hanem erősítették a hitemet. Az üldözést a bőrömön érezhettem sok korombelivel együtt. Bennünket nem vertek meg a hitünkért, nem kínoztak meg és nem gyilkoltak le, mint a nyilas és a kommunista idők sok keresztény vértanúját és  papját. Mégis megaláztak, mégis megfélemlítettek.

Napjainkban szabadon járhatunk a templomba, azt az elfogadott vallást követjük, amelyiket akarjuk, mégis a mai világ a farizeusok hatalmára emlékeztet. A kormánypárti médiumok tele vannak optimista hírekkel, a keresztény ünnepeket külön is nagy tudósításokban, kiemelten közlik, szóval minden nagyon jó és mindennel meg vannak elégedve. Mindennel? A szerencsétlenkedő ellenzék már hiába is sorolja a bűnlajstromot, alig figyelnek rá. Unják az emberek. Jó így, ahogy van. Különben is az emberek szeretik ha becsapják őket, csak a tudatukat kell befolyásolni, csak irányítani kell tudni őket, mint ahogy azt egy nagyon gonosz lelkű propaganda-miniszter már megfogalmazta a náci Németországban:  „Elképzelésem szerint a sajtó egy nagyszerű zongora, amelyen a kormány játszhat.” És amit elhallgatnak, az nem is létezik, sőt aki hangját hallatja, de a kormánynak nem tetszik, mert éppen ellenségnek tűnhet,  ő sem létezik. Holott lehet, hogy csak az igazságot számonkérő bíráló.

Látom a karácsonyi fényárban úszó várost, olvasom a hurrá optimista cikkeket a kormány uralta sajtóban, és alig győzöm nyomon követni az ilyen, meg amolyan jótékonysági rendezvényeket, amelyek hátterében azért mindig ott tolakodnak a választásokra éppen pontokat gyűjtögető, hatalmon lévő kicsi és nagy politikusaink. És ők még el is hiszik, milyen jókat tesznek a köznépnek, ők a jól fizetett talpnyalók és érdekkiszolgálók. Nekem ezért nem tetszik a mostani közhangulat. Én ezért érzem úgy, hogy manapság nagyon nehéz igazi kereszténynek lenni.

Az utcákon autósorok kígyóznak, a parkolóhelyek zsúfolásig, az emberek inuk szakadtáig vásárolnak és vásárolnak, és pont a lényeg nem jut el hozzájuk. Vajon az egyházban és a papjaikban van a hiba ? Hiszen készülődik minden vallásos ember az adventi gyertyagyújtásokra, majd az éjféli misére, de a bűnöket megbocsátó Megváltó születése, a hajszában elfáradt embereknek, jobbik esetben pusztán csak egy kis érzelmi feltöltődés marad. Nem a forró és nem is a hideg átélése a világ értelmének, nem a létezésünk értelmének, hanem egy kis langyos valami. Ebben jó dagonyázni, fogyasztani a technika legújabb vívmányait, az aktuális ajándékokat, élvezni a viszonylagos jólétet, elhinni, hogy a legjobb európaiak mi vagyunk. Elfogadni a közélet hamisságait egy kis dünnyögéssel, vagy egyenesen komoly ovációval. Hiszen Horthy alatt csak kevesen éltek jól, Rákosi alatt meg egyenesen rosszul éltünk, de Kádárnál már elindult az ügyeskedés, a korrupció, a hatalmi manipuláció pedig a legvidámabb barakkban első osztályúvá vált, és az elmúlt csaknem harminc évben, a szerintem nem rendszert váltott országunk kormányai alatt, csak kiteljesedett. Tökélyre pedig az Orbán rezsim vitte, de hiszen mindig lehetett valamit tanulni az előzőektől. Ők pedig a legjobb tanulóknak bizonyultak. Csak a “magyar emberek”  karakterét kellett jól kiismerni,  a többi aztán könnyen ment.

Vajon nem jobb-e most is azoknak, akiket üldöznek hitükért, akik nem nyugszanak bele a lélek langyosságába és az igazságot keresik, ami szabaddá teszi őket. Vajon karácsony üzenetét mégiscsak nem tudná -e jobban közvetíteni egy Mindszenty Józsefhez mérhető szellemi és lelki nagyság, egy megalkuvások nélküli főpap, aki most is nyitott szemmel járna és észrevenné mi itt a baj. De sajnos ilyen azóta sincsen. Ő bizonyosan nem fogadná el a napi politikai penzumot, hogy  ilyen szép és gyarapodó országban élünk, amiben vannak még hibák elvtársak, de mi mégis szépen fejlődünk. Mikor köpi ki végre a nép, a több mint egy évszázada hatalmon lévő farizeusainkat?