minusz 13 – plusz kilenc
Szeretitek a kihívásokat? A Soproni Sördögök vasárnapi mérkőzése pont ez volt. Kihívás, bizonyítás, elégtétel, büszkeség. Büszkék is lehetnek! Az ilyen meccseket szeretjük mi, szurkolók.
Volt mit és min izgulni. Én speciel negyven percig koncentráltam, figyeltem a játékot, hittem, bíztam, hogy egy győzelem is belefér a mi részünkről.
Miért is ne? Csak akarni kell. A labda feldobásától számított első két negyedben inkább a vendégek akartak és tudtak jobb játékot hozni. A vendég csapat végig vezetett. Makulátlan tripla dobásokat produkáltak! A soproni csapat viszont még nem melegedett be, a távoli dobások még várattak magukra. A faultok viszont nem vártak, sőt gyűjtő akcióba kezdtünk. A soproni skacok mind begyűjtöttek szépen minimum egyet. Ezt, én a frusztrációra fogom, ami érezhető volt. Az első negyedben kilenc ponttal dobott többet a ZTE, a második negyed végén hetes ponttal voltunk hátrányban. Ez nem is volt olyan rossz arány. Behozható.
Aztán, a szünet után fordult az a bizonyos kocka! A Sopron komoly védekezésbe kezdett és a kosárba találásnak is eljött az ideje, öt ponttal többet dobtak, mint a vendégek.
A harmadik negyed végén két pontot kellett behozni a Sopronnak, majd próbálni tartani az előnyt. A fiúk összjátékával sikerült is. Az utolsó tíz percben nagyon kellett figyelnünk.
Óriási teljesítménnyel sikerült 28 pontot dobni csapatunknak, a triplákat sem vetették meg, a szurkolók buzdítása pedig adott egy plusz löketet nekik.
Egy híján száz lett a vége, de Couisnard nem adták meg az Istenek a kegyelemdöfés élvezetét.
Szórakoztató mérkőzés volt. Sajnálom, hogy ily’ kevés meccs van hátra…
