Pokolgép koncert
Március végén sem kellett koncert nélkül maradnunk, mivel a Pokolgép játszott a Hangárban 30-án, és természetesen mi is ott voltunk. Bea, Bubu és Heni érkeztek a buszvégre ahol én is csatlakoztam, ezután már csak azt kellett kitalálnunk, hogy hol ütjük agyon a kapunyitásig hátralévő nem kevés időt.
De az ilyesmit mindig kreatívan megoldjuk, így kisétáltunk a tóhoz, ahol előkerült egy nagy üveg vadász is, amit vidám sztorizgatás közepette el is fogyasztottunk. Ezután a Hangár felé vettük az irányt. Jó korán oda is értünk, ami nem szokásunk. Mivel még az előzenekar se kezdett, ezért utánpótlásra volt szükség, így vettem egy üveg bort. Borozás közben kezdett az első előzenekar. Igazából a zenével nem is volt baj, de sajnos az énekes hangján lett volna mit csiszolni. Így aztán borozgatással (ennek az lett a vége, hogy mindenki nyakig vörösbor lett, hogy hogyan az maradjon a mi titkunk:), papírrepülő hajtogatással és végül csocsózással múlattuk az időt. Miután ez utóbbiba eléggé belelendültünk, így a második előzenekarról nem is tudok semmit írni, mivel nem figyeltem rá, de biztos jobb volt mint az első, különben feltűnt volna. Amit viszont észrevettem, hogy még ekkor is kevesen voltunk. Közben Beáék már nagyon várták a kezdést, mert egy ismerős vitte őket haza kocsival és az 1 óra környékére volt megbeszélve, és nem szerettek volna lemaradni semmiről. Végül el is kezdődött a koncert egy akusztikus blokkal, ami nagyon kellemes volt, csak a többiek féltek, hogy mire elkezdődik a koncert zúzós része pont menniük kell. Végül félig így is lett, de azért megjegyezném, nekem jobban bejön ez a megoldás, mint az utóbbi idők 8-kor kezdődő koncertjei. Az akusztikus rész után negyedórás szünet következett, atcserélték a technikát, aztán jött a java. Végre lehetett pogózni, ugrálni, headbangelni, ki-ki vérmérséklete szerint. Szegény Beát úgy kellett elrángatni, amikor indulniuk kellett. Nem szívesen fájdítom a szívét, de a koncert java ekkor még hátra volt, ráadásul a közönség létszáma is elérte a megfelelő szintet. A számok közt többször is megszólalt a gép gép gép, Pokolgép kántálás is, ami egy Pokolgép koncert elengedhetetlen része. Szóval én még nagyon jót buliztam. A zenekar meg igazán kitett magáért, hiszen összesen kb. 3 órát játszottak, nem hagyták ki a régi jó számokat, és persze az újakat sem. Külön érdekesség volt ez a két felvonásos felállás az akusztikus blokkal, igazán egyedivé tette a koncertet. A mai beszámoló végére pedig azt hiszem tökéletesen illik a Gép-induló refrénje:
A ruhám bőr és nem ballon,
Az arcszeszem is csak Pitralon,
De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek,
Mindig lesznek Rockerek!
Phoenix
