Soproni Sördögök – Bodrogi Bau március 24. szombat 18.00
Útközben, az Aréna felé, két nap után, elállt az eső. A borús napokat egy derűs mérkőzés fogja követni? Talán ismét szerencséjük lesz a fiúknak és itthon, jó szokásukhoz híven, győzedelmet fognak aratni. Tíz perc múlva már a helyemen ülök, a két palánkkal egy vonalban. Szeretek itt ülni, bár picit közel ülök a tűzhöz, de úgy sem én játszom vele, így kényelembe helyezem magam. A szurkoló tábor tagjai szép számmal gyűltek össze, angol illetve Union Jackes zászlóikkal felszerelkezve. Az angol hooligans-ekhez képest, ők barátságos fiatalok, akik balhét nem keresve, éneklik saját indulóikat.
A védekezés hiányosságaiból több kosarat is szerez az ellenfél csapata, sőt, minden kosarukat ebből a hibából szerzik. Már négy perc után időt kér Sterbencz László. Nincs valami jó érzésem. Próbálok nem ítélkezni, talán a megérzés nem ítélkezés. Szóval olyan negatív energiát, feszülést érzek, a játékosaink között, pályát és a kispadot is beleértve. Nézeget az egyik, vakargatja vállát a másik, leseget a harmadik, ez nem hozzá állás. Nincs power, nem érzem a csapat szellemet. Három büntetőt dobott nyolcas játékosunk, az ellenfél viszont nyolc ponttal vezet. A közönség is mereven nézi a meccset. Sajnos az idei év nem volt kedvező az ördögök számára, így nem csodálom, hogy nem vígad senki sem.
A hazaiak, mint már megszokhattam, messziről próbálkoznak palánkra dobni, nagy részben, sikertelenül. Nem értem, miért nem játszanak?! Büntetőkből, szerencsére jut elég, ebből szerzik legtöbb pontjaikat is. (5perc 11-19) (10perc 20-28) Pörgetni, passzolni, játszani, védekezni, nehogy már nekem kelljen?! Carberrynek sikerül egy szenzációs zsákolás, pontosan a szemem előtt! A kis csibék tátott szájjal bámulják bálványukat. A meccs alatt két hasonló cirkuszi mutatvánnyal szeretné édesíteni a keserű mézet, de kihagyja őket. A második negyedben felébredtek a fiúk és szépen cselezgetnek. Végre egyenlítődött az állás. Carberry lejön. Majd vezet a bodrogi csapat, majd a II. negyed végén 49-45 az eredmény. A közönség a harmadik negyedben passzivan áll a ‘mindenki soproni’ kérdéshez, és nem tapsol senki. Csak figyelnek. A bíró jogtalanul ellenünk fújt, viszont a messziről kísérelt labdák sikeres kosárba találási aránya feltűnően javult. Carberryt ezután jól fellökik, de ezt a bíró nem vette észre. (5perc 62-55) (10perc 75-64) A negyedik negyedben fáradt mindkét csapat, Carberryt lecserélik, nagy meglepetésemre. Ő is csodálkozik, de a csere nem tart sokáig, miután ismét az első negyed formáját hozza a csapatunk. Sikerült 89-87-re feszíteni a húrt, hihetetlenek az ördögök. Játszanak a tűzzel… Bár ez az ördögöknek nem újdonság, vagy?! Ötven másodperccel a vége előtt 92-87-re javítottunk, Carberry azért villantott még egy bravúros zsákkal. Szerencsére 95-90 lett a vége jó, ha jó a vége. Zsuzsesz
