Soproni szurkolók nyílt levele a szombati Bük – Sopron meccs kapcsán

Szombaton került megrendezésre a Bük-Sopron mérkőzés, amelyre kb 35-40 fiatal soproni szurkoló érkezett vonattal. (Nem verekedni mentünk, nem háborúzni, nem balhézni) Hála a magyar médiának, már a második mondatunkban korrigálnunk kell, miszerint nem politikai nagygyűlésről érkeztünk, hanem a városunkból, hogy a csapatunknak szurkoljunk.

Az állomástól a stadionig problémamentesen érkeztünk meg, és a hírekkel ellentétben nem vertünk agyon gyerekeket útközbe, és a büki utánpótlás játékosai sem lettek vasrudakkal elkergetve. A stadionba beérve a mieinket bíztattuk, tőlünk 10 méterre álltak a hazaiak, de egy rossz szó, egy gesztus nem volt az irányukba; a sörért a büfébe együtt álltunk sorba velük.

A félidő végén a kapu mögött álló pár büki fiatal gesztusokat tett irányunkba, ezt pár társunk félreértelmezte, és kb 4-5-en elindultak (léptek 2-t), mire ők elszaladtak. Aki ott volt (büki, soproni, biztonsági…) láthatta hogy semmilyen „gyerekverés”, és vascsöves kergetés nem volt. Az hogy ők ezt „otthon” hogy adták elő, nem a mi dolgunk.

Félidőben jókedvűen fociztunk a pályán, a biztonságiak nem szóltak hogy ne focizzunk, és amikor jöttek vissza a csapatok, udvariasan átadtuk a pályát a csapatoknak.

A 2. félidő elején aztán 10-15 büki fiatal jelent meg a szektor mögött, szemmel láthatóan „melegítettek”, amire pár soproni kiment hozzájuk, de elfutottak. Percek múlva nyugati sportautók érkeztek, az egyikből 3 ember szállt ki, fejszével és vascsövekkel, egyből nekirontva az ott tartózkodó soproniaknak. (Itt mindenki azt gondol amit akar, ez a soproni társaság egy igen fiatal, igen rutintalan társaság volt, kár tagadni, a méteres nyelű balta látványa sokkolta a társaság bizonyos részét)

Vádolni, fikázni lehet, mindenki nézzen magába mit tett volna. Az összeszokottság hiánya, és a tábor szétszakadása (ki a büfénél, ki a túloldalon, ki az utcán…) vezetett oda, hogy a bükiek benyomulásának hátraarc lett a vége soproni részről. Időközben érkezett „erősítés” a helyiekhez, akik továbbra is csak a torokelvágással voltak elfoglalva.

Majd következett egy attak, ahol soproni részről megpróbáltak ellenállni, de a szöges deszka, baseball ütő, kalapács…ellen nem sok esély volt, több sérülést (volt aki eszméletét vesztette) is itt szedett össze a társaság azon része, akik megpróbáltak felállni. A rendőrök körülbelül 20 perc múlva értek a helyszínre, mögöttük megjelentek ismét a helyiek, akik folyamatosan azt állították, hogy mi vertük össze vasrudakkal az ő gyerekeiket. (Nyilván ez volt a sztori „otthon”)

Több ember fel lett írva, eljárás is fog indulni hivatalból, mi pedig rendőri kísérettel hagytuk el a várost. Hazafele minden állomáson rendőri biztosítás, Sopronban pedig a városi kapitányság munkatársai vártak minket.

Ezúton is kikérjük magunknak azt, hogy gyerekeket vertünk, hogy rongáltunk a stadionba, hogy horogkeresztes zászlót lengettünk, és egyáltalán a média minden megfogalmazását, amivel le akarják járatni a szurkolókat.

Az eset a fiataloknak tanulópénz volt. Megfizették.
Ebben a történetben korántsem ez az elgondolkodtató…

Kitartást! Szebb jövőt! Hajrá Sopron!