Szabi
Megérdemelt szabadságom első hetében vagyok. Pompás, hogy nem kell ébresztőt állítanom a telefonomon, a nap végén, hanem a biológiai órám kelt reggelente. Csodák csodájára eddig még nem sikerült korán kelnem, tíz óra előtt nem is jut ilyen őrült ötlet az eszembe.
Most, hogy ideiglenesen időmilliomos lettem, időbeosztás nélkül tehetek bármit. A TV-ben szemet szúrt egy ajánló, ahol diákok a tanáraikkal keverednek félreérthetetlen, büntetendő (?) viszonyokba…
Egy reklám, ahol helyesírást letojva reklámoznak egy sós kekszet…
Szép, helyes példák gyerekeknek. Megnéztem a Mamma mia-t, ahol ismét bökte valami a csőrömet. Nem tudom, hogy kiket bíznak meg filmek fordításával? Ebben az esetben, a dalszövegek 95%-a nem fedi az angol megfelelőt!
Nem vagyok egy szakfordító, mégis röhejes, hogy a közönséget és a film történetét butítják a hozzá nem értő „szakemberek”. (maga a film, tetszett) Osztrák strandon is jártam, ahol a beugró olcsóbb, mint a ‘jégusziba’, a Lővérekben.
A víz kellemes hőmérsékletű, sőt, még vízi csúszda is van. A soproniban miért nincs? Nem tudom. Most jön valami hidegfront is, de sebaj, majd elmegy!
Aztán jöhet újra a napfény, kacagás és egy szülinap!