Szolgáltatókat teszteltünk…

Személy szerint úgy hiszem, hogy olyan helyekre, ahol kedvesen bántak velem és jó minőségben kaptam meg azt amiért fizettem, szívesen visszatérek, illetve ajánlom másoknak is.
 Naivan az ember azt gondolná, hogy nem hiába fizet termékekért, vagy szolgáltatásokért; illetve hiszi, hogy szakszerű kiszolgálást talál ott, ahol az elvárható lenne.
 Az elmúlt fél évben teszteltünk Városunk szolgáltatóit, vendéglátóhelyeket, üzleteket, tapasztalatainkat közétesszük, hogy másoknak ne kelljen zsákbamacskát vásárolniuk…
 
 Szégyen, de előfordult, hogy a kifogásolható minőségű, egészségre is ártalmassá váló intim árú visszavitelekor az „Így jártál!” mondattal fogadtak minket, illetve visszakérdeztek, hogy „Ugyan miért kellett volna szólnom előre, hogy nem ez a legjobb áru, hiszen én az eladásból élek…?!”
 
 Ami számomra még nagyon megdöbbentő volt, hogy a városi egészségügyi ellátó intézet mellett levő gyógyászati segédeszköz szaküzletben abszolút hozzá nem értő hölgy próbált ülőpárnaként eladni egy anatómiai nyakpárnát, majd amikor szóltam, hogy az nem arra való, (akár csak a használati útmutatóra rajzolt képet tessék megnézni, ha el nem is olvassa!) , akkor nagy készségesen bólogatott, de továbbra is a nyakpárnát ajánlotta.
 További kérdésekbe nem mertem bonyolódni.
 
 A nagyobb szolgáltatóknál hatalmas káoszt tapasztaltunk. Az ügyfélszolgálatosok egymás ellen beszélnek, sőt, olykor saját magukat is képesek megcáfolni néhány percen belül.
 
 Piros – fehér bankunknál a központi ügyfélszolgálat, illetve a helyi erők teljesen mást állítottak, majd kiderült, hogy tulajdonképpen egy harmadik verzió érvényes.
 
 A kedves rózsaszín internet – szolgáltatónk előszeretettel nézi ügyfeleit (Üzleti ügyfeleket is!) balga gyermekeknek, s játszik velük „Ki nevet a végén”- t. Több ágazatuk lévén fogalmuk sem volt egymás munkájáról, oda – vissza küldözgettek minket – több héten át! Majd végül belátták 3 hét múltán, hogy hibáztak, de korrekcióra ekkor sem kerül sor.
 
 A nagyobb (mondhatni tejhatalmú) szolgáltatókkal szemben még a megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelet segítségével sem tudtuk jogainkat érvényesíteni.
 
 Szerencsére van azért pozitív tapasztalatunk is:
 Fogyasztottunk tökéletesen felszolgált ízletes békacombot és gombalevest a nagyposta mellett, kaptunk tökéletes tájékoztatást és pazar italokat a teaházban,
 zárás után is vásárolhattunk egy fej vöröshagymát a vacsoránkhoz a Kórház utcai zöldségestől, találtunk kedves és hozzáértő eladót Kelet Kincseit árulni,
 zöld bankunkban megértően adtak új kódot az elfelejtett helyett, illetve
 a helyi közlekedést bonyolító limuzinok sofőrjei is többnyire kedvesek és köszönnek a felszálló halandónak. (Kapaszkodni azért néha nem árt!)
 
 Sok mindent lehet mondani mai Világunkról, de sajnos az nem, hogy a szolgáltatások minősége összességében jó volna. Ritka kincs az olyan hely, ahová az ember rendszeresen visszajárhat és mindig ugyanazt a jó minőséget kaphatja.
 Őrizzük hát meg legalább ezeket a helyeket olyannak, amilyenek, és adjuk tovább jó hírüket.
 
 Zefír

3226 / 1366 látogató

kapcsolódó cikkek

“Szolgáltatókat teszteltünk…” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Taxit kértem,hosszas,türelmetlen tipródás után kaptam.Beszálltam a meseautóba,de elbizonytalanodtam…nem volt a sofőrnek arca…vagy mégis,csak ellenkező irányba tekeredett.Hát,nem biztos,hogy meg kellett volna fordulnia…Közöltem a címet,a város végét,persze a másikat,nem ahol én lakom.Elmosolyodott.Én is.Aztán eképpen szóla az úr:Na,már el is van..a napom.Nem akarok vulgáris lenni,de ez egy,mégis az leszek,szar fuvar.Meg is jegyzem a címet,mert hogy én ide többet nem jövök,az biztos.Remélem,nem sokat utazik velünk!-De-mondtam határozottan.-Hát velem többet nem,az biztos.Tudja,mekkora veszteség ez nekem?!Közben jelentkezett a diszpécser,hogy van-e szabad kocsi…persze az én kis “duli-fuli”sofőrömet a düh majd szétvetette,hogy nem ülhet meg egy …gel két lovat,igy az ostorát tovább csattogtatta rajtam.-Na,most még egy rendes fuvart is elvesztettem maga miatt.De majd úgy is változik minden,és akkor az új tarifával nem tud ilyen messze menni.Kezdtem aggódni,hogy egyszercsak megnyom egy gombot,mint Bush,és katapultálnom kell.A célállomáson/jó kis szó,ugye?/ kiszálltam,és a fuvar dupláját a kezébe nyomtam,mondván nehogy az éhhalál fenyegesse azt a kb.5o kg-ját.Még csak annyit,szeretném,ha valaki felolvasná ezt a kis gondolatfolyondárt magának/igy,nem Önnek/:aki túl messze ment,az bizony nem én voltam.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

13 − kettő =