Tauras Jogela: MVP a kispadunkról

Sokáig felejthetetlen, kétszeres hosszabbításos csatában győzte le múlt hét végén csapatunk a Kaposvárt. A találkozó hőse, a kispadunkról beszállva 28 pontig jutó litván kosarasunk, Tauras Jogela volt, aki pontjai mellett lekapott 5 pattanót és ugyanennyi gólpasszt osztott ki társainak. Remek teljesítményével, ő érdemelte ki a bajnokságban a 18. forduló legértékesebb Játékosa (MVP) címet

– Gratulálunk a Kaposvár elleni remek játékodhoz. Kezdjük az elején:  centerünk, Eric az első negyed közepe táján megkapta a harmadik hibáját, jönnöd kellett a padról. Milyen utasításokkal küldött be edzőnk, Kostas Flevarakis?
– Köszönöm, és természetesen a csapatnak is jár az elismerés. Mielőtt beküldött az edző azt mondta: gyere, ötös, azaz center poszton kell játszanom és arra kért, próbáljam meg a legjobbamat nyújtani…

– Sikerült…
– Igen, és ezért sok-sok köszönettel tartozom a társaknak, akik akár pozícióban, akár indításoknál sokat passzoltak nekem, volt bőven lehetőségem a pontszerzésre. Igaz időm is, hiszen negyven percet töltöttem a pályán a kétszeres hosszabbításos meccsen, s ennek úgy a felét center poszton. Soha nem játszottam még ennyit ötösként, tapasztalatszerzésre remek volt! Legtöbbször a nálam jóval magasabb és vagy húsz kilóval nehezebb Laliccsal kerültem szembe, és bizony volt, hogy védekezésben nem tudtam mit kezdeni vele. Támadásban viszont próbáltam kihasználni, hogy mozgékonyabb vagyok.

–  Pár nap távlatából, hogy emlékszel vissza a szombati mérkőzésre?
– Kívülről borzasztó izgalmas lehetett a mérkőzés, belülről pedig hihetetlenül nehéz, kemény, hosszú és fárasztó csata volt. A fáradalmakért azonban bőven kárpótolt, hogy végül győztünk és nagy-nagy örömöt szereztünk a szurkolóinknak. A siker értékét növeli, hogy nem játszottunk igazán jól, többször is nagy hátrányból tudtunk feljönni.

– Hogy tetszik a hangulat a csapat eddigi meccsein?
– Visszagondolva arra, eddig hol játszottam, a korábbi csapataimhoz képest itt Sopronban vannak a – jó értelemben véve – legőrültebb szurkolóink, olyan, mint a Zalgirisé. A hazai meccseink légkörét a litván csúcsrangadó, a Zalgiris-Lietuvos Rytas meccsek hangulatához tudnám hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy a Zalgiris csarnoka jóval nagyobb. Itt sokkal közelebb vannak hozzánk a szurkolók, így pedig jobban érzékelhető, ahogy buzdítanak minket. A feleségem szerint, szintén itt van a legjobb szurkolótábor azon csapatok közül, amelyekben eddig megfordultam. Nem először fordult elő, ami múlt szombaton, hogy hátrányba kerültünk, de végül mégis nyertünk – szurkolóink nélkül ez nem nagyon menne.

– Milyennek látod a magyar bajnokságot?
– Nagyon szeretem! Nincs előre lefutott mérkőzés, kiegyensúlyozott és nagyon erős a liga, minden ellenfél ellen – álljon akárhol is a bajnokságban – teljes erőbedobással és koncentrációval kell játszani ahhoz, hogy nyerni tudjunk. Úgy vélem, az, hogy ilyen erős a bajnokság, jó hatással lehet a magyar kosárlabda fejlődésére, a bajnokság pedig hamarosan felzárkózhat a legerősebb ligák mellé.

– Volt már több jó meccsed csapatunk színeiben. Otthonról, a litván szövetségből esetleg a válogatott kapcsán nem kerestek?
– Sajnos eddig még nem! Elég bonyolult a helyzet, hosszú ideje nem otthon játszom, kevésbé vagyok szem előtt. Amúgy is nehéz bekerülni, sok remek játékosunk van. De bízom magamban, azért is dolgozom, hogy a litván válogatottnál is felfigyeljenek rám, mert minden vágyam, hogy bekerüljek a nemzeti csapatba.