Van-e élet, a halál után?
Mindenszentek. Halottak napja. Százezrek vándoroltak temetőkbe, és keresték fel szeretteik sírják. Szerkesztőségünk úgy gondolta, hogy megvizsgáljuk a „halál” fogalmát spirituális szemszögből, de természetesen nem mellőztük, a materialista szemléletet sem. Mindenkinek saját joga, szíve szerint eldönteni, hogy melyik megközelítés áll közelebb hozzá.
A halál elsődleges (vagy inkább materialista) értelmezésben biológiai esemény, az a folyamat, mikor az élő szervezet komplex működése leáll. Másrészt az ember számára távolról sem pusztán fizikai, fiziológiai jelenség, hanem egyben a legnagyobb és egyben legnehezebb létkérdések egyike. Számos filozófus szerint az emberi lét értelmét vesztené a halál ismerete nélkül.
Azt már tudjuk, hogy mi történik a halál során a fizikai testtel, de vajon mi történik a lélekkel? Beszélgessünk erről egy kicsit bővebben:
A spirituális élet egyik nagy rejtélye az, hogy minden pillanatban meghalunk, és újjászületünk. Minden pillanatban látjuk, hogy egy új tudatállapot, egy új gondolat, új remény, új fény hajnalodik bennünk. Amikor valami új születik bennünk, láthatjuk a régi átváltozását valami magasabbá, mélyebbé és sokkal alaposabbá. Így a magasabb spirituális életben minden pillanatban átéljük korlátaink elvesztését, behatárolt tudatunk úgynevezett halálát és újjászületését egy újabb, fényesebb tudatállapotban.
Minden egyes inkarnáció egy magasabb rendű, jobb élet felé vezet bennünket. A fejlődés részei vagyunk. Minden egyes inkarnáció a magasabbra jutás, a fejlődés létrájának egy foka. Az ember tudatosan és tudat alatt egyaránt tökéletesedik. De ha egyes inkarnációiban tudatosan előrelép, az gyors spirituális, lelki fejlődéshez vezet. Így a megvalósulás nála sokkal hamarabb bekövetkezik, mint azoknál, akik csak tudat alatt fejlődnek.
A klinikai halál állapotában előforduló látomások, tapasztalatok meglepően hasonlítanak egymásra. A szív leállását követő halálközeli élményt megélt emberek egy része a testen kívüliség, a test és lélek elválásáról is beszámol.
A legtöbben látomásuk során végighaladnak egy sötét alagúton, melynek végén egy „fénylény”, azaz egy szikrázóan fénylő valaki vár rájuk.
Test és lélek
A klinikai halál állapotába kerülők mintegy 10 százaléka él meg halálközeli élményt. Közülük is csak néhányan számolnak be a testen kívüliség élményéről. Ezt úgy írják le, hogy a szív leállása után felülről szemlélik saját magukat, és a körülöttük történő eseményeket, tehát az, aki otthonában került a klinikai halál állapotába, az látja ijedt családtagjait, az érkező mentősöket, sőt, akár olyan eseményeket is, amelyek más helyiségben történnek.
Van, aki ilyenkor egészen meglepő dolgokat él meg. Egy magyar férfi például Hollandiában esett át szívinfarktuson, és került a klinikai halál állapotába.
Ez a szállodai szobájában történt. Újraélesztése után elmondta, hogy látta, amikor a szálloda előterében az egyik érkező mentős letérdelt, és bekötötte a cipőfűzőjét, valamint visszaidézte a körülötte folyó beszélgetés néhány részletét. Ami azért különösen meglepő, mert ez az ember nem beszélt hollandul, a klinikai halál állapotában viszont ez nem jelentett problémát.
A halálközeli élmények, mint említettem, rendkívül egységesek, ami azt jelenti, hogy vallástól, kultúrától, élőhelytől függetlenül szinte azonos képek jelennek meg az egyén előtt. Ez azért fontos, mert nem arról van szó, hogy mélyen vallásos keresztények elképzelik a mennyországot, hanem muzulmánok, zsidók, buddhisták és meggyőződéses ateisták is szinte ugyanazt a képsort látják.
Túlvilág vagy anyagcsere
Van, aki azt mondja, a halálközeli élmények a mennyország létezésének egyértelmű bizonyítékát jelentik. Mások azt állítják, hogy a látomás csupán a haldokló agy játéka, melynek oka az oxigénhiány, és a szén-dioxid mennyiségének emelkedése a vérben; a békesség érzéséért a stresszhelyzetben felszabaduló endorfinok felelősek, az alagút-élményt pedig a látásért felelős agykéregrész megzavart működése hozza létre.
Természetesen mindenki saját hite szerint formál véleményt, a halál állapotáról.
Demuth János
http://www.geographic.hu/
