Sopron.info.hu

Vannak még tartalékaink!

  2009 máj 01 / #lapszemle

Beszélgetés Székely Norbert vezetõedzõvel – 1. rész

A felejthetetlen emlékeket hozó bajnokság végén Székely Norbert vezetõedzõnkkel ültünk le egy évzáró beszélgetésre, melybõl kiderült, Norbi jósnak sem utolsó.

Kiünnepelted magad, vagy még tart az eufória?

Az effektív ünneplés már lezárult, de még mindig emelkedett hangulatban telnek a napok. Sõt, a gyönyörû szezonnal kapcsolatos érzések, gondolatok még csak most kezdenek igazán megérni bennem.

Harmadik éve vagy csapatunk vezetõedzõje. Kijelenthetjük, hogy a legsikeresebb szezonodon vagy túl?

Teljes mértékben! Ugyan idén elmaradt a Kupa gyõzelem, de a FINAL4 elérésével a legszebb álmaink teljesültek. Olyan hihetetlen teljesítményt nyújtottunk, melyre az egész szakma felfigyelt. Remélem eljutunk még ilyen magasságokba, és újra át tudjuk élni a FINAL4 egyedi légkörét ezzel a kis közösséggel.

A bajnokságban is kimagasló eredménnyel zártunk, mindösszesen két mérkõzést elveszítve az évad során. Miben nõttünk a mezõny fölé?

Elsõsorban abban, hogy egész pályán tudtunk védekezni, melybõl egyenesen következik, hogy egész pályán tudtunk támadni is. Erre nem sok csapat volt képes, vagy – ellentétben velünk – nem tudta 40 percen keresztül tartani ezt a ritmust.

Ebbõl adódóan nagyon jó játékkapcsolatok adódtak. Ennek alapját a fiatalságunk adta, az, hogy képesek voltunk egész pályán védekezni, illetve az, hogy mozgékony centerekkel rendelkeztünk, akiknek kulcs szerepe volt ebben a fajta védekezési rendszerben.

Mennyit jelentett ebbõl a szempontból, hogy a csapat tagjainak többsége már korábban is szerepelt az Euroligában, illetve, hétrõl hétre a nemzetközi mezõnyben edzõdtek?

Rengeteget! Mind az elmúlt szezonok, azok tapasztalatai, illetve az ideiek is, rutint, önbizalmat adtak, és láthattuk azt, hogy Európa csapatainak többsége ebbe az irányba igyekszik. Sõt, úgy gondolom, ezt a stílust képviselõ együttesek között, a színvonalat, végrehajtást tekintve, az elsõ háromba tartozunk!

Milyen összetevõk eredményezték mindezt?

Alapvetõen az, hogy évek óta ebbe az irányba haladunk, építjük a csapatot. Támaszkodhattunk a dinamikus lábmozgásokra. Irányítóink, Kathleen és Kata nagyon komoly fizikai munkát végzett elõl, megnehezítve az ellenfeleknek a labda felvitelét. Tehát megfelelõ játékosok is kellettek hozzá, akik alkalmasak voltak ezen feladatok megoldására.

A döntõbe mindenki a Pécset várta, ám végül a Szeged harcolta ki a részvételt. Megkönnyítette, vagy megnehezítette ez a dolgotokat?

Inkább megnehezítette. A Szeged volt az egyetlen csapat, mely az alapszakasz során is legyõzött minket, és már akkor látszódott, hogy nagyon komoly munka folyik náluk. Erõs, ideális szerkezetû játékosállománnyal rendelkeztek ahhoz a stílushoz, melyet alkalmaztak, és mindezt jó hatásfokkal tették. Másfelõl a Pécs játékára, tehát egy eltérõ rendszerre volt felkészítve a csapat mentálisan és fizikailag is.

Természetesen ehhez azért elég gyorsan tudtunk alkalmazkodni. Az elsõ két bajnoki döntõs mérkõzésen még voltak gondjaink, utána azonban már a Szegednek kellett a mi játékrendszerünkhöz alkalmazkodnia, és nem fordítva.

Mindezek mellett gondolom a mentális fáradtság is rányomta a bélyegét a játékunkra.

Igen, fejben láthatóan tompák voltunk, de fizikailag sem voltunk a topon. Ez nem csoda, hiszen fárasztó, sûrû szezont hagytunk magunk mögött, nem kevesebb, mint 53 tétmeccsel! Az elsõ két mérkõzést azonban nem fognám erre. Egyszerûen arról volt szó, hogy egy olyan csapattal találtuk szembe magunkat, mely új dolgokat hozott, és kellett egy kis idõ, mire megtaláltuk ennek az ellenszerét.

Talán utólag már elárulhatjuk hogy 3-1-et tippeltél a döntõ elõtt. Ennyire reálisan láttad az erõviszonyokat? Vagy az óvatosság mondatta veled, hogy lesz egy vereségünk is?

Reálisan láttam, óvatos is voltam, és feszült is. A Szeged elleni döntõben rajtunk volt a teher, ellenfelünknek nem volt veszteni valója. Azt várták tõlünk, hogy magabiztosan hozzuk a döntõ mérkõzéseit, mely egy nem egyszerûen feldolgozható szituáció, fõleg nem egy ilyen fiatal csapat esetében. Egy döntõnek sajátos légköre van, ahol meg kell találni a megfelelõ ritmust. Ezt mi az elsõ mérkõzésen pont, hogy elvesztettük, és csak a harmadikon találtunk vissza a kijelölt útra. Az volt a kulcsmérkõzés, melyre elõzetesen is számítottam!

Ugyan sokan elkísértek minket Szegedre, de nem bántad, hogy nem itthon került sor a bajnokavatásra?

Erre egyszerû a válaszom. Bajnokságot nyerni, ünnepelni, bárhol jó érzés! Szegeden is velünk voltak hûséges szurkolóink, és a helyiek is elismerték a teljesítményünket, mely jó érzéssel töltött el minket.

wb-sopron.com