Volt, amikor Sopronból igazgatták a Dunántúlt
Bár itt is nagy volt az ellenállás a Habsburg-önkényuralommal szemben, a rossz emlékű Bach-korszak alatt kilenc vármegye tartozott Sopron közigazgatási területéhez, a város egyenrangú volt Pest-Budával.
– 1854-től megszűnt a szabadságharc leverését követő hadiállapot, és elkezdődött a gyászos hírű Bach-korszak – idézte fel Borbély József történész. – Ekkor az elnémított fővárosban Ferenc József megbízásából Albrecht főherceg vette kezébe a vereséget szenvedett és megalázott ország irányítását. Öt kerületre osztották fel a területét, Sopronnak, Pozsonynak, Kassának, Nagyváradnak és Pest-Budának lett a feladata a kerületek közigazgatásának irányítása.
Sopron szinte a legnagyobb területet kapta, hiszen egészen a Dráváig kellett városunkból intézni még a legapróbb falvak ügyes-bajos dolgait is, méghozzá szigorúan csak német nyelven. A Sopronhoz tartozó kilenc vármegyében a Bach-huszárok kaptak küldetést erre. Ők nemcsak osztrák alattvalók voltak, hanem jöttek Sziléziából, Csehországból, Horvátországból és az örökös tartományok szinte mindegyikéből.
Szakmai tudást nem annyira, csak a császár iránti rendíthetetlen hűséget követelték meg tőlük. Ruházatuk vitézkötéses atillából, kakastollas kun kalapból állt, amit gyöngyház markolatú görbe kard egészített ki. Ám a magyaros viselet megtévesztő volt, mert kardjuk markolatán ott pöffeszkedett a kétfejű sas is.
Ezt a hírhedtté vált viseletet a soproni születésű Hauer István találta ki, aki tökélyre vitte az együttműködést a császári udvarral. Jutalma nem is maradt el, Ferenc József miniszteri biztossá, majd a kormányzóság polgári osztályának vezetőjévé nevezte ki. Nevéhez fűződik a császári udvar ügyviteli és iratkezelési rendjének megszervezése is.
Sopronban a mai Széchenyi tér nyugati felén épült fel 1850-ben az Újhelyi-ház, ahonnan az egész Dunántúlt magába foglaló soproni kerületet kormányozták. Jöttek ügyes-bajos dolgaikkal az alattvalók Dunaföldvárról, Ozoráról vagy Szekszárdról éppúgy, mint a napjainkban Horvátországhoz vagy Szerbia északi részéhez tartozó apró falvakból Az 1854-től 1860-ig tartó Bach-korszak a besúgóhálózatával, elnémetesítő politikájával, túlhajszolt bürokratizmusával, esztelen túlkapásaival – például tiltották a Kossuthéhoz hasonló körszakáll viseletét, csak útlevéllel lehetett utazni belföldön is – mély ellenállást váltott ki a magyar társadalomban, amihez soproniak is csatlakoztak.
Elég megemlíteni a líceumi Magyar Társaságot, amely az elnyomás évei alatt is ápolta anyanyelvünket és hagyományainkat. Ugyanakkor a kerületi központ Sopronban ekkor indult el számos fejlesztés: lelencház, múzeum épült, talán nem is kevés érdemeként a császárhoz hű Hauer családnak. Bár gróf Széchenyi István számtalan írásában kifejtette megvetését és utálatát Hauer Istvánnal szemben, de azt is elismerte, hogy a város ekkor indult meg a kiegyezés után csak még jobban felgyorsuló gyarapodás útján.
helyitema.hu
