Múlt szerda óta korábbi másodedzőnk, Baksa Szabolcs vezeti csapatunk edzéseit. Vele beszélgettünk arról, milyen volt a váltás az ő szemszögéből, és mik a tervei, céljai immáron vezetőedzőként
– Milyen volt nagyjából két és fél évig együtt dolgozni Gasperrel?
– Nagyon sokat tanultam tőle. Megítélésem szerint taktikai felkészültség terén az egyik legjobb szakember az NB I-ben dolgozó edzők között. Rengeteg tapasztalatot szereztem mellette szakmailag és emberileg is. Számomra emiatt nehezebb volt végigélni ezt az időszakot, hiszen nemcsak az edzéseken dolgoztunk sokat együtt, hanem a csarnokban elemeztünk, illetve online, a laptopjaink mellett ülve is szinte minden nap egyeztettünk.
– Folyamatában te hogyan láttad a történteket?
– Az Oroszlány elleni vereség igazi mélyütés volt. A kecskeméti győzelemmel átmenetileg talán sikerült feledtetni, de az újabb hazai vereség az NKA ellen – ahogy mondani szokták – „betette a kaput” a vezetőségnél. A meccs után előbb mi egyeztettünk Gasperrel, majd a vezetőség is beszélt a vezetőedzővel. Miután megszületett a döntés, velem is leültek megbeszélni a helyzetet.
Nem csináltam hiúsági kérdést abból, hogy vezetőedzővé lépjek elő, vagy hogy egy másik szakember munkáját segítsem. Végül ez a döntés született. Gaspertől abszolút pozitívan búcsúztam el, sőt távozása óta is beszéltünk már.
Azt is fontos elmondani, hogy nem volt jellemző ránk – és a csapatok többségére sem –, hogy idegenben jobban szerepeljenek, mint hazai pályán. Velünk mégis ez történt, nem igazán sikerült kiszolgálnunk a soproni közönséget. Ennek néha voltak objektív okai, például sérülések, de kétségtelen, hogy több játékos – legyen akár légiós, akár magyar – nagyon hullámzó teljesítményt nyújtott, ami az önbizalmukra is kihatott. Mindezért a srácok nevében is szeretnék elnézést kérni a szurkolóktól.
– Lassan egy hete átvetted a csapatot. Mi van most fókuszban? Tervezel változtatásokat a játékban?
– Némi szerencse, hogy a Magyar Kupa és a válogatott vb-selejtezői miatt most van egy hosszabb szünet. Egy több mint két évadon át épített, időnként kimondottan jól működő rendszerben alapvető, nagy változtatásokat nem érdemes eszközölni. A védekezésünk – leszámítva a lepattanók megszerzését – működött, de a védőpalánk alatti lepattanózás nagyon gyenge pont volt, ezt mindenképpen rendbe kell tenni. Támadásban szeretném, ha gyorsabban kosárlabdáznánk, és több lenne a rendezetlen védelem elleni játékunk.
Nem az a célom, hogy mi játsszuk a legszebb kosárlabdát, vagy hogy a mi taktikai repertoárunk legyen a legszélesebb. Azt szeretném, hogy a srácok egészséges önbizalommal, bátran, a parkettát felszántva, az ellenfélről „a nadrágot is leszedve” küzdjenek, és próbálják legjobb tudásuk szerint kiszolgálni a közönséget. A megbeszélésen ebben a fiúk is egyetértettek.
– A közelmúltban két változás is történt a keretben. Az egyik talán a vártnál is jobban bejött, a másik viszont szerkezeti módosítást is jelent, amit – a jelek szerint – még a csapatnak és az új játékosnak is szoknia kell. Megtudhatnánk valamit ennek a hátteréről?
– Fahro sérülten érkezett meg nyáron a bosnyák válogatott felkészüléséről, de szerencsére a szezon elejére rendbejött, és a hatmeccses győzelmi sorozat alatt remekelt, igazi vezére volt a csapatnak. Aztán újra előjöttek a fájdalmak, tudat alatt már félt az ütközésektől, ami a dobóformájára is kihatott. Később egy időben már edzeni sem nagyon tudott, a meccsekre gyakorlatilag „drótozták össze”. Nagy harcos volt, mindent megpróbált, de végül mindenkinek jobb megoldásnak tűnt a váltás.
Először az ő posztjára kerestünk magas játékost, de nagyon szűk volt a piac: egyetlen olyan játékos volt, aki minden tekintetben megfelelt volna, ő viszont másik csapatot választott. Ne felejtsük el, hogy akkoriban Luke Nelson is sérült volt, így végül az a döntés született, hogy mezőnyposzton bővítjük a keretet, a négyes posztot pedig a magyar játékosainkkal próbáljuk megoldani.
– Említetted a védőlepattanózást mint sarkalatos pontot. A szurkolók között már felvetődött, hogy időnként meg lehet-e próbálni együtt játszatni Zalánt és Pattont.
– Bár Josh Patton nem kimondottan távoli dobó, az látható, hogy középtávolról jó a keze. Éppen ezért abszolút elképzelhetőnek tartom – főleg amikor az ellenfél kifejezetten magas szerkezetben játszik –, hogy együtt is pályán legyenek.
– Nem lesz túl hálás a debütálásod a kispadon: március 7-én a bajnok és friss kupagyőztes Szolnok ellen léptek pályára. Mennyire készülsz már arra a meccsre?
– A Magyar Kupa négyes döntőjét végigkísértem, már csak azért is, mert az ott pályára lépő négy csapat közül hárommal – a Szolnokkal és a Honvéddal idegenben, a Pakssal pedig itthon – még játszunk. A múlt héten úgy láttam jónak, ha kicsit pihennek, feltöltődnek a srácok, hogy újult erővel vágjanak neki az alapszakaszból hátralévő időszaknak.
A héten még magunkra koncentrálunk, a saját játékunkat próbáljuk felfrissíteni – ahogy már említettem, gyorsítani –, majd a jövő héttől már teljes mértékben a Szolnokra fókuszálunk.
A Baksa Szabolcs: mélyvízben bejegyzés először Soproni Kosárlabda Club-én jelent meg.
Forrás: sopronkc.hu