Dörnyei Gábor: “A dobgépekből hiányzik az ember lüktetése”

jún

A legfontosabb egy dobos életében a magabiztos, szolid tempótartás és a megfelelő hangszín megtalálása, s akkor az ember meggyőző lesz – mondta Dörnyei Gábor a SopronDrumon tartott mesterkurzusán.

35386811_1776617489052576_1749314869418524672_n

Dörnyei Gábor mesterkurzusa a Soproni Petőfi Színházban. / Fotó: Torma Sándor

Londonban két egyetemen tanít, de nagyon szeret koncertezni is. Szerencsésnek tartja magát, mert szinte minden zenei stílusra nyitott a metáltól, a kubai ritmusokon, a pop zenén át a dzsesszig. A jó zenéket szereti, jó muzsikusok előadásában.

A SopronDrumon való kurzusán is több stílusú zenei anyagokból válogatott, hogy a különböző technikai elemeket, azoknak használatát megmutassa a jövő fiatal ütős generációjának. A háttérben kivetítőn figyelhették a lábainak mozgását az érdeklődők, akik láthatták, mennyi szint is adhat egy-egy zenének, hangulatnak, ritmusnak a megfelelő technika elsajátítása. A jó hangulatú találkozáson számtalan szakmai kérdést is kapott a diákoktól, profi dobosoktól, akiknek elmondta: a legfontosabb egy dobos életében az alapoknak az elsajátítása, ez olyan, mint egy ház alapjainak a megásása. Zeneelmélet, kottaolvasás, a stílusok, műfajok és azoknak a jellemzőinek az ismerete. Csak így tudja mindenki kialakítani a dobolási stílusát, megtalálnia a rá jellemző hangszíneket és számtalan műfajban érezheti a zene határtalanságát.

35347277_1776617352385923_8177581666743615488_n

Fotó: Torma Sándor

Kérdésünkre elmondta: ő nem hisz a most az internetes csatornákon látható úgynevezett “hálószoba dobosoknak”, akik otthon készült felvételeiken hihetetlen sebességgel képesek csapkodni a dobokat. Viszont lehet, hogy sehová nem hívnák meg őket koncertezni, mert nem tudnak zenélni, játszani, s olyan technikai, tudásbeli hiányosságokkal rendelkeznek, hogy még egy kávéházban sem tudnának lekísérni valakit egy seprűvel.

Ő szívesen tanít, örül a szakmai kurzusoknak is, szerinte mindig mindenkitől lehet tanulni, ellesni új fogásokat. Ahogy megfogalmazta, még olyan stílusú ütősöket is érdemes megnéznie az embernek, aki esetleg stílusban nem állnak közel egy doboshoz, ám ott is kaphat olyan impulzust, amely közel viheti valaminek a megismeréséhez. Örül annak és fantasztikus lehetőségnek tartja, hogy egyik nagy példaképe Billy Cobham kurzusán most Sopronban részt vehet, csakúgy Aaron Spearsen is. Ha még választhatna egyik nagy kedvence a sok ütős közül a kubail Horacio ‘El Negro‘ Hernandez kurzusára is beülne bárhol a világban.

35360490_1776617359052589_9182006605531578368_n

Fotó: Torma Sándor

A dobgépek alkalmazásáról nincs jó véleménye, főleg azért, mert szerinte egy gép soha nem tudja azt a lüktetést, lélegzetet, a lelket átadni, mint egy hangszeren játszó ember. Bizonyos esetekben a popzenében elfogadja a dobgépeket, mert abban a stílusban akadnak olyan megfogalmazása szerint kicsavart hangszínek, amelyeket egy dobos nem tud úgy leütni. Azt azonban helytelennek tartja, ha anyagi megfontolásból nem zenészt ültetnek a dob mögé.

Arra a kérdésre, hogy mi volt az életben a legjobb szakmai tanács, amit kapott, azt válaszolta: nyissa ki a fülét, tanuljon, legyen nyitott az új dolgokra és mindig figyeljen a többiekre. A zenéhez igazodjon, ne magának játsszon. A zene mindig a legfontosabb. Ennek kell alárendelni magát a dobosnak is. S akkor ráismernek majd egy leütésből, egy hangszínből is a nézők.