Mindennek van határa, szokták mondani. Sajnos, mindig vannak emberek, akik túllépik ezt a határt. Egyszerűen csak pofátlanok, tapintatlanok és kíméletlenek. Nem gondolkoznak. Városunkban a parkolóhelyek, (elvileg) mozgássérülteknek is biztosítva vannak, jelölve azt, esetlegesen a bejáratokhoz közelebb vannak kialakítva.
Ez azt a célt szolgálná, hogy gördülékenyebben, könnyebben közelítsék meg céljukat azok az emberek, akik megkülönböztetés nélkül, ugyan olyan jogokat élveznek, mint mi!
Kérés nélkül nehezítik meg életüket azok a ‘tuskók’, akik kényelemből közelebb, helyüket elfoglalva parkolnak, lelkiismeret furdalás nélkül.
Láttam már olyan autót is, aki a rámpa feljárója elé állt be. Nehogy egy kerekes székes, süteményt próbáljon vásárolni! Ráadásul, a sofőröknek áll feljebb, ha valaki csúnyán néz rájuk, esetleg meg is csóválja a fejét, jogosan, nem tetszését kifejezve.
Illene emberként kezelni minden egyes soproni polgárt és városunkba látogatókat egyaránt, illetve segíteni azokat, akik mi is lehetnénk, lehetünk. Mert sose lehet tudni, mit hoz egy új nap?! (a rendőröket is szorgalmaznám ennek a szabálysértésnek a felügyelését)