Cseh Ágnes Gabriella tűzzománcai és Papp József kerámiái a mohácsi múzeumban

A nagyszámú vendéget köszöntő Ferkov Jakab igazgató bevezetőjében elmondta, hogy az utóbbi időben egyre több kívülről érkező kiállítást mutatnak be a Kanizsai Dorottya Múzeum kamaratermében.

A múzeum saját anyagából már nem rendez időszaki kiállítást, csomagolnak és készülnek az új múzeumi épület honfoglalására. Örömének adott hangot, amikor megemlítette, hogy most a marosvásárhelyi származású, de már hosszabb ideje hazánkban alkotó Papp József kerámiái és a bajai származású Cseh Ágnes Gabriella tűzzománcai kerülnek a látogatók elé.

A kiállításon Cseh Ágnes Gabriella mondott bevezetőt, közben egy dalt énekelt el, majd Somlyó Zoltán Mesék című versét is beépítve mondandói sorába, hangolta rá a látogatókat a kiállított alkotások üzenetének a vételére.

A kiállított alkotások találkozásokról vallanak. Nemcsak két alkotó találkozásáról, hanem a zene, az irodalom, az ének találkozásáról is, melyeknek sok-sok hangulati eleme benne van a kiállítás tárgyaiban. E tárgyak így keltik fel az érdeklődést az emberekben arra, hogy önmaguk és világuk megismerésére törekedjenek.

Papp József édesapja szobrászművész volt. Ő indította el fiát a művészet útján. Az agyagban meglátott forma, annak sajátos szépsége ösztönzi, hogy kibontsa mindazt, amivel láthatóvá teszi az ember küldetését rendkívül mozgalmas világunkban. Az agyagba bele- és meglátott formákat óvatosan és alázatosan teszi láthatóvá. Törekszik arra, hogy a látogató számára megfogható legyen mindaz, amit ő maga beleálmodott, amivel szebbé akarja tenni környezetünket.

Kerámiáinak színvilágát: vörösek, zöldek, feketék és barnák teremtik meg. Formái sokfélék: tálak, vázák, de még megjelennek a hasábok, a csőformák is. Ezekből épülnek fel azok az épület-formák, melyek az évezredek távlatába visznek el bennünket. Díszítő motívumai között a kígyóvonalak mellett a kör, a négyzet, téglalap is erősítik azt az üzenetet, mely a boldogság útjának a keresése felé vezet. Mosoly-ló mitologikus formája, vagy az Anya gyermekeivel kissé ijesztők is lehetnek, mégis az életről, az élet szeretetéről szólnak. Lány figurái a sokszínű női világ ábrázolásának eszközei, mind-mind azt a csodálatos világot mutatja meg, mely arról beszél, hogy csak a nővel lehet teljes ez a csodálatos világ. Tálainak, vázáinak sokfélesége az életünk egy-egy részletének kiemelése, megerősítése (Nap tánca, Bordal, Vízparton).

Cseh Ágnes Gabriella tűzzománcain mesél, emlékeit idézi fel. Formákkal, vonalakkal és színekkel beszélget a látogatókkal. A technikai ismeretek segítik abban, hogy önmagát kifejezze, mondandóját, vallomását időtállóvá tegye.

A geometrikus formák erősítik mondanivalóját,ugyanakkor összekapcsolnak azzal a világgal, mely ezekből a formákból tevődik össze, és a miénk. Épületek, növények és gondolatok sokasága kel életre munkáin: Egymásra találás, a Kikelet, a Havasok alján vagy éppen az Álarc gondolkodtat el, ragad magával. Az Álarc-ról csak annyit, hogy nem a mohácsi télűző-tavaszváró busóálarca, hanem szintén a várakozás lázában élő velencei karneválozóké.

A tűzzománcok hasított kőlapokra vannak erősítve. Ezzel is jelzi az alkotó természet egészét. A szabálytalan formájú kőlapok egyfelől keretezik, másfelől bekapcsolják az alkotásokat a világ nagy körforgásába.

Bandi Szabolcs és Bálint zongorán, hegedűn, gitáron előadott dalokkal emelték a megnyitó fényét és fokozták a hangulatot, mely a művészetek találkozása révén gazdagította a résztvevőket.