Harmadik hete, hogy böjtölök. Harmadik éve már, hogy alávetem magam ennek kísérletnek. Az élet tele van válaszutakkal, kísértésekkel, megszokásokkal, közhelyekkel. Csakis magam miatt teszem azt, hogy böjtölök. Azért nem vonok meg magamtól mindent, de legalább a húsra és az alkoholra nem bólintok rá, negyven napig.
Emiatt majdnem minden éttermi menünek lőttek, mert mindegyik ajánlat A és B menü, húsosak. A héten megint kedvem szottyant étteremben ebédelni. Egy olyan helyen, ahol még sosem ettem. Az étlapról lecsós rizst rendeltem. A felszolgáló egy piros alkoholmentes aperetifet hozott, amit a tonikomba kevertem, így ihatóvá vált a ház ajándéka. Ezt egy sajtfalatka kenyérszeletke követte.
A kenyérke keményke volt, viszont a tetejére biggyesztett aszalt vagy szárított miniparadicsom sajttal fincsi falat volt. Az ebédemet egy-egy kellemes rázkódás bolondította meg, amit a vonatok jövés-menése okozott. Az étel nagyon ízlett, pont elég volt a két rizskorona finom lecsóval keverve. Kosármeccsen a tombolán ezer Ft-os utalványt ajánl fel ez az étterem. Felmerült a kérdés, mit lehet egy ezresért enni inni?!
Például ezt. Pont ennyit fizettem én is.