A haszon többet ér mint az egészség? Vagy csak nem érdekelnek a szabályok?
Nem dohányzom ! Én egy ilyen ember vagyok. Persze van sok sorstársam. A nevükben szólalok fel a füstölgők és a harácsoló vendéglátósok ellen. A párommal és kisfiunkkal szerettünk volna meginni egy kávét a plázában. Nem írom le, hogy melyik kávézóban történt az eset, de ha valaki körbesétál a plázában és hasonló, füstmentes módon szeretne meginni egy csésze feketét úgy, hogy közbe ne fújják az orra alá a mérgező füstöt, úgyis hamar rájön, hogy kisebb nagyobb eltérésekkel, de ugyan azt fogja átélni, mint mi.
Amikor megkérdeztük – a kedvesnek éppen nem mondható – „plázacica” külsejű, valószínűleg 8 általánost végzett hölgyet, hogy mi hol ülhetünk le a gyerekkel egy üdítő és két kávé elfogyasztására, bájosnak nem mondható hangon utasított egy olyan asztalhoz, amin éppen nem volt hamutartó, de ha hiszik ha nem, az asztal körül csak olyan asztalt láttunk, ami mind dohányzó volt.
Amikor számon kértem, hogy hol a nemdohányzó rész, az előbb említett „kedves hölgy” felcsattant, hogy: Olyan itt nincs, mert nincs rá igény !
Persze, hogy nincs, ha ilyen a hozzáállás – mondtam neki – hiszen egy józaneszű ember, aki nem akar passzív dohányzástól kapott tüdőrák miatt megdögleni, messze elkerüli az olyan helyeket, ahol füstgomolyag közepén ülnek a majdani tüdőrákosok. Azok, akik természetesen elvárják majd a szuper kezeléseket – magukat nagyon sajnálva és sajnáltatva – és természetesen elvárják azt is, hogy mi nem dohányosok is ugyan úgy hozzájáruljunk a gyógyíttatásukhoz adóinkkal.
Megjegyzem, fejlettebb országokban már kötelezően több egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie, egy aktív dohányosnak, hiszen betegsége, vagy halála is természetesen hamarabb fakad káros szenvedélyéből.
Visszatérve a felszolgáló hölgyhöz: azért is érezhettük úgy, hogy nem lehet több 8 általános a végzettsége, mivel ha legalább egy 3 éves vendéglátót elvégez, már kell találkoznia némi szabályozással, mely a dohányzást és nem dohányzást illeti.
A kedvesség hiányáról már ne is beszéljünk, hiszen Ő dolgozik a vendéglátásban, és örüljön az a vendég, ha Ő, mint fáradt „dolgozó Nő” az asztalára vágja, a vendég által alázatosan kért fogyasztani valót.
Az iróniát félretéve kijelenthetjük, hogy az ilyen felszolgáló lejáratja ezt a fajta munkát, és a főnöke nem is tudja, hogy miért kevesebb a forgalom néha-néha.
Bár ha a tulaj nem figyel oda az ilyesmire Ő is megérdemli a bírálatot, sőt megérdemelne néhány hatósági ellenőrzést is !
Következő történetem egy puccos sznob helyről fog szólni, ahol hasonlóan kedvesek a pincérek, és ennél még érdekesebb és bicskanyitogatóbb lesz a sztori.
Kedves egészségünkre !