Gyorsasági OB a bokszon belülről és kívülről – Avagy autóversenyből sosem elég 2.

Miután megnézegettük a kupás Suzukikat (ezek lényegében széria Swiftek kikönnyítve és versenyfutóművel ellátva, általában itt kezdik a pályafutásukat a gyorsasági versenyzők, majd lépnek feljebb a nagyobb gépekre), igazi BMW fanatikusnak való csemegékbe botlottunk… két fehér E30 325i versenyautó álldogált egy boxban, makulátlan tisztán, még a motortér is pormentesen ragyogott.

Amíg bámészkodtunk megjelent egy TV stáb, és a szerelők elkezdték kitolni az egyik autót is háttérként egy interjúhoz. Mi is ottmaradtunk hallgatózni egyet, így megtudhattuk, hogy egy hamarosan itthon is induló, külföldön már népszerű versenysorozat (BMW 325 challenge) első két hírmondójához van szerencsénk (bővebben a Gyorsasági Magazin oldalán olvasható róla egy cikk).

Tibi utána egy még régebbi BMW-t nézegetett nagy figyelemmel, amikor megkocogtattam a vállát és mondtam, hogy forduljon meg. Mikor hátranézett ő is megpillanthatta amit kiszúrtam: egy Saleen S7 álldogált az egyik boxban. Igen, ez az a szupersportkocsi, amit ha jól emlékszem a Heineken reklámjában préseltek össze sörösdoboznak.

Egy olyan autó, melynek utcai változata 750 lóerős, és 2,8 mp alatt éri el a 100 km/órás sebességet. Nem olyan dolog, amit ne nézne meg az ember közelről, ha alkalma nyílik rá.
Ezután a szomszéd boxban álló Ferrari F430 már nem is volt olyan különleges, pedig azért az sem akármilyen járgány.

Miután az összes kocsit megnéztük felmentünk az egyik dombra, amit Egon ajánlott, és onnan szinte az egész pályát belátva néztük a versenyeket.

Egymás után következtek a jobbnál jobb versenyek: Suzuki kupa, Seat kupa (350 lóerős komoly gépek), kis és nagytúraautók. Több versenyen Egon mesélt érdekességeket, mert sajnos az ő aznapi versenyzése váltóhiba miatt igen korán végetért. Igaz így viszont megtudhattuk pl. hogy az egyik feltűnően gyors F Astra 200 lóerős motorral rendelkezik (egyébként egy hölgy vezette és második lett a kategóriájában).

Versenyek közt a csapatnál hűsöltünk, megnéztük a szervízkamiont, beszélgettünk a szerelőkkel, megcsodáltuk, ahogy a sok kavicsot összeszedett versenygumikat (hasonlóan mint a forma 1-ben olyan gumikat használnak, amik üzemi hőfokon egészen puhák lesznek, így ha az autó kimegy a pályáról, azonnal beleragad egy csomó kavics és egyéb szennyeződés) egy hőlégfúvó segítségével felmelegítve egyszerűen legyalulják róluk a koszos réteget, így edzéseken még használhatóak maradnak.

A nap végére rengeteg élménnyel telten tértünk haza, ezúton is köszönöm a GFS csapatának a vendéglátást és a türelmet, hogy egész nap ott lábatlankodtunk.