Renault World Series – Hungaroring 1.rész

júl

Mint azt már a Fertő partys cikkben is említettem, szombaton a Hungaroringen jártam, a Renault World Series versenysorozat érkezett Magyarországra, és mivel ingyen lehetett megtekinteni, egy magamfajta benzinvérű őrült semmiképp sem hagyhatta ki. Szerencsére Tibi barátom és munkatársa is mentek, így hozzájuk csapódta, plusz vittem magammal még két embert, had legyünk jó sokan. Reggel az előző napi koncertek után félkómásan ébredtem, majd gyors zuhany, ipari mennyiségű szendvics legyártása, még nálam is kómásabb öcsém kirugdosása az ágyból, aztá irány

a megbeszélt találkozóhely. Itt már várt ránk egy Crysler Voyager kisbusz, ami 7 személyes lévén egész kényelmesnek bizonyult a hosszú utra. Miután elsütöttünk pár Star Trekes poént (ugyebár Voyager), útnak is indultunk. 2 és fél óra alatt Budapesten voltunk, ahol csatlakozott hozzánk még valaki (hozzánk hasonló őrült), aztán még intenzívebb röpködő poénok közepette elindultunk a Hungaroring felé… na innen következett a neheze.

A sor egészen az autópályáig állt. Hiába próbálkoztunk a 2. lehajtón, ott sem volt jobb a helyzet. Keserves másfél óra következett, gyök 2-vel haladtunk előre, sokszor hálát adva a légkondícionáló feltalálójának, mert a nélkül élve főttünk volna meg az autóban. Azért lassan csak odaértünk, illetve majdnem, mert nem mentünk el a bejáratig, hanem leparkoltunk és gyalog folytattuk utunkat. Így már lényegesen gyorsabban haladtunk, és hamarosan benn is voltunk a pályán.

Mindenfelé rengeteg ember, köszönhetően többek között az ingyenes belépőjegyeknek (amikre nem is volt szükség, mert senki nem nézte, hogy egyáltalán van-e). Mivel érkezésünkkor épp nem ment a pályán semmilyen verseny, így a kiállított versenyutóknál kezdtünk. Megtekinthető volt a Renault gazdag versenymúltjának minden fontosabb autója… Ferjáncz Attila egykori Renault 12 rallygépétől a Renault 5 GT turbón keresztül a 70-es évek Formula és GT versenyautóin keresztül napjaink kupás Meganjaiig minden ki volt állítva, a formaautók ráadásul leszedett burkolattal.

Időnként beindították valamelyiket, és megtúráztatták a motort, nekünk például egy 70-es évekbeli versenygéphez volt szerencsénk közvetlen közelről… a versenygépekre jellemző egyenetlen alapjárat után a villámgyorsan felpörgő motor dobhártyaszaggató üvöltése következett…órákig el tudnám hallgatni. Eztután a pályán feltűntek az oldtimer autók… gyönyörű veterán Mercedesek, öreg Porschék és sok egyéb csodálatos ritkaság körözött a pályán, majd pont ott jöttek le, ahol mi álltunk így karnyújtásnyi távolságból csodálhattam meg mindet. Természetesen a fényképezőgép sem pihent. Még egy Shelby Cobra is volt!

A tulajdonosok kedvesen integettek, én pedig arra gondoltam, hogy manapság miért nem gyártanak ilyen szép autókat? Az oldtimerek után a World series (3.5 literes 425 lóerős V6-os formaautók) versenyfutama következett 25 körön keresztül… remek helyre sikerült állnunk, pont beláttuk az egyik kanyart ahol igencsak zajlottak az események. Kicsúszások, előzés, ütközés… több akció mint sok komplett Formula 1-es futamon, és mindez élőben az orrunk előtt. Szegény biztonsági autó sem pihenhetett, de ez csak fokozta a látványt, hiszen a mögötte feltorlódó autók, miután kiment ismét vadul támadták egymást, aminek nemegyszer lett a vége újabb koccanás, vagy kicsúszás.

A formaautók után az elején megcsodált történelmi versenyautók köröztek, azaz olyan gépcsodákat láthattunk versenypályán, amikhez sajnos túl későn születtem, hogy verseny közben láthassam őket: turbós Formula-1-esek, GT versenyautók, és persze a kis méregzsák Renault 5. Ez utóbbinak a pilótája igazi show-t csinált: egyenesben nagy gáz, aztán kanyar előtt fék, kocsit megpördít 360 fokban, majd a kanyar végig driftelve. Ezt úgy is megcsinálta, hogy az egyik formaautó egész közel jött mögötte. Fantasztikus volt.