Mestereink: Master Tanpai Rinpocse Az Utazó Tibeti Láma

 Rinpoche Bíró Icával. 1990-ben megalapította a Fehér Királyi Kolostort Kathmanduban, Nepálban, ahol több száz szerzetes részesül ingyenes tanulmányokban, szállásban és étkezésben. Ez az egyik legnagyobb kolostor Nepálban. A mester nem csak a meditáció gyakorlását hangsúlyozza a tanítványainak, hanem azt is, hogy tiszteljék az országukat, vallásukat, és minden vallás lényegét egyesítve és megértve segítsék az országukat és az egész világot, csillapítsák le a harag tüzét, és találják meg a békét magukban és az egész világ.

Az a szó, hogy Rinpocse tibeti nyelven ékkövet jelent és egy bizonyos vallási méltóságot jelöl, pontosabban néhány magas rangú tanult buddhista spirituális vezetőt neveznek így. Egy ilyen ékkő, egy Tan Pai nevű rinpocse egy ideje rendszeresen ellátogat Magyarországra és előadásokat, úgynevezett tanításokat ad előre meghirdetett időpontokban és helyeken a tanulni vágyóknak.

Tan Pai mester bemutatkozása:

– 1952-ben születtem Tibetben. Apám volt a falu polgármestere. Ennek a funkciónak a betöltése generációk óta a mi családunk feladata. Ha a legidősebb fiú elér egy bizonyos kort, akkor vállalnia kell ezt a tisztet. Szüleimnek én vagyok a legidősebb gyermeke, tehát ha Tibetben maradok, ma polgármester lennék. Hála Istennek, hála Buddhának, más volt a karmám. Ma Nepál egyik legnagyobb kolostorának vagyok a vezetője, két-háromszáz szerzetest tanítok, illetve ingyenes szállást és étkezést, és a tanulásukhoz szükséges eszközöket biztosítok a számukra. Sőt, a világ bármely tájáról érkezőket is hasonló feltételekkel fogadom. De visszatérve a családomra: ez egy igen régi, nagy tradíciókkal rendelkező család.

Az ősök sorában sok spirituális, szentként tisztelt ember van. Mind közül a legnagyobb a nagy jógi, Milarepa, akit anyám ágán tudhatok távoli rokonomnak. Apám oldalán pedig Tibet egyik nagyra tartott megvilágosult mesterét, Csagme Rinpocsét említem, aki húsz kötetes filozófiai munkát írt a meditációról.

Abban, hogy én ma Nepálban élek, jelentős szerepet játszik egy zarándokút, amin még egészen kis gyermekként vettem részt. A cél Buddha Shakjamuni szülőhelye volt, de az úton sok kolostort is meglátogattunk és mondhatom, Buddha földjének spiritualizmusa nagy hatással volt rám. Aztán ahogy iskoláskorú lettem, elemi iskolai tanulmányaimmal párhuzamosan kolostori képzésben is részesültem.

További taníttatásom színhelye pedig az indiai Benáreszben lévő szanszkrit egyetem, ahol 10 éves tanulás után filozófiai doktorátust szereztem. Tanulmányaim nemcsak a tai, tibeti vagy japán buddhizmusra terjedtek ki, hanem felölelték a buddhizmus egészét. 1979-ben, amikor végeztem, elmentem a Himalája-beli Szikkim-be, India és Kína határára. Ott nyugszik az én gyökér-lámám, a XVI. Karmapa. Tehát odamentem egy nagy kolostorba , ami tanulásra és meditációs elvonulásra szolgál.

Egyike voltam azon szerencséseknek, akiket a Karmapa érdemesnek talált egy négy és fél éves elvonulás elvégzésére. A négy és fél éves meditációval eltöltött periódus után pedig – a tradíciónak megfelelően – a Karmapa fiának és meditációs mesternek nyilvánítottak.

Hogyan lett belőlem utazó láma, azaz tanító?

-Mivel a Karmapa és a barátaim is úgy gondolták, hogy a nyugati világban hasznos tevékenységet folytathatnék, 1984-től kezdve elkezdtem utazni a világban és tanítani azt, hogy hogyan lehet békét és harmóniát találni a világban, illetve hogyan lehet törekedni a megvilágosodásra.

Hogyan emlékszem vissza az első nyugati utamra, illetve arra, hogy hogyan hatott rám a nyugati civilizáció?

Hogy mi volt az első benyomásom az önök világáról és a benne élőkről? – Buddha tanítása és a dharma tanulmányozása megismerteti az emberrel a szamszára, az örök körforgás működését. Ezért nem lepődtem meg semmin. Mindegy, hogy valaki keleten vagy nyugaton él, az emberi természet ugyanolyan. A tudatlanság következményei hasonlók a szamszarában: túlfejlett egó, önzés, büszkeség, düh, féltékenység, kapzsiság – ezek mindenhol jelen vannak. Vannak jobbak és vannak rosszabbak, de mind esendők, akiket tanítani kell, hogy jobb emberi lényekké váljanak

Amikor tanítok, ugyanazt mondom- e, mindegy hogy Keleten vagy Nyugaton vagyok éppen?

– A kérdések különbözhetnek, de a problémák gyökere ugyanaz. Az én dolgom az, hogy hozzásegítsem az embereket a szerető együttérzés kifejlesztéséhez. Aki emberi lénynek született, az nagy lehetőséget kapott. De ha nem találkozik valakivel, akitől megkaphatná a megfelelő tanítást, akkor elveszhet annak a lehetősége, hogy tanuljon ezen a világon. A valódi mester tehát nagy értéket képvisel, hiszen irányítani tudja a hozzá fordulót, mivel tudatát megtölti a bölcsesség nektárja, és sok egykor élt megvilágosodott áldását viseli.

A világban látottak milyen hatással vannak rám?

– Én egy semmi vagyok. A benyomásaimra, érzéseimre úgy tekintek, mint olyan valamikre, amelyekről nem kell tudomást vennem. Mások érzéseire azonban fogékonynak kell lennem, ha segíteni akarom őket. És én arra törekszem, hogy mások javára legyek.

http://www.biroica.hu/ 

Összeállította:

Demuth János

http://ezoterikasopron.uw.hu/