A vasfüggöny átvágásának húszéves évfordulója

Burgenland tartomány Magyarországgal együtt a határáttörés helyszínén, a magyar–osztrák határon ünnepelte június 26-án a határnyitás 20. évfordulóját.

1989. június 27-én, az akkori két külügyminiszter, Alois Mock és magyar kollégája Horn Gyula szimbolikusan átvágta a vasfüggönyt. Igaz, nem a páneurópai piknik helyszínén, – amint ezt tévesen a helyszínen egy emlékoszlop hirdeti – hanem innen jóval távolabb.

Az este fél 8-kor kezdőd ünnepség diszvendége volt Sólyom László köztársasági elnök és Heinz Fischer osztrák szövetségi elnök. A rangos vendégek között többek között ott láthattuk Michael Spindelegger osztrák külügyminisztert, Hans Niessl tartományfőnököt, Firtl Mátyást, Sopron országgyűlési képviselőjét, dr. Fodor Tamást, Sopron polgármesterét, Palkovics Jánost, Fertőrákos polgármesterét, osztrák és magyar pártok képviselőit, valamint a két ország rangos közéleti szereplőit. Az eseményt komoly sajtóérdeklődés kísérte.

A helyszínen felállított sátorban „1989 – Szemtanúk ecsetelik az eseményeket” címmel kerekasztal beszélgetés is szerveztek, melyen résztvett Bella Árpád, egykori határőrparancsnok, Johann Göltl, egykori vámfőfelügyelő, Nagy László, a Páneurópai Piknik egyik szervezője, és a Kaiser család, az egykori menekültek közül.

A kerekasztal beszélgetést követően köszöntőt mondott Michael Spindelegger, osztrák külügyminiszter és Heinz Fischer osztrák államelnök.

Ezt követően Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke lépett a mikrofonhoz, aki beszédében többek között a következőket mondotta:

A vasfüggöny lebontását ünnepli holnap közösen számos európai ország Budapesten. Kedves gesztus, hogy ennek az ünnepnek az előestéjén Burgenland tartomány is megemlékezik a határ megnyitásáról, azon a helyen, ahol augusztus 19-én a Páneurópai Pikniken hatszáz NDK állampolgárnak sikerült átjutnia a határon. A szögesdrót leomlása nem vezetett volna Európa egységesüléséhez, ha a határ két oldalán gyökeresen eltérő rendszerek maradtak volna. Az egységet a demokratikus rendszerváltás hozta meg. Ma, itt, azt ünnepeljük, hogy bátor embereknek, spontán, civil kezdeményezéseknek mennyire fontos szerepe volt a rendszerváltásban és ezen belül a határ megnyitásában.

Sólyom László a következő személyes történettel fejezte be beszédét: hiába volt a magyaroknak útlevele a nyolcvanas évek végén, a határhoz érve csak nőtt a szorítás a gyomorban, s az átkelőhöz érve tetőfokár hágott a szorongás. Amikor feleségemmel nyugatra utaztunk konferenciára, vagy ösztöndíjas útra, a határ osztrák felén azonnal félreálltunk, kiszálltunk az autóból és szó szerint fellélegeztünk, nagy levegőt vettünk. Itt már nem érhet bennünket semmi! Ez volt a Geborgenheit, vagy szárazabban a jogbiztonság érzése. S aztán vidáman hajtottunk tovább. 1990-ben ismét Bécsbe utaztunk. A határ után megszólalt a feleségem: was’ stimmt nicht. Ich fühlr nichts. Ekkor értettük meg nemcsak eszünkkel, de idegeinkkel, egész valónkkal a változást. Magyarország valóban ismét Európában van!

sopron.hu