Az első hangosfilm napja

1931- ben, szeptember 25-én mutatták be a A kék bálvány című első magyar hangosfilmet. Erről az jut eszembe, hogy a Nyugat -Dunántúlon, Csornán, Kapuváron, Sopronban sorra nyíltak meg az első mozik a múlt század elején. Sopronban 1911-ben készült el a Hartmann testvérek jóvoltából az Elektro-Bioskop.  Az épületét olyan jól megtervezte Schármár Károly, hogy ma is jó állapotban látható a Lackner Kristóf utca 10. szám alatt.

Igaz ma már nem mozinak ad helyet, de a tiszteletet mindenképpen megérdemli a 106 éves barokk jellegű épület. Bizony itt valamikor az első néma filmek pörögtek. Jött a lokomotív és a repülő, a nézők pedig lekapták fejüket, mert azt hitték valóságos a jelenet. Volt aztán itt illatosított víz, amivel körbejárták a termet és ibolyaillatúvá permetezték az “ájert”. Szegény József Attila gyerekként  is ilyesmivel kereste a kenyerét alkalmanként a fővárosi mozikban. Persze a néma filmek idejében sem kellett attól tartani, hogy méla csendbe burkolózik a terem, a zongorista gondoskodott a hangulatról. És hogy mennyire filmszínházak voltak ezek a szépséges intézmények, arról mi sem tanúskodik jobban, hogy a mozilátogatók nem egyszer állva tapsolták meg az előadásokat. Magyarországon a filmgyártást a Projectograph kezdte el az 1910-es években. Az első műtermet 1912-ben nyitotta meg Faludi Miklós Budapesten. Ezekben az években mindössze 4-10 film készült el évente, de azokban már népszerű színházi színészek játszottak, mint Márkus Emília, Varsányi Irén, Fedák Sári, Hegedűs Gyula. A korszak filmsikereit valószínűleg a soproni Elektro-Bioskop-ban is láthatta a közönség. Ezek voltak a Szent Péter esernyője, a Gólyakalifa, János vitéz. Éjjeli menedékhely című filmek.