Beatrice riport

Vannak „halhatatlan” magyar zenekarok. Olyan bandák, amelyek zenéjén 3, vagy akár 4 generáció nőtt fel. Olyan bandák, amelyek dalai szinte örökérvényű értéket közvetítenek. Ilyen zenekar a Beatrice is, amely 1978-as (át)alakulása óta állócsillag a magyar rockzene színpadán. A zenekar frontemberével – vezetőjével, Nagy Feróval beszélgettem a December 14.-i, soproni hűségnapi Civitas Fesztivál okán, melyen a Beatrice zenekar fellép, tisztelegve az 1921-es dicsőséges népszavazás, és a népszavazást kiharcoló hősök emléke előtt.

A Veled készült interjúk nagy része a Beatrice múltjáról szól. Én inkább a jelenről, jövőről kérdeznélek. Mi újság mostanában a zenekar háza táján? Ha az 1978-as átalakulást vesszük alapul, jövőre ünnepli a „rockzenekar-Beatrice” a 30. születésnapját. Készülnek új dalok, esetleg egy teljes új lemez? Várhatunk valami nagy durranást az évfordulón?

Feró: Talán haladjunk sorjában. Jövőre, okt. 18.-án lesz a Pecsában a nagy – 30 éves –emlékkoncert. Reméljük, hogy igazán emlékezetes lesz. Készülnek-e új dalok? Igenis meg nem is. Valami elindult, de nekem még korai erről beszélni.

Már az is nagy durranás, hogy a zenekarra nem csökkent az érdeklődés, mégis néha úgy érzem, mintha valami retró zenekar lennénk.

Beszéljünk kicsit Rólad. Rengeteget dolgozol a Beatrice mellett is. Rádiózol, beszélgetős esteken veszel részt meghívottként, vendégszerepléseket vállalsz más zenekaroknál 1-1 szám erejéig (legutóbb a Civitas Fesztiválon is fellépő Hungarica zenekar bemutatkozó lemezén énekeltél egy nótát), s mostanság feltűnően sokat szerepelsz a médiában is. Válogatsz a felkérések között valamilyen szempontok szerint, vagy igyekszel minden felkérésnek eleget tenni?

Feró: Vannak olyan felkérések, / pl. Hungarica/ amire nem lehet nemet mondani. A médiában pedig mutatkozni kell, szem előtt lenni. Persze mindent nem tudok és nem is akarok elvállalni, de ha eszement kihívással találkozom, általában beleugrom a mélyvízbe. Szeretem a veszélyes helyeket.

Néhány televíziós fellépésed miatt sokan negatív kritikával illetnek. Foglalkozol ezekkel a vádakkal? Válaszolsz rájuk, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyod őket?

Feró: Leszarom őket. Én sem szoktam mások életébe beleszólni. Ha valaki tényleg szeret, hagyja, hogy úgy éljem az életemet, ahogy én akarom. Nem tartozom „megfeleléssel” csak magamnak.

Térjünk át Sopron városára. Szeretsz Sopronban koncertezni? Milyennek találod a soproni közönséget? Egyébként vannak Sopronhoz kötődő ismeretségi szálaid, kapcsolataid?

Feró: Sopron egyike a kedvenc magyar városaimnak. Nagyon sokszor adott helyet a Beatrice koncerteknek. Baráti szálak is kötnek ide a Moby Dick együttesen keresztül.

A December 14.-i Civitas Fesztivál az 1921-es dicsőséges soproni népszavazás emlékére lett megszervezve. E népszavazásnak köszönhető, hogy Sopron magyar város maradhatott. Hallhatunk majd a koncerteteken olyan nótát, amelyet konkrétan a népszavazás emlékére adtok elő?

Feró: Hát ez teljesen természetes. Több olyan dalunk van amely kapcsolatba hozható a nemzeti identitásunkkal. Sopron hősiessége szerintem nem kapta meg országosan azt az megbecsülést, ami járna neki a gyalázatos trianoni diktátumok felülírása kapcsán. A mai napig fájdalmas arra gondolni, hogy a győztes hatalmak nem engedték az ország más – elcsatolásra ítélt – vidékein is népszavazást.

Köszönöm a beszélgetést. Várunk benneteket december 14.-én, hogy közösen ünnepeljük meg Sopron 1921-es győzelmét.