Bezártuk, de nagyon – Volt 4.0

Az utolsó nap a várakozásoknak megfelően zajlott. A zenészek a csúcson, aközönség a csúcson, a szervezők a csúcso (bár most már erős csúszásban kezdődtek a koncertek) a csajok a csúcson. A nézőszám folyamtosan nővekedett és sokan már „szigetfílinget” emlegettek az emberek vonulását és a tömeget illetően. A securytis emberekkel és a fotósokkal beszélgetve a Legkultúráltabb Fesztivál jelzőt aggatták a Volt Fesztiválra.

Nem mintha ez a két réteg véleménye lenne a mértékadó, de őnekik azért van tapasztalatuk a kérdést illetően. A tegnapi eső, hajnalban méegyszer megáztatta a fesztiválozókat, de ez semmit sem rontott a hangulaton. Igaz a Tercia sátrat egy kicsit megtépázták, de az üzemeltetők szerint „ennyi belefér”. Sajnos nem voltam ott, de a hírek szerint hajnalban még ott is fergeteges esőbuli volt.

A sár nem csak a gyalogosoknak, de a gépeknek is nehézséget okozott. A sörös autó mellett a Pet Shop Boys kisebbik kamionja is nehezen mozgott a terepen. Az előbbit egy terepjáró, az utóbbit a szerencse és a sofőr mentette ki a laza felázott földből.

Na, csapjunk bele a lecsóba! Nem a Kispál és a Borz gitárosát akartam bántatni. A nagyszínpadon ő kezdett a Pál utcai fiúk formációval. Megjegyezve, hogy „tök rendesek vagytok, hogy ilyen melegben eljöttetek. Én biztosan nem jöttem volna el!” Szemben a legnagyobb szpotlámpával (gyk. nap) nyomták végig a koncertet.

Újra elkezdtem szárnyalásomat, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kezdeti lendülettel. A lelkesedéssel nem volt hiba, de azért nem múlik el nyomtalanul az éjszaka és a minimálszintű alvás. A Viva szponzorálta rocksátorban a számomra teljesen ismeretlen (nem az első) zenekar kezdte a matinét.

Lassan már nem is szorgos méhként, hanem gey kemotoxos légyként pörögtem koncertről koncertre. A délutáni gyerekműsort az óriásbábokkal a Copycon rapperei zúzták szét. Sajátos stílusban, egyéni szövegszerkezettel (próbálom körülírni és nem kipontozni a használt kifejezéseket) és saját DJvel reppeltek a Kisalföld színpadon.

A koncertek mellett több kultúrális és zenei program is zajlott a Fesztivál területén Ilyen volt a Dob + Basszus tévéműsor basszus és dob versenye. A nap végére a legjobb basszus gitáros és dobos megkapta és egy napig viselhette a „legjobb basszus gitáros” ill. dobos címet.

Fél hat helyett már csúszásban kezdett a Pannonia Allstar Ska Orchestra. Aki szereti ezt a stílusú zenét, annak itt volt a helye a djuice sátorban.

Közben megérkezett pártunk (még nem, de ha így folytatja…) és államunk elsőszámú vezetője Gyurcsány Ferenc. A „fizetett kérdezők” közé, érzésem szerint véletlenül becsúszhatott az 56 és az „ebből az országból el is lehet menni” tényeket firtató fiatalember kérdése is. Nekem az vicc jutott eszembe a válasz és az általam meghallgatott szereplés amikor a feleség hazaér és a férjét egy szőkével találja az ágyban. Erre a férj elkezd magyarázkodni, hogy ez nem is az aminek látszik. Végső kérdésként pedig a „Nekem hiszel vagy a szemednek?” szegezi párjának. A politika is sikamlós terület, ahol minden igaz és az ellenkezője is, így ugorjunk tovább elvégre ki az a birka, aki ennyi koncert között nekiáll politizálni.

Inkább Quimby. Éjszakai lények révén nehezen viselték a napfényt, de ez nem akadályozta őket a zenélésben. Legalább ők is barnultak egy kicsit.

A szokásos kör nagyszínpad után rocksátor Alvin és a Mókusok. A szinpadon visszafogott fekete szerelés a nézőtéren kultúrált, de izmos pogózás.

A kör folytatódik Balkán Fanatic. Közben legnagyobb sajnálatomra és köszönhetően a színpadokon történő csúszásnak izomból lemaradtam Ludditákról. Aki hallotta írja már meg nekünk milyen volt!

Belga a djuce arénában teltház előtt indult be. Ha figyeled a szöveget nem is olyan eccerű zene ez. Nem véletlen a teltsátor.

Belga után ugyanitt jött a német nyelvterületen jól ismert Bauchklang. Mikor a beálás volt én háttal álltam a színpadnak és hallottam, hogy a dobot hangolják a keverőpultnál. Gondoltam mégis csak lesz hangszer, pedig a hírek szerint a srácok szájból nyomják. Mikor hátrafordultam lepődtem meg, hogy valóban szájból jött a mikrofonba a hang. Ezzel a bevezetővel már a többit tessék elképzelni. Öt srác a színpadon, egy énekel a többiek pedig nyomják alá a „hangszeres” kíséretet.

Megjöttek nyújork bandái! Sprechen Sie nyújorki? Mert ők igen. És nem is akár hogyan! Míg ezt a cikket írom közben a Fun Lovin’ Criminals -t hallgatom. Nekem két új kedvencem lett ezen a Fesztiválon. A Kyoto Jazz Massive mellett, ez a banda érintette meg a fellépők közül a lelkemet.

A nagyszínpad zárókoncertje a Pet Shop Boys lett. A többen megjegyezték, hogy erősen plébekszagú a dolog. A színpadi látvány és az ismert számok azonban kárpótoltak mindenkit. Volt aki már délután négykor odaállt az első sorba, hogy minél közelebbről élvezhesse brittek zenéjét. A ráadásban a Go West -re búcsúzott a kisállat kereskedés és a Volt Fesztivál.

Négy húzós napon vagyunk túl, amiben annyi koncertet kaptunk amennyi belénkfért. Sok helyszínről lemaradtam, de jövőre ígérem klónztatjuk magunkat, hogy minden helyszínről, minél több képpel adhassunk ízelítőt a Vot Fesztiválról.

Értékelés még biztosan lesz, de most megyek, kimosom a sáros bakancsom, eszek valamit és kialszom magam. Jóccakát!

pocza