Chris Deviney: szellemi körben – villáminterjú
Chris Deviney, She-e Wu és Rolando Morales-Matos közös fellépése a SopronDrumon a klasszikus ütős-világot is bemutatta szombaton a Barlangszínházban. A ritmus varázsában jól megfért Bach, Pat Metheny, a rumba, a dzsessz és a latin ritmusok is.
Együtt a Barlangszínház színpadán: Horváth Kornél, Chris Deviney, Rolando-Morales Matos és She-e Wu
Az est egy részét a fellépők Steve Weiss ütős kereskedő emlékének szentelték. She-e Wu nyitásként négy Bach művet játszott marimbán, teljesen lenyűgözte a közönséget játékával, átélésével, könnyedségével, lényével. Különleges hangszerének a hangja a játszóhely falai között légiessé tették Bach zenéjének égből jövő eredetét.
She-e Wu marimbaművész
Chris Deviney vibrafonon klasszikus átirattal kezdett, hihetetlen érzékkel, mély lélekkel szólalta a meg a hangszerét, majd váltott és könnyedén repítette a hangokat a latin világ felé. Rolando Morales-Matos is átirattal kezdett, aztán megmutatta dobokon, hogy a témára mit épített fel ritmikailag, egyedülállóan, profin.
Chris Deviney és Rolando Morales-Matos
Deviney nagy kedvence a dzsesszgitáros Pat Metheny, 1997-es albumából ő írt ütősökre épülő három részes művet, melyet hatalmas sikerrel mutattak be Amerikában, így nem véletlen, hogy játszottak egy Metheny számot is.
Chris Deviney
Chris Deviney: szellemi körben – viláminterjú
Chris Deviney, a Philadelphiai Szimfonikus Zenekar első számú ütőhangszerese, a New Jersey-ben lévő Rutgers Egyetem professzora, zeneszerző, a Florida State University Dohnányi-díját 2005-ben vehette a kiváló minőségű munkájáért, teljesítményéért.
- Mit jelent Önnek azon a helyen fellépni, amelyet Dohnányi Ernő fedezett fel a művészek számára?
– Nem tudtam erről a történetről, de ez nagyon megtisztelő és érdekes. Amikor megkaptam a Dohnányi-díjat, természetesen ismertem az életét, munkásságát, hogy ki is volt ő. Az országaink közötti földrajzi távolság olyan nagynak tűnik, mégis így most egy nagy szellemi körbe kerültem. Mintha visszatértem volna valahová. Örülök, hogy itt lehetek.
- A hang a lélek vagy az élet rezgése?
– Ezen még nem gondolkodtam. A vibrafon fenntartja a hangot, ha az ember engedi mindig fennmaradni, akkor olyan, mintha vérezne, vagy piszkos, maszatos lenne. Ha lent marad végig a hang, akkor száraznak, üresnek tűnik. Meg kell találni az ideális elegyet, mixet – látja, az élet talán épp ilyen velünk. Mondjuk, a vibrafonozás ebben hasonlít a zongorázáshoz. Ezért szeretik ezt a hangszert annyira, mert úgy lehet játszani rajta, mintha az ember zongorázna.
- Miről álmodik egy zeneszerző?
– A közönséggel való kapcsolatról. Beszélgetni szeretne a hangok, a zene által a nézőkkel, valakivel. Igaz, a publikum nem szól vissza, nem is lehet erre kényszeríteni, ám a művész szeretné azt elérni, hogy létrejöjjön a kapcsolat. Ezért találjuk ki a zenét. Beszélgetni egymással így. A zeneszerző erre törekszik még álmában is.
– Varga Róbert -
