Elkápráztattak

Meg sem érkeztem, de már izzadtam! Kivakartam magam a téli cumóimból és érdeklődve figyeltem az ellenfél bemelegítését. Őszintén, mindenre gondoltam csak arra nem, hogy ENNYIRE jók lesznek a Sördögök! ‘Mindent bele’. Ez lehetett a hazai csapatunk mottója. Lelki támaszként több tucat szurkoló érkezett, -Körmendről is- és egy full házas Aréna várta a beharangozott rangadót.

Az első negyedben úgy éreztem akár hányszor pislogok, a soproniak kosarat dobnak. Lendületes negyed volt, amire a Körmend egyáltalán nem számított. A gyűrűvel sem volt szerencséjük, megszámlálhatatlan dobásukat köpte az vissza. A vendégek nem tudtak mit kezdeni a fergeteges ördögfiúkákkal, Banks kosarai épp be betaláltak. A húsz pontos hátrány nem akart csökkeni, sőt a szünet után majd’ harminc ponttal vezettünk. Az erőnk valamelyest gyengült, büntetők és tripla próbálkozások maradtak ki. A körmendiek így esélyt kaptak pár, pontos találatra. Ezzel faragtak a pontjaikon, de lemaradásukat behozni lehetetlen volt. Huszonhárom ponttal nyert a Soproni Sördögök.

Bravúros játékot láttunk. Ilyen jó hangulatban már régen néztünk kosármeccset. Szórakoztató volt, nincs mese. Remélem a szponzorok is értékelik az akarást és az idén nyújtott kimagasló csapat munkát!

Hajrá Sopron!

U.I.: A meccs utáni levezetés érdekes volt. Míg magyar játékosaink az Aréna vendéglátó egységében fogyasztott, addig a tengerentúli idegenlégiósaink az ‘arany árkádok’ éttermi egységében jutalmazták meg magukat egy kis hazai csemegével.

Hát igen, mindenhol jó, de legjobb otthon.