Erdő szélén házikó

Életemben először ‘ 93 – ban jártam a Muckon amikor is a rendszer elorrolta tőlem és elzárta egyik kaszárnyájába akkori szerelmemet. A hegy tetején működő katonai kirendeltség messzebbnek tűnt, mint a világ vége. Szomorkodtam is, hogy kinek jutott eszébe ide rejteni Őt…

Akkor még jogsi nélkül éltem tinédzser napjaimat, nehéz volt, de sajnos további látogatások nem követhették egymást. Évekkel később egy kocsikázás keretében látogattam meg ismét e helyet, ahol sikerült automobilunkkal lerobbanunk, de ez egy hosszú sztori.

Azóta a Várhelynél tovább nem voltam, egészen a hétvégéig, amikor is „fő a változatosság, menjünk a Mukkon található moha étterembe” (a soproni éttermek zöme lefoglalva). A lehető legjobb választás volt! Magasan veri bármelyik soproni éttermet ez a mesebeli, havas tájon található panzió és étterem finom főztjével és kiszolgálásával! Bár a parkoló nem volt kivilágítva, sikerült egy nagy tócsába felszentelni egyikünk új csukáját…

Karácsonyi, nem giccses díszlet, kandalló kellemes látványa, zene, két kedves felszolgáló és fincsi illatok fogadtak. Hangulatos, kényelmes, pozitív környezetben, nyugodtan ettünk-ittunk-nevettünk.

Nem cifrázok, minden amit kértünk -aperitif, elő és főétel, desszert, megfelelt szem-szájnak ingerére.

Szerencsére nem kapkodtak nem sürgettek minket a fogyasztással, így minden fogás között hagytak időt az emésztésre is. Minden alapanyag friss volt, gondosan elkészítve. A somlóiuk hmmmm, fincsi.

Csillagos ötös! Mindenkinek ízlett, komolyan! Náthás kollégánkat sajnáltuk egyedül, akinek ízlelőbimbói betegség miatt zárva voltak.

Picit izgultunk, hogy a kisautónk a havas, kacskaringós úton szépen fel és leérjen. No problema. Legközelebb lehet ott is alszunk!